Egy meleg srác jegyzetei

Mi a feladatunk, nekünk, saját magunknak a fiatalabb generációkkal kapcsolatban? Természetesen átadni valamit saját korunk, nézetünk és meggyőződésünk szerint is hasznos tudásunkat. Ma kezdődött el a nagyüzemi érettségiszezon így a magyar nyelv és irodalom tárgyban jeleskedhettek a végzős gimnazisták. Ennek kapcsán és a hétvége tapasztalata után estem kicsit kétségbe. Feltettem magamnak a kérdést: fontos-e megismerkedni Dantéval vagy az ókori szerzőkkel és művekkel? Hová vezet, ha elmulasztjuk? Ma már nem sikk a klasszikus műveltség és gyakran csak képmutatásként sorakoznak szépirodalmi kötetek a házi könyvtárak polcain. Lassanként a kötelező olvasmányokra redukálódik. Egyáltalán hol és kiknek a polcain találkozhatunk velük? Az "egyszeri ember" tanulhat ezekből? Érdeklődik iránta? És magamba néztem. Lehetek-e hiteles, van-e alapom számon kérni, tanítani bármit is, ha magam is csak felesleges tanulnivalóként tekintek rá. Van bennem egy megfejthetetlen elszántság, elkötelezettség. Szeretném megtalálni annak a módját, hogy ne kényszer vagy nyűg legyen, hanem játék, móka, kacagás, fesztelen szórakozás. Bizonyos olvasmányokat száműznék az általános iskolákból. Ez egy életre szóló feladat lesz számomra. Már alig várom, hogy pedagógiai és neveléselméleti ismereteim is legyenek. Szeretnék jobban rálátni erre. Ez a végtelen kreativitást és ötletelést jelentő feladat a legnemesebbik, amit hivatásomul választhatok. Bár módszereiben és eszköztárában különbözik az általános iskolai és a gimnáziumi tananyag és tanítás, még mindig nehezen választok a két típusú iskola közt.

De mégis, mi a feladatunk?  Hétvégén, amikor a 15 éves unokahúgom kezébe adtam a seprűt, zavartan nevetett és nyújtotta vissza, mondván, ő nem tud sepregetni.

Hogy mi a feladatunk? Életre nevelni. Boldog, önfeledt, őszinte, lelkileg is kiegyensúlyozott felnőtteket.

Napi lap rovat, a mai nap legérdekesebb és természetesen meleg témájú írásaiból. A válogatásban három cikk szerepel. Tessenek olvasgatni, mert megdöbbent, mert érdekes, mert jó példát mutathat.

* * *

Tovább: www.origo.hu/itthon/20130429-reszletes-tervet-keszitett-a-melegekre-vadaszo-ferfi.html

* * *

INDEX "A francia parlament 331 igen szavazattal 225 nem ellenében kedden véglegesen elfogadta a melegházasság engedélyezéséről szóló törvényjavaslatot."

Tovább: index.hu/kulfold/2013/04/23/a_francia_parlament_vegleg_elfogadta_a_meleghazassagot/

* * *

HVG "Jason Collins, a Washington Wizards kosárlabdása a Sport Illustrated magazinnak arról beszélt, hogy meleg, ezzel ő az első aktív NBA-játékos, aki nyíltan beszélt arról, hogy a saját neméhez vonzódik."

Tovább: www.hvg.hu/sport/20130429_A_Wizards_kosarasa_kozolte_hogy_meleg

* * *

INDEX "A fiú- és a lányöltöző mellett semleges neműt alakít ki egy svéd középiskola, hogy zavartalanul tudjanak ruhát váltani azon diákjai, akik nem érzik magukat egyértelműen fiúnak vagy lánynak, illetve azok, akik egyedül akarnak öltözködni."

Tovább: www.index.hu/kulfold/2013/04/26/oltozo_semlegeseknek_egy_sved_iskolaban/

Négy olyan fogalom, amely között csak látszólagos kapcsolatokat lehet első pillantásra felfedezni. Egészen pontosan csak az önzés lóg ki a sorból. A következőkben arra vállalkozom, hogy ezeket keretbe foglalva megpróbáljak választ találni arra, mi nehezítheti a homoszexualitás elfogadását. Mert bizony akadhatnak olyan helyzetek, amikor szükség lehet ezekre az ismeretekre, például amikor igyekszünk bölcs és előrelátó döntést hozni előbújás tekintetében. Bár határozott véleményem, hogy őszinte és nyílt kártyákkal lehet előre felé haladni, a kártyák terítésének módja és időpontja és ezzel taktikázni még nem minősül csalásnak, hazugságnak. De a fenti fogalmak valahogy mégis, egyfajta hamiskártyázásra kényszeríthetnek.

Hogyan és milyen út vezet tehát az elfogadáshoz? - tehetjük fel a kérdést. Biztos recept nincs. Különösen, hogy a melegség hírének és tényének megértése és elfogadása több tényezőtől is függ. A fogadó fél véleményét is több dolog alakíthatja. A közhiedelem, az előítéletek és legkevésbé a személyes tapasztalatok. Ebben látom a problémát. A folyamat öngerjesztő, hiszen ha nincsen megértő környezet, kevesebb előbújásra van lehetőség, ha kevesebb az előbújás, alig van lehetőség személyes tapasztalásra, ezért ez az ördögi kör kemény dió lesz addig, amíg nem sikerül kitörni ebből. Az ilyen szélsőséges és nagyon kategorikus kijelentések, mint pl.: "a melegek nem képesek tartós kapcsolatra" egy-egy eset felnagyításával és tipizálásval alakul ki. Olyan ez, mint amikor végetlenül pesszimista hangulatunkban olyan mondat hogy el a szánkat, hogy "nekem semmi sem sikerül". Ez nyilvánvalóan hamis állítás. A semmi végtelen, mondhatni felfoghatatlan. De bizony a siker, akár csak a sikertelenség is, könnyen észrevehető, ha nyitottak vagyunk rá. Vagy szemléletváltással is elérhető. Például sikerült kifejeznem egy gondolatomat arról, hogy "semmi sem sikerülhet". Ez máris úgy tűnik, mint ami sikeres. Mert előfordulhat, hogy a sikert természetes együtthatóként kezeljük és a sikertelenség kap nagyobb figyelmet. Ez teljesen megfeleltethető szerintem a meleg kapcsolatoknak is. A jól működő kapcsolatokra alig figyelünk fel. Ilyen téren szerintem hamarost változni fognak a dolgok, mert egyre ritkább, hogy akár a heterók esetében is jól működő, életen át tartó kapcsolatok alakuljanak ki. Összességében a sikeres kapcsolatok értékelése után talán megváltozik a homo-kapcsolatok értékelése is.

Amíg viszont a többség hozzáállása hasonló, megnehezíti az egyén dolgát. Itt kerül a képbe az önzés. Ha a fogadó fél, aki igyekszik megküzdeni ezzel a kezdetben nehezen megérthető infóval, ugyan olyan bélyeggel ellátott kívülálló lesz, mint a melegek. Ezért lehet az önzés is az elfogadás tényezője.

Valójában nem értem ezt a hozzáállást, hiszen sokféleképpen megoldható. Persze ez kompromisszumkötéssel jár. A megoldás pedig akár költözéssel. Mérlegelni kell, hogy saját magunk árnyékán túl tudunk-e lépni önmagunkon. Est difficillimum sē ipsum vincere.

A bennem felmerülő kérdéseket, azt, ami foglalkoztat, ami szerintem másokat foglalkoztat igyekszem itt a blogban megírni. Az elmúlt napokban, hetekben, talán hónapokban viszont igen sok minden történt velem. Ezért kezdtem el leírni a gondolataimat, tapasztaltaimat, a képzeletemet egy "könyvbe". Szeretném ezt az egészet emberközelivé tenni. Szeretnék erről egy olyan írást papírra vetni, ami betekintést ad a melegek életébe és valóban hiteles lehet. Bálint munkacímen kezdtem el ezt a munkát. Talán sosem készül el, talán hamarosan.

