Mit olvasok?

Hétköznapok a gondok, gondolatok és a boldogság háromszögében. Egy sokáig rejtőzködő, de most önmagát felismerő meleg srác érzései és gondolatai, végre őszintén a világról, önismeretről, a hétköznapokról és a melegségről. Utazás egy más világba, amit nem lehet megnevezni. Röviden és tömören: egy meleg fiú blogja.

Biztos vagy benne?

A blog, sok minden más mellett, nyíltan foglalkozik a szexualitással is.
Az ilyen jellegű bejegyzések olvasása 18 éven felülieknek ajánlott!

Újra olvasok

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Újra keresek

18+ (5) advent (1) aggodalom (1) ágy (1) aids (2) ajánlás (2) ajánló (1) álom (1) asszociáció (2) barátság (10) belváros (3) beszéd (1) beteg (3) BKK (1) BKV (1) blog (10) budapest (1) Budapest (7) búék (1) cél (1) célok (1) coming out (8) család (3) csend (1) csók (1) Dandár (1) egészség (4) egyetem (11) élet (8) elfogadás (1) elkőteleződés (4) élmény (10) elmúlás (1) előbújás (5) előítélet (2) ember (1) emberek (5) emlék (1) emlékek (5) én (10) eredmények (1) erőszak (1) érték (6) érzelmek (2) érzések (11) este (2) évforduló (1) Fabien (4) feladat (2) felhívás (1) film (1) fiú (4) fiúk (2) fiúk a klubból (1) fürdő (5) futár (1) gondolatok (23) gyász (3) hangulat (1) haza (2) házasság (1) hétköznap (14) hétvége (1) hideg (1) hír (3) hogyan tovább (1) homoszexualitás (6) húsvét (1) idézet (1) írás (2) iskola (11) játék (1) jövő (5) kaland (1) kamasz (1) karácsony (2) karkötő (1) kávézó (1) kérdés (9) kihívás (1) kikapcsolódás (2) Király (1) kirekesztés (1) kívánság (2) kommunikáció (1) könyv (1) környezetvédelem (4) környzet (4) közlekedés (1) kritika (1) krónika (1) kultúra (1) lány (1) magnum (1) márai (5) meghívás (2) megismerés (10) megszokás (1) megújulás (8) meleg (33) móka és kacagás (3) most (6) múlt (1) nehézség (4) nemzet (1) népzene (1) nyár (5) nyaralás (1) nyugalom (1) ő (1) oktatás (1) önismeret (15) önkifejezés (13) ősz (1) ötórai tea (1) otthon (2) párkapcsolat (12) pihenés (3) politika (1) pozitív (2) pride (3) probléma (3) qaf (1) relax (5) Rudas (1) rutin (2) séta (1) sorozat (1) srác (1) story (1) strand (1) szabadidő (5) szabadság (5) szauna (1) szavak (2) Széchenyi (1) szépség (1) szerelem (11) szeretet (4) szex (10) szexualitás (2) szilveszter (1) szimbólum (1) szórakozóhely (1) szünet (1) szüzesség (1) tabu (4) tanács (2) tánc (1) tanítás (2) tanulás (5) társaság (2) tavasz (4) tél (1) telefon (1) terv (4) tolerancia (1) történet (7) Trianon (1) újév (1) ünnep (8) út (1) vágy (11) várakozás (1) vége (1) vélemény (11) vendégség (1) vers (5) világnap (2) vita (1) vívódás (1) víz (1) zene (12)

Kukacok ellen

Creative Commons Licenc

Ez itt egy szám

Mosolyogj! :)

PS6832.jpg

Időnként elgondolkodom azon, mi tévő legyek a blogolást illetően. Hogy szándékaim szerint milyen sorsot szánok egykori írásaimnak, azt én sem tudom még. Egy azonban biztos, régi korok és gondolatok lenyomatát őrzik. A legtöbb dolgot ma már biztosan másképp élnék meg, valószínűleg máshogyan tárnám fel előtted, Kedves Olvasó. Viszont ez csak egyet jelent: mi emberek, azért képesek vagyunk változni.

Abban biztos vagyok, hogy sok-sok év alatt elég nagy változásokon mentem keresztül. Vajon mások is átesnek ezen? Hogyan élik meg? Van olyan, akire támaszkodhatnak? Időnként úgy éreztem, hogy egy blog mögé bújva támaszt találok és nyújthatok másoknak. Ez sokáig motivált. Meg persze az is, hogy számomra a saját történetem volt a leghitelesebb.

A történeteimnek se szeri, se száma, manapság pont annyi minden történik velem, mint korábban. Szerintem legalább annyira elgondolkodtatók, mint akkoriban, amikor ezek a bejegyzések születtek. Még sem hiszem, hogy helyén való lenne itt megosztani ezeket. Sokszor ismételném önmagamat és szembetűnő lenne az a változás is, ami talán kiolvasható azoknak, akik ismernek az írásaim által.