Köszönöm, hogy a lelkedhez bújhattam!

Gyászjelentés

Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy 2013. április 22. napján
Sony Ericsson K550i típusú mobiltelefonom
életének 5. évében
váratlan és visszafordíthatatlan betegsége után feladta a harcot.

A felejthetetlen mobiltelefon búcsúztatásáról a gyászoló család később intézkedik.

Nagyon sajnálom, klassz telefon volt. Anno még a nyolcadikos ballagásra kaptam. Akkoriban az egyik legmenőbb telefon volt. Sokak kezében látok még ma is ilyet. Funkcióiban nem volt egy csúcstelefon, viszont a kétledes fotófény zseblámpaerejű volt. Cybershot telefon ellenére viszont a kamerája csak 2 megapixeles volt. Elmondhatom, hogy ez a telefon nagyon sokáig, kiváló üzemidővel szolgált ki. Még a múlt hétéig hetente egyszer elég volt feltölteni. Éppen pénteken reménykedtem, hogy az egyetem végéig még kihúzza. Sajnos nem így lett. Már pénteken sem akart működni a "vissza" és az "ok" gomb, de érzelmileg zsaroltam. Amint a lecserélés került szóba, helyrejött. Az imént már a 7-es gomb sem működött, sőt, bekapcsolni sem tudtam. (A kikapcs. még ment.) Így aztán az itthoni tartalék telefont használom, ami egy kritikán aluli Samsung.

Kicsit tartok az új telefon kiválasztásától mert

a, drágák
b, érintőképernyősök
c, előnytelen konfigurációval rendelkeznek

Jelenleg van egy kiszemelt, ami még hagyományos készülék, hasonló árkategóriájú, mint a korábbi telefonjaim és még fotófény is van benne, ami nálam fontos szemponttá vált. Most már csak ezt a váratlan kiadást kell betervezni a szűkös költségvetésembe. Kicsit félek, ha sokáig halogatom, eltűnnek a piacról a számomra megfelelő gombos telefonok. A választék így is nagyon gyatra. Látszólag ez megkönnyíti a dolgomat, viszont a dilemma adott: ragaszkodjak-e a hagyományoshoz vagy legyek trendi és legyek okosabb egy telefonnal. Szeretnék hamar túljutni ezen a problémán.

Kommentár nélkül...

Quimby - Ajjajjaj

Ha nyikorog a szekér,
És ködbe' iázik a szamár.
Lebeg a szögre akasztva az idő,
De a mami ma még haza vár.
Ragad a hajnal, süpped a beton,
És visszafele forog a föld.
Egy angyal zúg le a gangról ,mer' az Úr
A bánat rozsdás kardjába dől.

Nem tudom a neved,
Csak hallgatom, mit ugat a mély.
Szívesen szánkóznék lefele veled,
De engem nem vonz már a meredély.
Dugd le az ujjad, dőlj meg egy kicsit,
Míg hánysz, én tartom a fejed.
Rakétákat lő a telihold,
S te valahogy nem találod a helyed.

Ajjajjaj,
Egy levelet felkapott a vihar.
Ajjajjaj, ajjajjaj,
Lehet a szívben is zivatar.
Tudom szeretet nélkül minden ház üres,
Minden városka lakatlan.
Minden zseni ügyetlen,
Félős nyuszi csak a kalapban.


Hallod-e, te bolond
Ahogy az ereimben lüktet a vér.
Rezeg az emberben minden atom,
És csak az téved el, aki él!
De ha csak dünnyödsz, mardosod magad,
És nyaldosod a sebeidet.
Ami ma még az ajtón bejön,
Holnap a kulcslyukon kimegy.

Ajjajjaj,
Egy levelet felkapott a vihar
Ajjajjaj, ajjajjaj,
Lehet a szívben is zivatar.
Tudom szeretet nélkül minden ház üres,
Minden városka lakatlan.
Minden zseni ügyetlen,
Félős nyuszi csak a kalapban.

Aj-jaj-jaj, aj-jaj-jaj,
Egy levelet felkapott a vihar
Ajjajjaj, ajjajjaj,
Lehet a szívben is zivatar.
Tudom szeretet nélkül minden ház üres,
Minden városka lakatlan.
Minden zseni ügyetlen,
Céltalan üzenet a palackban."

A szívem könnyen megszakad

A hétvége bővelkedett nem csak magánéleti eseményekben is, hanem a médiaérdeklődés központjába került fővárosi rendezvényekben is. Ezek közül egyiket sem szeretném külön kiemelni, mivel egyiken sem voltam ott. Csak említés szintjén, idén került megrendezésre az utolsó Critical Mass, volt még ezen kívül Élet menete és egy érdekesség is akadt. A Főkert világrekord kísérletre készült a Városligetben, ami sikeres volt. Közel 21 ezer tő árvácskát ültettek el önkéntesek segítségével. Bővebben itt lehet erről olvasni. Holnap lesz ugyanis a Föld Napja. A hétvégén került megrendezésre a 28. Telekom Vivicittá Városvédő Futás is. Ami engem illet én is egy országos akció keretén belül szedtem a szemetet. Tehát bővelkedett olyan eseményekben is az elmúlt két nap, ami a hétfői nap fontosságára hívja fel a figyelmet. Maga a mozgalom 1970 óta tevékenykedik, elindulása pedig bizonyos Denis Hayes amerikai egyetemi hallgatóhoz köthető. Magyarországon 1990 óta rendezik meg.

Általános iskolában ez mindig "szabad" nap volt. Tanítás mentes munkanap, amikor valahol a hegyoldalban, a forrásnál,  réten rendeztek nagyon izgalmas feladatokkal nehezített vetélkedőt. Tűzrakóhely építés, szelektív hulladékgyűjtés, környezetvédelmi ismeretek és még sorolhatnám. Közösségkovácsoló élmények. Emlékszem, 7. osztályban már a domboldalon is könnyedén lépkedtem a gólyalábakon. Abban az évben meg is nyertük a vetélkedőt. Bár őszintén szólva a nyereményre már nem emlékszem, maradandó élményekkel gazdagodtunk mindannyian. Akár a közös iskolai virágültetésre, akár a reggeli tornára gondolok.

Fontos, hogy ilyen kis léptekben, közösségben adjuk át ezeket az értékeket. Így tudjuk megélni. Feltett szándékom, hogy a blogomban teret engedjek ezeknek, ezért a jövőben lehet majd számítani az ilyen témájú jelesnapok alkalmával is ilyen bejegyzésekre. Szeretném elvetni az olvasókban is azt a magot, ami később kinőve hozza majd meg gyümölcsét.

A nap remek lehetőséget teremt arra, hogy körül nézzünk saját portánk körül és csinosítsunk rajta. Ilyenkor tavasszal még nyugodtan lehet virágot is ültetni, hogy ezzel megkoronázzuk a munkánkat. A városlakóknak, ahol kevesebb ilyen jellegű tennivaló akad, ott lehet csatlakozni a különböző, nagyszabású rendezvényekhez. A szemétszedés is lehet nagyon mókás, a végén akár árverést is lehetne tartani a legkülönbözőbb tárgyakból. Ki hitte volna, hogy a magyar közutak mentén még felfújható gumimatracot vagy TV-t is találni?

Látni a munka eredményét és eredményességét felemelő és legközelebb kétszer is meggondoljuk, hogy hová való a szemét. Sőt, személyes beszámolók útján másokra is hatást gyakorolhatunk. Én már többször vettem részt a szombatihoz hasonló akcióban és mindig meglep, mennyire klassz kaland.

A témában további olvasgatásra javaslom a Föld Napja Alapítvány oldalait. www.fna.hu

A google egy szar.

Ha életünket egy hosszú, lassú folyású kellemes hőmérsékletű folyóvízként képzelem el, akkor nagyon szívesen evezek azok felé a szigetek felé, ahol kikötve pihenhetek. Ezek a szigetek segítenek abban, hogy harmóniába kerüljek önmagammal és a környezetemmel. Ezek a szigetek, akár szó szerint is lehetnek ilyenek.

A városban sétálva több ilyen szigetet fedeztem már fel. Például a vár reggel 8-9 körül a Savoyai teraszon, a Nemzeti Galéria bejáratától távol eső bástyán. Csukott szemmel melegíti fel az embert a tavaszi, avagy az őszi nap sugara. Nem hallani konkrét, kivehető zajokat. A város lüktető morajlását viszont igen. Egészen fura élmény. Hasonlókat éltem át a Margit-szigeten és a Városligetben is. Nem is lehet végállomás.

Ma egy hatalmasat túráztunk a Pilisben. Világmegváltó erővel vetettük bele magunkat különbnél különb témákba. Sikerült egymásra figyelve közel kerülni a természethez is. Egy gyíkot is láttunk elszaladni. Igazán jól esett a közös séta, a pihenésekkel tűzdelt, de lihegéstől hangos emelkedők. Hiszem és vallom, hogy ez fontos testnek és léleknek egyaránt. Közösségi élmény, amely nem csak saját teljesítőképességünk határát mutatja, hanem teret és időt ad arra, hogy megismerjük önmagunkat, társainkat és a természet adta kincseket. Hogy megtaláljuk ennek a hármasnak a harmóniáját. Hiszen miről szól az élet, ha nem arról, hogy emberek közt forogva éljük a saját mindennapjainkat. A természet pedig az, ami körül vesz minket. Ezek a kirándulások a "kép a képben" hasonlatára "élet az életben".

Ezek azok a szigetek, ahol feltöltődésre van lehetőség a hosszú és fárasztó vízi kaland közben. Az ilyen kikötőket keresem és remélem, hogy társakat, (titkon még követőket) is találok. Szeretném ha néha az írásaim is ilyen szigetek lehetnének. A nyugalom, a higgadtság, a megfontoltság a józanság, az emberi méltóság, az egymás iránti szeretet és az odafigyelés szigetei. Kiegyensúlyozott, harmonikus és "haladó". Amely tovább visz, előre egy úton, ami képes megújulni. Példát veszek a természettől. Azzal az elemi erővel és a megújulásra való képességgel, amivel Földanyánk rendelkezik, más nem bír. Figyeljünk rá, a szavára, a jelekre, fogadjuk el az ajándékot, amit számunkra ad.

Látogassuk meg, kiránduljunk sókat és óvjuk együtt!

Úgy tűnik a mai délelőtt, különös tekintettel a reggel, bőven szolgáltat alapanyagot, a mai bejegyzésemben megosztható gondolatokat. Szemezgetek a ma délután eseményeiből.

A ma hajnali elalvás előtt egy régi kedves dalt kerestem, amit kellően hosszúnak ítéltem, hogy elaludjak rajta. Mondanom sem kell, hogy utána is forgolódtam. De reggel ismét ezzel indítottam a napot.

R. ||: A hajnali szél háztól házig szalad,
Mindenkiről mindent tudni akar,
Képeket rajzol a homokba,
Könnycseppet a fáradt arcokra. :||

1. Aranyló késsel vágja szét az éjjelt,
Úgy űzi el a megnyúlt árnyakat.
Fehér kezét az ajkadig nyújtja,
Megérkezett a hajnali szél.

2. Az éj kezéből kilopja az órát,
A fejed alól kihúzza a párnát.
Sápadt lánggal izzik mögötted,
Hamuvá válik minden álom.

Persze az ágyban inkább átvitt értelmű jelentésekre koncentráltam, az ajtón kilépve rögtön megtapasztaltam, mennyire friss az idő milyen is a hajnali szél. Leginkább hideg. Megjegyzem, a hajnali szél nem csak a fáradt arcokra tud könnycseppet rajzolni. Valójában inkább érzem a dalban azt a túlterheltséget és gondokkal teli hétköznapokat,a miket én is megélek. A mai latin dolgozat pedig bőven adott okot aggodalomra. És mit ne mondjak, hiába változtattam meg az ébresztőhangomat, Micimackó és barátai is kevesek ahhoz, hogy kiugrasszanak. A "hajnali szél" viszont villámgyorsan húzta ki a párnát a fejem alól. És képes széttörni az álmokat is. Bár ez egyaránt igaz a latinra is.

A dal metaforáit kiválóan tudom adoptálni és átültetni a saját képeim közé ezért ma reggel különösen megtetszett a dal. Például rettentően szeretnék mindenkiről, mindent tudni. De a Hajnali Szél valaki más bőrébe bújt. A képek pedig könnyen kerülnek homok helyett az égre. Meg egyáltalán. Tényleg "(el)fáradt" vagyok. És tényleg hamuvá válik minden álom?

Dum spiro, spero. Ez lehetne az egyik fontos üzenete a latin órák kínkeserves nyűgének. Éppen ezt nem érzem. Azt hiszem, körvonalazódik, hogy az idei félévben lesznek teljesítetlen kötelező tárgyaim. Hiába értelmeztük a Nap erősödő sugarait isteni jelként, a dolgozatom is így fog ragyogni, nem így lett. Mégis, talán jobb kedvvel jöttem ki az óráról. Igaz a sírást elfojtva. Hogy én mennyire nem szeretem a latint és a latint tanulni ebben a formában... :S

Tehát inkább a reggeli is ennek a borzalmas 90 percnek az előképét vetítette előre. Az énekesmadarak és a simogató napsugarak viszont jó kedvre derítettek valamelyest. Úgy tűnik a tavaszi köntös most tartósabb marad, remélem, hogy kiélvezhetjük ezt a szép időt mindannyian. Sétával, biciklizéssel, szabadban töltött órákkal. Úgy tűnik, hogy az mosolygó napsugár talán tényleg jel. Nem a dolgozat tekintetében, hanem hosszútávú kilátások terén ad reményt. Talán azt is ki merem mondani, hogy amíg élek, remélek. Persze a latin ketteshez isteni csodára, nem csak jelre volna szükségem. A dalt pedig tessék sokszor hallgatni, mert az jó! :P Szívesen merengenék még róla, tényleg megfogott.

Végül tőlem szokatlan módon, csak egy sor és egy link a magyar költészet napjáról.

Csütörtöki bejegyzésem óta eltelt néhány nap. A coming out utáni kedélyek is csillapodni látszanak. Apa kezdeti zaklatottsága után, ma beszélgettünk kicsit. Azt kell mondanom, a látszat néha csal. Csatlakozom a sorba és erősítem azon véleményeket, miszerint az apák nehezebben fogadják el és dolgozzák fel a fiúk homoszexualitását. Egyelőre apa sem tudta túltenni magát a napokban.

Nehéz ilyenkor jól menedzselni. Falakba, idióta sztereotípiákba, információhiányba, félelembe ütközök. Egy részén, például az ismeretszerzésen könnyen lehet segíteni, de az összeomlott gyermekkép és annak elengedése a szülő feladata. Én igyekszem ehhez minden segítséget megadni. Nyitott és őszinte vagyok, az érzéseimről beszélek és arról, hogyan látom a világot. Mi az, ami fontos a számomra. A válaszokban leginkább a félelem hallatszik és a rögzült, a társadalmi elutasítottságból származó sztereotip elképzelések szintjén mozog. Nehéz ezek ellen küzdeni. A "baj" forrása pedig nem én vagyok, hanem a homoszexualitás mumusa. Szerintem már 20 évvel ez előtt is haladóbb lehetett a gondolkodás, mintsem, hogy a melegeket bűnözőkként, a Fertő személyes megtestesítőjeként, betegségek terjesztőjeként azonosítsák. Így arra gondolok, hogy ezek a szélsőséges képek azok, amelyek ilyenkor előkerülnek azért, mert kapaszkodók szükségesek ahhoz, "miért nem" lehet a gyerek meleg. Ebben a rendszerben pedig igen jól illeszkedő rémképek ideálisak erre a célra.