Rengeteg kérdés merül fel bennem napról napra. Szeretnék választ kapni ezekre a kérdésekre, csak kevésbé vagyok ahhoz koncentrált, hogy ezt újra ilyen rendszeres formában tegyem, mintha valamiféle kinyilatkoztatás lenne. Szóval kérdéseim vannak. Ha meglesznek a válaszaim, hírt adok róluk. Addig pedig töprengek még a blog sorsán. Szerintetek mi legyen vele?

Szólj hozzá!

Bizonygatni nem szeretném, legyetek tanúi! Az új blogom első bejegyzését olvashatjátok a http://meleghelyzet.blog.hu/ oldalon. Hajrá fiúk, srácok!

Szólj hozzá!

Nem csak, hogy vissza fogok térni, hanem visszatértem. Kedves olvasók, gondolataimat kicsit másképp struktúrálva, más keretek között írom meg számotokra. Az új blogot a www.hovaistartok.blog.hu címen találjátok. Örömmel veszem, ha követitek és kommentelitek az írásaimat.

Szólj hozzá!

Szeretem Márai Füves könyvét. Azt hiszem sokszor fogalmazott meg olyan gondolatokat, ami sokszor segített. Mert általában olyankor került a kezem ügyébe, amikor segítség kellett. Pedig az író nem tett mást, mint leírta saját, gondolatait, véleményét. Hangot adott ezeknek. Én is megírom a saját gondolatomat, a közönségnek szánt mondanivalómról.

6 komment

Néhány héttel ez előtt vetettem fel annak ötletét, hogy új blog indulhat. Örömmel jelentem, hogy a tegnapi napon világra jött a Saláta blog! Terveimről és a kitűzött célokról, a bloghoz fűzött reményekről beszélgettem saját magammal. ;-)

Címkék: saláta blog

1 komment

Körülbelül egy éve, az első egyetemi félévem után Fabien barátom és én úgy döntöttünk, hogy végigjárjuk Budapest gyógyfürdőit. Nos, egy éve a Rudasban jártunk, majd a Király és a Széchenyi fürdők következtek sorra. Most Fabiennel és párjával a ferencvárosi Dandár fürdőben jártunk. Így újabb gyógyfürdőt pipálhattunk ki a főváros fürdőtérképéről.

Címkék: pihenés kikapcsolódás fürdő Dandár

Szólj hozzá!

Úgy tűnik, vizsgaidőszak ide, szabadidő oda, a blogolás az elmúlt hetekben nem tartozott a halaszthatatlan feladatok közé. Egyrészt, mert a "tanulásra koncentrálok" és ez sok időmet elveszi, másrészt pedig azért, mert semmi érdemleges nem történt velem vagy bárki mással a nagyvilágban, amiről szívesen megosztanám a gondolataimat. Azt viszont már hetek óta tervezem, hogy megírjam élményeimet a budapesti FUTÁR hangjaival kapcsolatban.

Történt ugyanis, hogy a korábbi években az összes hangot lecserélték a BKV járatain. Akkoriban szeretett villamosaim és buszaim még kellemes hangon mondták be: "A következő megálló a ... Moszkva tér. Átszállhatnak a ..." Mivel a morgó magyar plebsznek nem tetszett, hogy a villamosok és buszok minden megállónál elsorolják az átszállási lehetőségeket, ezt szüntették meg legelőször. Jelzem, hogy Bécsben ez idő tájt még bemondta. Aztán szép lassan nem csak az átszállás, de még a nagyon kedves és sokszor megmosolyogtató, nem utolsó sorban pedig remekül utánozható mondatrész is eltűnt. A Moszkva tér következik. Talán mondanom sem kell, hogy azóta már Moszkva sem létezik, legalábbis Budapesten, tér formájában. Ez legyen a legnagyobb veszteség. Szóval eltűntek a különböző járatok és a jól megszokott mondatot is lecserélték. Aztán jött mindenféle baromság, hogy csak a hév és metróállomásokon mondták be a járművek, hogy hé parszt, át lehet szállni, mintha más tömegközlekedési eszköz nem is volna a városban. Ez külön ciki a ruszki metrón, ahol sokáig még a vonaltáblán sem tüntették fel ezeket a lehetőségeket. No comment. Ilyen előzményekkel és szétrombolt utastájékoztatási rendszerrel vártam a BKK FUTÁR programját. Megérkezett és jelentem, remekül használható! Bár hagy némi kívánni valót maga után, de remélhetőleg a tesztüzem befejezését követően ezeket az apróságokat korrigálják. A szívmelengető a történetben számomra mégis az, hogy visszatért az ismert mondat és hanglejtés: "A következő megálló a... Széll Kálmán tér, metróállomás." Talán folytatása is lesz egyszer, én optimista vagyok.

Tudjátok miért érdemes még így "télvíz" idején is napszemüvegben menni az egyetemre?
Mert a napszemüveg megvéd az UV-től*

 

Cuppanat, szép hétvégét nektek! :-)


_____________________________

*UV: utóvizsga, azaz egy bukást követő ismétlővizsga.