Elsősorban tehát ezek ellen kell tenni, hatni. Azt hiszem és azt gondolom, hogy a legtöbb szülő nem a gyereke iránt viseltetik másként, hanem azzal a képzeletbeli "ellenséggel", amit a homoszexualitásban látnak. És valóban nehéz feladat, hiszen az elutasítottság, amit a többség részéről tapasztalni lehet, nehezíti, sőt generálja ezeket a disszonáns érzéseket és gondolatokat. Nehéz feloldani az önmagunkban keletkező feszültséget, ami a kialakult valós kép és a normáink között alakul ki. Ebben áll mind az önelfogadás, mind pedig a gyermek elfogadása.

Nem tudom, milyen eszközök állhatnak rendelkezésre ennek megkönnyítésére. Én próbálok olyan példákat keresni, ami egy lehetséges utat mutathat. Hogyan és minek a hatására változott korábban a melegek megítélése, mi a helyzet most. Már említettem egy könyvet is, ami rövid és közérthető módon igyekszik összefoglalni a legfontosabb tudnivalókat. Bár szerintem túl határozottan és kvázi "erőszakosan" próbál jobb belátásra bírni, józan ésszel viszont felfogható, hogy ez a könyv azért íródott, hogy ilyen irányba befolyásolja a szülőt.

Ha hozzám hasonló érintett olvassa a soraimat, hasznosak lehetnek a korábbi tapasztalataim is. A "coming out" címkével ellátott bejegyzések alatt található még nhány ilyen témájú írásom. Tanácsként magamnak és másoknak is csak annyit tudok hagyni, hogy türelemmel, megértéssel és figyelemmel legyen a másik iránt. Ez vonatkozik szülőre és gyerekre egyaránt.

A mai napom igen kalandosan és eredményesen zárult. Este 8 óra van. A rádióban híreket mondanak, a család vacsorán is túl estünk. Mielőtt azonban erről írnék, szeretnék néhány jó hírt közzétenni.

Legelőször azt, hogy a magam számára javallott és szükségesnek ítélt pihenőidőszak beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Sikerült tisztáznom a gondolataimat, célokat tűzni és elfogadni a már teljesítetteket. Ezért volt szükséges a blogolás szüneteltetése is.

A nap ezen kívül is bővelkedett eseményekben. Például a városban vezettem, ami ellen egyébként minden zsigerem tiltakozik. Pedig lefulladás nélkül, törés nélkül, épen, egészben sikerült célt érnünk. A fokozott izgatottságomat már csak a tény tudta növelni, hogy találkozom a barátommal. Mint egy 20 éves bőrébe bújt 9 éves. Így viselkedtem. :P Nagyon örültem a találkozásnak és ezt nem is lepleztem. Sőt, beszereztünk néhány számunkra új dolgot, ami kipróbálásra vár. :P Hű! Ez nagyon izgi! :P És a séta a belvárosban néhány lopott öleléssel és puszival... :) Szárnyak nélkül is repülhetek! :P Újra szerelmes lettem ugyan abba az emberbe, akibe eddig is voltam. Létezik ilyen?

A lelki és érzelmi mélyrepülésemet és a mostani fellendülést egyaránt a folyamatos önismereti és önfejlesztési célú pszichoterápia váltotta ki. Természetesen ez szükséges volt mindahhoz, ami ma vacsora után történt.

Rendkívül jól ízlett a mai vacsora és ritkán ülünk le hármasban enni. Ma ilyen volt. Ezt az alkalmat ragadtam meg, hogy kicsit apával is beszélgessek. Bár nem beszéltünk össze, édesanyám hamar felállt az asztaltól, így adódott a lehetőség, hogy apukámnak is elmondhassam: meleg vagyok.

Ma élénken érdeklődött, hogy kivel találkozom, bár ismeri a barátomat, nem mondtam róla semmit. Így most kérdeztem meg, érdekli-e. A kezébe adtam a döntés jogát és lehetőségét. Igent mondott. Így elmondtam, hogy azzal a sráccal találkoztam, aki itt aludt, mert meleg vagyok. Férfi emberként és családapaként is nehéz lehet elfogadni a homoszexualitást. Az első kérdése és reakciója is váratlanul ért. Sokként érte, amire bevallom, nem számítottam. Így aztán rögtön leszögezte, hogy "ezzel a körrel" szakítani kell. És változtassak rajta, mert ez így nem mehet. Ez így nem jó. Szavaiból inkább aggódás és féltés hallatszik, mint elutasítás. Arra kértem, fogadja el, tolerálja és ha lehet értse meg. Számomra ez jelent teljességet. Így tudom megélni a boldogságot, a szeretet, a megértést. Bár ezeket a fülével bizonyára hallotta, remélem eljutott az üzenet lényege hozzá. A család fontossága, az egymás iránti szeretet fontossága. Úgy érzem, ilyen szellemben neveltek és most is ezeket látom megerősítve. Annak ellenére, hogy most kvázi elutasítás fogadta az előbújásomat, optimista vagyok. Ismételgette a  "megvernek" (kik? miért? - nem kaptam választ), "megölnek" (wtf? nem is értem ez miért jutott eszébe) típusú rövid és lényegre törő tőmondatait. Emelgette a társadalmi elutasítást is. Nem csak félt, de tájékozatlan is, kevés ismerete van róla. Előre látó voltam, korábban megvettem Fischer Eszter pszichológus könyvét, amely a  Meleg a gyermekem?! címet viseli. Remélem, hogy néha a kezébe veszi majd és őszintén, nyíltan, a megértésre való törekvéssel fog felém fordulni. Időt adok neki rá. Nekem is sok időbe telt, mire elfogadtam saját másságomat, még több, hogy meg is éljem azt. Az idő a rendelkezésére áll, ahogyan én is. Igyekszem minden segítséget megadni neki.

Boldog vagyok, mert őszinte voltam és nyíltan beszéltem az érzéseimről. Elégedettséggel tölt el. És bizakodó vagyok, hogy előbb vagy utóbb apám is megérti, elfogadja és természetesként kezeli majd. Számíthatok anyukámra és a bátyámra is. Remélem ők is számíthatnak egymásra.

És, hogy ma ezt megélhetem sokaknak tartozom köszönettel!

Az elmúlt időszakban inkább "megfigyelő" státuszban éltem/élem az életemet. Lelkemet próbálom a testemen kívül helyezni és hagyni, hogy az ár sodorja az üres, ámbár élettel teli testemet. Szürreálisabbnál szürreálisabb képekkel tudnám csak körülírni a mostani helyzetet. Éppen az ünnep is lehetett volna ilyen szürreális, ha hóesésben indulunk el locsolkodni.

A képen Salvador Dalí: Az emlékezet állandósága (Persistencia de la memoria) c. képe. Személyes kedvencem Az égő zsiráf. :)

Tehát megfigyeltem a körülöttem lévőket. Kisebb-nagyobb problémákkal küzdünk mindannyian, nap mint nap. Érdekes beszélgetéseket is folytattam. Így utólag azt kell látnom és elmondanom, a pozitív és erőt adó biztatásra való képesség mindannyiunkban ott van. Sokszor segítünk mi magunk, sokszor volna szükségünk, hogy segítsenek nekünk.

Mások inkább beburkolózva, eltemetkezve, álcselekvések mögé bújva igyekeznek célt érni, több-kevesebb sikerrel. Ez megint nagyon érdekes. Úgy tűnik, hogy az ünnepek okozta családi összejövetelek könnyen változtatják arcukat. Az egyik pillanatban békés, a másikban "nem". :D

Hát ennyit az ünnepről.

Életemben eddig is voltak sorsfordító időszakok (talán pillanatok is), de az is bizonyos, hogy a legtöbb inkább csak annak hitt. Nem hozott gyökeres, minden addigit felforgató változásokat. Vannak olyan régi "bútordarabok", amik történjék bármi, velem maradnak. Megnyugtató és bátorító. Mert a Nap felkel, az ég beborul, Hold váltja fel a tündöklés helyét, kevés dolog igazán állandó az életben. Főleg, hogy mi magunk is változunk, igyekeszünk követni a világ rendjének változását. Alkalmazkodunk, simulunk, idomulunk másokhoz, saját magunkhoz.

Vannak stratégiák, amivel ezeket a változásokat túlélhetjük, hiszen ha nem találjuk meg, könnyen roppan meg az ember a külső tényezők nyomásától. Ezt keresem jelenleg. Kissé talajtalanná váltam, keresem, merre és hogyan tudok tovább lépni. A biztos pontok ugyan még adottak, viszont a változások feldolgozására biztosított lelki kapacitásom véges. Szükségem van most "pihenni". Föltétlenül és megalkuvás nélkül. Mindezt tennem kell úgy, hogy a világ folyása nem áll meg. Sodor, visz magával az egyetem vagy az itthoni kötelezettségeim. Ha élhetek még egy képpel, egy vitorla, amit orkán idején levonnak, megelőző óvintézkedésként, hogy ne szakadjon el, mert a tenger közepén nehéz lesz szelet fogni vitorla nélkül. Hát a saját hajómban ülve egyes szám első személyben felelek mindenért. Önmagamra szeretnék figyelni, a vívódásaimat pedig a nyilvánosságtól elzártan kívánom megélni. Lesz segítségem és lehetőségem arra, hogy a számomra fontos emberekkel megosszam és segítségüket kérjem.

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nem ok nélkül döntök most úgy, hogy rövid időre felfüggesztem a blogom "énblog" jellegét és az elkövetkezendő időszakra, határozatlan időre profilt kívánok váltani. A következőkben mellőzöm a magamra és hogylétemre vonatkozó bejegyzéseket és a nemrégen említett elkötelezettség, az ésszerű és kritikus vélemények befogadásával és a véleményem határozott felvállalásával folytatom tovább. Természetesen továbbra is az én érzéseim és gondolataim lesznek a bejegyzések mögött, de azokat nem vagy csak átvitt formában adom közre. Azt hiszem egy vers vagy zene is lehet beszédes és indirekt egyaránt. A találgatásokat szeretném elkerülni, de ezzel együtt nem kívánom megnevezni az okokat. Rövid  összefoglalásként csak annyit hagyok hátra az olvasóközönség, és saját magam számára, hogy közelmúltbeli betegeskedésem, tesit-lelki egészségem levertsége, erőtlensége folytán érzem szükségesnek az elemeim feltöltését.

Élek, mosolygok, nevetek, szomorú vagyok, virgonc és rezignált, mint eddig. Ezek nem változnak a jövőben sem, de a belső (és alulról jövő kezdeményezéseknek engedve :P) most szabadságolom magam. Az iskolai szünidő végéig egészen biztosan. Utána pedig meglátjuk, hol állok és merre tovább. Talán így (úgy, ahogyan olvasol) nem tűnik fel, de magam sem tudok pontos és egzakt választ adni a felmerülő "miértek" többségére, de ez erősíti meg most az elhatározásomat. Egy intuitív, tudatalatti belső jelzést követek, ez jelez most tilosat.

Ha valaki igazán kétségbe esne a bejegyzés miatt, gyorsan jöjjön a végén néhány nagyon előre mutató terv, cél, irányvonal. Például rendkívül eltökélt lettem, hogy a tanári diploma megszerzése után a tanító képesítést is megszerezzem. Ez egy távlati terv. A közeljövőre pedig csak olyan apróságokat tűztem ki, mint például a kötelező olvasmányok kikölcsönzése és elolvasása. Lassan, igen lassan, de a tavasz beálltával a kerti munkálatok is elszólítanak majd, amit már alig várok. :)
Örülök, hogy most a kapcsolataim terén is látszódik egy felfelé ívelő szakasz. Ez nem csak a pár-, hanem a családi kapcsolataimra is igaz. Ezek adhatnak most kellő erőt ahhoz, hogy soraimat a legeredményesebben rendezzem.

Kedves Olvasó! Egy éretlen zöldfülűben változások indultak meg. Napsütés? Kukacrágás? Szüret? A manó tudja! :)

pengetni a citerámat.

Kedves Olvasó!

Szeretettel köszöntelek téged a víz világnapján. Ezen alkalomból szeretnék az érdeklődőknek, a laikusoknak, a tenni akaróknak és az érdektelen közönybe fulladóknak is néhány érdekes, hasznos tippet, infót összegyűjteni. Célom, hogy ezzel felhívjam a figyelmet természeti kincseink megőrzésének és óvásának fontosságára, különös tekintettel a vízre. Azonosulni tudok a figyelemfelhívó kampányokkal, amelyek a valóban döntést hozók figyelmét tudják az ilyen kiemelt ügyek felé terelni. Mert a valóban döntést hozók mi magunk vagyunk.

Mi is az a víz világnapja?

A víz világnapjának megünneplését az 1992. évi Rio de Janeiro-i környezetvédelmi konferencián kezdeményezték. Ennek hatására az ENSZ március 22-ét nyilvánította e nappá, felhíva a kormányok, szervezetek és magánszemélyek figyelmét a víz fontos szerepére életünkben. Cél, hogy óvjuk, védjük környezetünket, s ezen belül a Föld vízkészletét. Hazánk a kezdetektől részt vesz és megüljük a víz világnapját.

Ezen a konferencián elfogadtak egy 27 pontot tartalmazó elvi nyilatkozatot is. Érdekességképpen, görbe tükörként és/vagy követendő példaként álljon itt néhány olyan, melynek a teljesüléséért aktívan tehetnek az egyszerű, egyszeri felhasználók is.

2. Elv Az Egyesült Nemzetek Kartájának és a nemzetközi jog elveinek megfelelően az államok szuverén joga, hogy saját környezeti és fejlesztési politikájukat követve kihasználják saját erőforrásaikat, és biztosítsák, hogy a saját fennhatóságuk vagy ellenőrzésük alatt álló tevékenységek ne okozzanak kárt más államok környezetében vagy a nemzeti joghatóság határain túli területeken.

Lásd a tiszai ciánmérgezés vagy a bős-nagymarosi vízlépcső tervezetét, ami ékes példája a felelőtlen emberi telhetetlenségnek. Szerintem ez igen fontos pont, bár kétségtelen, hogy az elvi meghatározásokból igen ritkán lesz gyakorlati megvalósulás is.

21. Elv Mozgósítani kell a világ ifjúságának kreativitását, ideáljait és bátorságát egy globális közösségi szellem kikovácsolásához, a fenntartható fejlődés és mindenki számára jobb jövő elérése érdekében.

Azt hiszem ez nem kíván magyarázatot. A jelenben itt élő jövő nemzedékek érdekes és kötelessége is. Az ismert mondás szerint, a Földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön. És itt bizony felelősséggel tartozik nem csak a felnövekvő generáció, hanem a most ténykedő is. A felelős pozíciókban lévőktől, a lakosságon át az iparig.

A vízlábnyom

A Föld felületének 71 százalékát víz borítja, de ennek csak kb. 2,5 százaléka édesvíz, a többi sós víz. A gleccsereket és állandó hótakarót nem számítva az édesvíz 98 százaléka felszín alatti víz, ezért kiemelten fontos a védelme. Különösen igaz ez Magyarországra, ahol az ivóvízellátás alapját is több mint 95 százalékban felszín alatti vizek képezik.

Az Élő bolygó jelentésben újonnan bevezetett vízlábnyom megmutatja, hogy az egyes nemzetek lakói mennyi édesvizet használnak fel. Átlagosan egy ember 1,24 millió liter édesvizet fogyaszt évente, amivel egy olimpiai úszómedencét félig meg lehet tölteni. Miközben jelenleg körülbelül 50 ország küzd vízhiánnyal, az Egyesült Államok lakói átlagosan 2,48 millió liter vizet fogyasztanak évente.

A listán szereplő 150 országból Jemen áll az utolsó, legtakarékosabb helyen (619 ezer liter/fő). Magyarország a 126. helyen található évi 750 ezer literrel. A klímaváltozás következtében egyre nagyobb gondot okozhat a víz és az energia hiánya.

Érdekességképpen álljon itt néhány adat. Persze a felsoroltakat nem egyesével gyártják, a számok arányokat jelölnek, mégis meghökkentő adatok.

Itt ugyan az ipari felhasználás csökkentésére lenne szükség, az egyéni felelősségvállalást is szem előtt kell tartani. A jó példa ragadós, úgy hiszem a lakósságnak kell példát mutatni azok számára, akik élen járnak a pazarlásban. Bár a környezetvédelem drága mulatság, apró, jelentéktelennek tűnő szokások megváltoztatásával és némi odafigyeléssel még a pénztárcánkat is megkímélhetjük. Ez pedig már nem csak elemi érdekünk, hanem a sóvár világban pénzügyileg is jobban járhatunk.

Tippek a tudatos és takarékos vízfelhasználáshoz

> Ha nem víztakarékos WC-t használsz, tegyél egy vízzel töltött palackot a tartályba, ezzel csökkenthető az öblítésenként felhasznált vízmennyiség.

> Fogmosás közben zárd el a csapot, hogy ne folyjon feleslegesen a víz!

> Borotválkozás közben se hagyd nyitva a csapot! Inkább tölts egy kevés vizet a mosdókagyló aljába, amiben leöblítheted a borotvát.

> Használj víztakarékos zuhanyrózsát!

> Zuhanyozz rövidebb ideig! Ha zuhanyozás közben nem érzékeled az időt, helyezz el egy rádiót a fürdőben és időzítsd a zuhanyzást ahhoz, hány zeneszámot játszanak le. Igyekezz egy dal ideje alatt lezuhanyozni.

> Ha fürdőkádat használsz, ne töltsd tele a kádat!

> Kézmosáskor kevés vízzel nedvesítsd be a kezedet, majd zárd el a csapot, amíg beszappanozod.Ha kész nyisd meg a csapot újra és öblítsd le a kezed.

> Ne használd a WC-t szemetesként! A papírtörlőket, zsebkendőket és egyéb fürdőszobai szemetet dobd a szelektív szemetesbe. Ezzel kíméled a környezetet és nincs szükség vízre az öblítéshez.

> Javítsd meg a csepegő csaptelepet! Az állandó csepegés nemcsak zavaró, de vízpazarló is. Gondolnád, hogy egy csöpögő csapteleppel naponta akár 75 liter vizet is elpazarolhatsz?

> Szerelj a csapokra aerátos csapvégeket. Ezek a vízhez levegőt kevernek, így kevesebb víz is elég - mondjuk egy kézmosáshoz.

A víz témájában hasznos lehet az általam összegyűjtött néhány weboldal is.

A víz világnapja honlap: www.vizvilagnap.hu
Fővárosi Vízművek kapcsolódó oldala: vwww.vizmuvek.hu/vizvilagnapja
Duna Múzeum, Esztergom: www.dunamuzeum.huFizikai Szemle (1993/4 123. o.): http://www.kfki.hu/fszemle/archivum/fsz9304/nyil9304.html A riói nyilatkozat

Had jegyezzem meg, hogy a múzeum igazán felejthetetlen. Még kisiskolásként voltam itt és nagyon izgalmas, főleg gyereknek és/vagy gyerek lelkű felnőtteknek ajánlom. Érdekes és tanulságos. Szerintem a legizgalmasabb múzeum, ahol eddig jártam. El kéne újra menni... :P

Mit jelent elkötelezettnek lenni? Mit jelent markánsan és következetesen kiállni valami mellett?

A tegnapi hóhelyzet kapcsán belefutottam néhány, a témával foglalkozó blogba is. Sőt, tőlem abszolút szokatlan módon még a kommentekbe is beleolvastam. Örültem, hogy találkoztam a sajátoméhoz hasonlóval gondolatokkal és szörnyülködtem a szűk látókörű elfajzottakon. Summa summarum, sokan következetesen és jól felépített, logikus érvrendszerre támaszkodva védték meg saját álláspontjukat. Kritikus hozzáállással, befogadóan.

Sokan persze inkább eszetlenül és az eszetlenek heves meggondolatlanságával írták, amit írtak. Sajnos ez mellett is következetesen kiálltak, csak hiányoztak az ész érvek. Ez kevésbé volt meggyőző. Viszont a másik oldalról tanultam valamit. Igen is lehet elkötelezetten kiállni saját értékeink mellett, persze kellő tisztelettel a másik irányába és kellő önkritikával, befogadásra nyitott szemlélettel. A következetesség nem egyenlő az elvakult önámítással. Sokkal inkább jelenti a gondolatok átformálására való képességet is, legalábbis az én szóhasználatomat. Ahogyan egykori matektanárom mondta, többet ésszel, mint ész nélkül. Tanácsát megfogadva, most értem fel arra a szintre, hogy saját gondolataim és elveim mellett a változtatás jogát fenntartva ragaszkodjak és az mellett következetesen ki is álljak. Ez adja meg az értelmét az életnek. Puszta létezéssel messze elkerülhet minden, amire ráfogható, hogy élménnyel teli és élvezet. De jó hír, hogy a legtöbbünkben van elköteleződés, ami jelenthet ragaszkodást és jelenthet maradandó és igazán emlékezetes pillanatokat. Ezek nélkül szürkévé lennénk és sablonossá. Úgy hiszem, hogy ebben rejlik a dolog nyitja. Elkötelezettnek lenni valami/valaki iránt.

Havazás ide vagy oda, ma 165 éve tört ki Pest-Budán a forradalom, ami később szabadságharccá nőtte ki magát. Történelmi tudatunk és emlékezetünket nagyban meghatározó eseménye. Ilyenkor kerül trikolorból készített kokárda a mellkasunkba. Az ünnep üzenetét sokan, sokszor és még több formában próbálják meg értelmezni, ne adj' Isten közreadni. Ez azonban politikusi feladatkör. Mint ahogyan politikusi feladatkörré vált az időjárással való harc is.

Pedig meggyőződésem, hogy az ünnep a nemzeté. Jól emlékszem, amikor még a közoktatás minden szintjén márciusra készültünk. Az ünnepi műsorban érintettek a szövegkönyvet olvasgatták, az osztályok pedig a termek díszítésével foglalatoskodtak. Március forradalmi hónap. Előkerülnek a katonadalok, Kossuth-nóták. Rájöttem, hogy az ilyen dalok nagyszerűsége és egyedülállósága pont ebben rejlik. Ezt csak együtt lehet és együtt jó énekelni. A korszak pici darabjai ezek. Bátorságról, szerelemről, búcsúról és előretekintésről. Erőt hordoznak.

Március, a tavasz mindig reményt jelent. Reményt, hogy hamarosan kitavaszodik. Ilyen reményt jelenthetett a hősöknek, a bátraknak is, akik 1848-49-ben fegyvert ragadva szállt harcba hazánkért. Példamutatásukkal, a reményteljes előretekintéssel, az áldozatkészséggel, bátorságukkal vívták meg csatáikat a független Magyarországért.

Ma rengeteget énekeltem. Kár, hogy az interneten nagyon kevés jó minőségű felvétel található és azok is csak a legismertebbek közül néhány dalra terjed ki.

Legyen az ünnep igazán közösségi, igazán nemzeti. Énekeljünk együtt, közösen! :)

Ui.: Legalább annyira méltatlan a mai időjárási körülményekből politikai tüzet csiholni és szítani a feszültséget, mint a nemzeti ünnepeken nagygyűléseket szervezni. Legyen inkább egy lecke mindannyiunk számára. Az anyatermészet erőit az emberiség nem fogja tudni rabigába hajtani. Előrejelezni lehet, felkészülni lehet, de hiába szabályozzuk a folyót, áradás lesz. Hiába mérjük, a földrengés pusztító erejű marad. A szél pedig hófúvást hoz majd. Nem is tudom mire gondol a legtöbb ember, amikor szid, felelősöket keres, lemondást követel egy ilyen helyzetben. Szélmalom harc. Hogy képzelik ezt mégis? Az első gondolatom az, hogy sosem láttak még ilyen jelenséget. Néhány órán belül ugyan olyan járhatatlanok lesznek az utak. Na ezért ki a felelős?! Faszkalapok... Elsősorban nézzen szét önmagban mindenki. Ha konkrét felelősöket keresünk, a szélsőséges időjárást az emberiség felelőtlensége okozhatja. Tessék csak otthon pihengetni autókázás helyett. A károgókat egy pofon kíséretében kéne sarokba állítani... Az emberi hülyeség dühítő és határtalan...

Ui: Milyen érdekes, hogy pont a mai napon segít k bennünket az osztrák autópályakezelő és a Vöröskereszt.

Úgy tűnik az időjárás fordítottan arányos a hangulatommal. Amilyen zord és szokatlan ez a márciusi időjárás, annyira vagyok most jó kedvemben. Lehet, hogy ez már a tavasz előjele?

Március idusa mindig szeszélyes, de a gyenge nap sugarai szoktak már kellemes meleget adni az ünneplő közönségnek. A télies időjárás és minden bosszúsága ellenére ma egy jó napot tudhatok a hátam mögött. Talán ez elmondható a hétről is. Végre visszarázódhatok a hétköznapokba. Felveszem a ritmust, igyekszem pótolni a lemaradásom, amiből azért akad jócskán.

A betegségek nem csak testileg, egy ideje már lelkileg is jobban megviselnek. A mostani csak a lábamról tudott ledönteni igazán. Ezzel egy jó időre remélem letudhatom a betegeskedést Jó újra visszatérni. Járni-kelni, az egyetemre bemenni. Nem gondoltam volna, de ez is elhangzott. Bár az első hét megterhelő volt, tényleg vissza kell szoknom. A szemeszter közel fele eltelt. Lassan közeledik a húsvéti szünet, holnap március 15., nemzeti ünnepünk alkalmából öltözik havas díszbe az ország. A madarak a hótól összezavarodva csivitelnek. Valami van a levegőben, ami határozottan pozitív. :)

Bizonyára a zenekedvelőkön kívül már azok is szembesültek azzal a hírrel, hogy Cipő, a Republic zenekar frontembere meghalt. A megnövekedett médiafigyelem a zenész betegsége és betegeskedése körül nem csak a zenekar rajongóit, hanem a dalokat jól ismerő laikusokat is megijesztette.

Korábban is adóztam a zenekar nagyszerűsége, egyedülállósága előtt, azt hiszem nem kell bizonygatnom. Korábbi bejegyzéseim mellé két alkalommal is választottam egyet a zenekar diszkográfiájából. Egyedül állónak tartom, hogy 23 éves tevékeny és aktív színpadi szereplés után is mindig minőségi zenét produkáltak. Üzenetet hordozó dalok, ami nélkül elképzelhetetlen a tábortűz melletti éneklés, vagy szerenád. Számomra ez a folyamatosság jelenti a varázslatosságot. A megújulni tudás és az a tény, hogy ez mellett is olyan zenék születtek, ami a korábban kijelölt úton maradtak. Igényes, profi zene, nem pedig gagyi tömegigényeket kielégítő szar. A zene.

Néhány, számomra kedves zene összeválogatásával szeretnék köszönetet mondani azért, hogy ezek létrejöhettek, hogy ezek ilyen formán jöttek létre és életem részévé válhattak. Kommentáros kiadásban.

Az egyik kedvencem a Jó reggelt kívánok! (1991. - Hoppá-hoppá!!!) c. szám. Sokszor ébredek reggel olyan lendülettel, ahogy a dal kezdődik. Sőt, előfordul, hogy ébredés után ezzel köszöntöm azon "szerencséseket", akikkel reggelente először találkozom, a családomat. Ez a zenekar

A következő zeneszámhoz egy vicces történet is tartozik. Nemrég volt az egyetemen egy önfeledt pillanatom. A dolgozatok írása előtt papírosztásba kezd a tanár, de a mi sorunkban elfogyott. Én pedig énekelni kezdek: "még, még, még, még még, ennyi nem elég!"  Nem hiába... Repül a bálna (1990. - Indul a mandula)

Ez itt egy ló (2003. - Aki hallja, adja át) Egy rendkívül kedélyes dal. Kifejezetten kedvelem, pedig a szövegre koncentrálva nem túl pozitív, de a dallamok, a zenei háttér mégis egy kellemessé teszi, jó hallgatni.

Természetesen Az Örökzöld sem maradhat el. A dalt az egész világ megismerhette, hiszen anno Erdei Zsolt bevonuló dala volt. Szállj el kismadár (1995. - Tüzet viszek)

Utolsóként is egy olyan dalt választottam, ami a TV néző emberek számára ismerős lehet. Korábban a Magyar Televízióban futó remek ismeretterjesztő sorozat, a Magyarország története főcímdala is volt. Emberlelkű földeken (2010. - Köztársaság)

Ezeken kívül is rengeteg, sokak által ismert és kevésbé felkapott zenét adott nekünk Cipő és az együttes. Azt hiszem egy kiváló dalszövegírót és zenészt veszítettünk el személyében. Dalai pedig továbbra is a fülünkbe cseng majd, úgy, mint eddig. Dalaiban pedig megtalálhatjuk őt is, néha magunkat is.

Vannak helyek, emberek, helyzetek, amelyek ismerősek. Nem azért, mert fotón már láttam vagy meséltek róla, hanem azért mert a napi rutin részévé válik. Ideig-óráig.

Vidéken az ember zu Fuß, gyalog jár leginkább. Én is gyalog jártam. Rögtön az elején kitérőt teszek. Kicsiként legalább 30 percbe telt, hogy elérjek az iskolába, a végére már elég volt fele annyi, 10-15 perc is. Ha már ismerős helyzetek, a reggelek ilyenek. Felkelés, tea, ruha, reggeli, fogmosás. Aztán irány a suli! Ez is rutinszerű, de télen hoz némi izgalmat, akár gyalog, akár valami mással közlekedik az ember.

Azt nem mondom, hogy órát lehet hozzám igazítani, de akkor minden reggel épp úgy esett, hogy mindig ugyanazon a 10-15 méteren találkoztam a munkából hazaigyekvő nénivel. 2-3 nap után már nagyon örültem és széles mosollyal kívántunk egymásnak jó reggelt. Így ment ez két kerek esztendeig. Később, mikor már gimnazista voltam, történt egy vicces dolog. A délutáni órákban találkoztunk, egy másik helyen. Ő munkába igyekezett, én meg egészen máshová. A délutáni napsütés vagy az arcom tévesztette meg, nem tudom, de a megszokott széles mosolyú jó reggelt! fogadott, mikor szembe találkoztunk, szemben az én "napszaknak megfelelő" köszönésemmel. Zavarba is jött, akár csak én. Nem csak ő volt a napi rutinom része, én is az övé és ez ezzel az aranyos találkozással derült ki. :)

Sok ilyen van még. Talán még két érdekesebb ezek közül. Az egyik egy idős egypetéjű (amennyiben ők az egyformák :P) ikerpár. Szerintem bőven 70 felett vannak már. Hasonló ruhákban szoktam látni őket, mindig kettesben. Azt hiszem bájosak így. Furcsa, hogy egy ekkora város, mint Budapest, nem tud elrejteni két embert előlem. Többször is találkoztam már velük, bár ez jól behatárolható. A környéken lakhatnak.

A másik inkább a megszokás dolgában analóg az előzőekkel. Egy időben, amikor két hétig naponta jártam végig ugyan azokat a pesti útvonalakat. Mivel én a menetrend szerinti buszokhoz kötötten tudok mozogni, könnyen lehet, hogy azokat a buszokat és villamosokat érem el minden nap. Egészen fura volt, hogy rajtam kívül mások is ott voltak a villamoson reggelente. Egy ijesztő, szoborszerű nő volt a másik kocsiban. Rondán kifestve és igen különcködő ruhákban. Nem volt hétköznapi látvány. Hát őt is láttam már azóta. A világ kicsi. Vagy túl jó az arcmemóriám. :)

Letaszítva. Egy remek film azoknak, akik szeretik a világot természetfeletti gonosz ténykedésével elképzelni, akik kicsit bizonytalanok és elgondolkozik ezen. És jó film azoknak, akik szeretnek megijedni és félni. Bukott angyalokról, démonokról és a gonoszról. A film egy kulcsmondattal kezdődik. "Elmesélem a történetet, amikor majdnem meghaltam" - mondja a bukott angyal.

Hát én is mesélek. Az elmúlt néhány hetes betegeskedés vélt okáról, lelki hátteréről. Elmesélem a történetet, amikor "majdnem" HÍV pozitív lettem.

Lázálmos bejegyzésemben is megemlítettem, hogy a gondolat ott motoszkált már akkor is. Ugyanis olyan kaput hagytam nyitva szex közben, amelyen bármilyen fertőzés könnyedén belém osonhatott volna. Ezért juthatott eszembe ez is. Az idő múlásával betegségem tünetei is megváltoztak. Sőt, bizonyos papírokon "ismeretlen eredetű lázas állapot" szerepel. A panaszok mellé ilyenkor aggodalom, már-már pánik is vegyül. És válasz keresés. A válasz pedig egy herpesz vírus okozta hosszú lefolyású betegség jelenti az orvosom szerint. A pánik ekkor aktivizálódott igazán, hiszen a több hetes (félre)kezelés után legalábbis bizonytalannak tartom a háziorvosom képességeit. Így hát én magam kezdtem válasz keresésbe. És akadtam is olyan válaszra, ami rendszert tudott alkotni a fejemben. A tünetek alapján természetesen téves diagnózisról van szó, hiszen HÍV pozitív vagyok, amit elkapni is volt lehetőségem azon a bizonyos kiskapun, amit már említettem. Pánik 2.0, halálos beteg vagyok. A gondolat innentől kezdett felemésztővé válni. Túl sok mindent láttam egyezni vélni.

Summa summarum, a barátommal ellátogattunk egy HÍV tesztre, aminek ő vetette alá magát. Miattam? Értem? Az én megnyugtatásomra. Történt mindez a hét első felében. Ma pedig már nyugodt vagyok. A teszt negatív. Emlékeztek? Azt mondtam elmesélem a történetet, amikor majdnem hív pozitív lettem.

Ez a "majdnem" persze messze áll a valóságtól. Például azért, mert mindketten, közösen, felelősségteljesen nyitottuk ki a kaput. Aztán pedig azért, mert a barátom az első pillanattól az utolsóig biztos volt az igazában. Én pedig itt is megkövetem ezért. Tévedtem. A látszat csal. A hosszú lefolyású herpeszes vírus okozta betegség nem HÍV, még akkor sem, ha annak akarja magát mutatni.

Tehát mindenképpen szemléletformáló tanmese volt ez számomra. Az emberi élet törékenysége, kiszolgáltatottsága. Ez már a betegségem alatt is megviselt. Az ágyhoz kötöttség, a vég nélküli küzdelem a láz ellen (még most is hőemelkedésem van esténként) és az ingadozó vérnyommás mérséklésére. Az emberi egészség roppant könnyen kerülhet veszélybe. Átértékeltem az élet fogalmát. Komolyan féltem, hogy igazam lehet és komolyan féltettem az életemet. Ha valaki átélt már olyan helyzetet, amikor jövője, sorsa, további élete került veszélybe, akkor érthet, miről beszélek. Átértékelődik minden szó, gondolat, cselekedet. Rájöttem, mennyire fontos számomra az élet, hogy mennyire ragaszkodom minden nyomorúságához, öröméhez. Hogy terveim, céljaim vannak a jövővel.

Vigyázzatok magatokra minden helyzetben! Az útkereszteződésben, a villamos előtt, viharban a fa alatt és szex közben is. Egyetlen életünk van amely felett mi vállalunk felelősséget. Legyünk magunkhoz mérten a lehető leggondosabb gazdák. Ez az, ami engem most más irány felé hajt majd tovább.

Még élek. Talán meg is fogok gyógyulni.

A saját verejtékemben forgolódva küszködök napok óta az engem legyűrő betegséggel. Már ha a 37,6-ot tekinthetjük láznak, beszélhetünk lázálomról is. Nagyon ritkán vagyok beteg. Kiskoromban a rendszeres betegszabadságomat karácsony előtt töltöttem. Ezért különösen megvisel egy enyhe hőemelkedés is. Bár még most szédelgek és iskolában sem voltam, most kicsit jól esik más pozícióban ücsörögni, félig elfekve a székben. Alig fogom fel viszont, mi van körülöttem. A képeket és a hangokat szinte egyáltalán. Egyszerűen nem fogom fel, mit látok, hallok. Igazán remek, hogy a freemail is ilyenkor vált külcsínt, alig tudom megtalálni a leveleket. Nem mintha amúgy nem félhalottként mászkálnék. Némi reményt jelent, hogy jól esett az ebéd és ízeket is érzek. Ez a legbíztatóbb

Tegnap még végeláthatatlannak tűnt a betegségem. Két gyötrelmekkel teli éjszaka után remélem, hogy ma már jól fogok aludni. Gyenge voltam és kimerült. Lehet, hogy a néhány Szellemekkel suttogó epizód teszi, de misztikus álmaim voltak. Egészen furák. Például magamon kívül tudtam lépni és láttam a fájdalmamat. Kissé tehetetlennek éreztem magam. Ezek után pedig valami furcsa papos dolog következett. Ennek nem igazán tudok értelmet adni, sőt még jól átadni sem. Egyszerűen bizarr és nagyon furcsa álmok voltak.

Ami a gyógyszereket és az orvosokat illeti, nem élek velük. Főleg, mert egy enyhe hőemelkedéses influenzajellegű tüneteket produkáló betegnek a sok pihenésen és a folyadékon kívül a háziorvos sem tud mit mondani. megint furcsa de az AIDS-re gondoltam. Vajon milyen érzés lehet? De ezt a gondolatot itt el is vágom. Igyekszem amíg lehet, kerülni a különböző medicinákat. Tömöm magamba a gyümölcsöt, a sok folyadékot és masszívan nyomom az ágyat, ahogyan ő is nyom engem, Az összes testrészem sajog. Egy csodaporral megpróbálkoztam, apának és  bátyámnak segíteni szokott megfázás esetén. Nos, az ACC200 után a Neo Citran is a tiltott gyógyszerek listájára került. Szinte az összes mellékhatást produkálom. A "ritkán előfordulókat" is.

Ma már elsétáltam a mamáékhoz, hogy vérnyomást mérjen. 147/84 90-es pulzus. A mama szerint ez kicsit magas. Alig tudok magamról. Most inkább visszabújok az ágyba, mielőtt zagyvaságokat írnék. Remélem holnapra már jobban leszek.

Jaj! Még annyi, hogy hiszek abban, hogy a betegségek okkal történnek. sokan humbuknak vagy ezoterikus hülyeségnek tartják, a pszichoszomatika tudománya ezzel foglalkozik. A testünk jeleket küld számunkra, ha dolgaink egészen rossz irányba tartanak. A helyzetértékelés még hátra van, a jelzést megértettem.

Azt hiszem beteg vagyok/leszek. Jobbulásomig inkább alszom és pihenek. Majd ha meggyógyultam, írok.