Címkék: közlekedés futár Budapest BKV BKK

Szólj hozzá!

Fabien barátommal lassan egy éve kezdtük el feltérképezni a budapesti gyógyfürdőket. A baráti kapcsolat ápolásán és fenntartásán túl, sok minden másra is kiválónak bizonyultak ezek az alkalmak. A beszélgetések, a kikapcsolódás mindannyiunknak jól esik. Mindezek mellett arra is jut idő, hogy körülnézzünk és értékeljük a látottakat, tapasztaltakat. Megállapodtunk hát abban, hogy ezeket a véleményeket a blogon a nagyközönség elé tárjuk. Ezekben csak annyi a homoszexualitás, hogy mi magunk azok vagyunk. A fürdők bárki számára szabadon látogathatók. Így nem is lehet cél, hogy meleg helyként aposztrofáljuk őket.


Vannak azonban Budapesten olyan szórakozóhelyek, amelyek kifejezetten meleg (és/vagy melegbarát) helyként működnek. Olyan merész kijelentést nem tennék, hogy rendszeres és tematikus bejegyzésekkel jelentkezem, a számozással csak a folytatás lehetőségét teremtem meg. Első alkalommal jártam a Magnum szaunában. Az itt tapasztaltakról írok 18+ besorolás alatt. Ez itt azért lehet releváns, mert a helyre csak 18 évesnél idősebbeket engednek be.

Címkék: budapest szex meleg szórakozóhely magnum kaland szauna 18+

7 komment

Kedves Olvasók!

Szertettel és nagy-nagy köszönettel üdvözöllek benneteket a blogomon. Az év első bejegyzésében sikeres, kinek-kinek saját maga által eredményesnek vallható új esztendőt kívánok! Annyi lehetőséget teremt ez a ciklikusság. Évről évre lehet új célkitűzéseket megfogalmazni, szabadkozni, hogy aztán magunk és mások előtt is csúfos kudarcot valljunk. Újév első perceinek köszöntése számomra sokkal fontosabb. S hogy az elmúltnak is tere legyen, korábbi szilveszteri emlékeimet hívom elő.

Így, itt és most, elmerengek azon, hogyan is teltek ezek a napok, pontosan egy éve. Hiszen korábban megígértem, hogy beszámolok az első szex élményéről. Ez ragyogóan elmaradt, mert lusta voltam megírni. Rögtön az első bejegyzésben pótolom ezt a hiányosságomat, hogy aztán megfogalmazhassam azokat a célkitűzéseket, hogy szabadkozhassak, magam és mások előtt is csúfos kudarcot valljak.

Előre felhívom a figyelmet, hogy a következő bejegyzés szigorúan csak a személyes véleményemet jelenti. Ha valaki másképp gondolja, tegye, szabad olyat is.

Címkék: szex szexualitás meleg szüzesség 18+

1 komment

Van valami pofátlanság abban, hogy az év utolsó napjaiban ilyen meleg van. Jól emlékszem, a nem túl régi gyerekkoromban a szilveszteri szánkózásokra, a hócsatákra. Puff. 2013 utolsó vasárnapján +8 fok van. Vagy mennyi. Hol van a hó? A hideg? Hallatlan, és erről is az emberiség maga tehet. Dühöngünk, miközben rajtunk múlik. Paradox, nemde?

Az év utolsó vasárnapja van, közeleg az újév. Lehetne most számokat, "legeket", izgalmas és érdekes dolgokat gyűjteni, szokás ilyenkor. Korábban én is megtettem, mert alkalmat teremt mindezekre. Év közben talán kevéssé jut eszünkbe elmerengeni ezeken. Tegye meg ezt mindenki saját ízlése szerint. Most egészen más kerített hatalmába. Az időnként kiújuló ember undorom. Ami inkább düh és harag, és inkább magamra mint másokra. Ilyenkor legalább két nagy fülest le tudnék keverni az ellenkezőknek. Inkább jele tehát annak, hogy bizonyos kapcsolataim terén nincs minden rendben. Ez bizony így van. Meghatározott személyeknél jön ez elő. Nem meglepő, hogy mindkettő az exem. A három közül kettő, nem túl jó arány. Az sem meglepő, hogy akivel a kapcsolatunk alatt is remekül elvoltunk, most is remek kapcsolatot ápolunk. Kedvelem őt, sokat jelentett a vele töltött időszak. Akkori karácsonyi ajándékommal is magasra tettem a lécet, nagyon kedves a számomra. De nem kisebbíteném a másik kettő szerepét sem, elvégre egyiküknek az első csókom, másikuknak az első szex jutott osztályrészül. Sajnos a bizalomból és szeretetből kevesebb, mint amennyi a folytatáshoz kellett volna. Nyugtalanít ez. Elvarratlan szálként szalad, mint a harisnyán a szakadás. Egy másik kedves ismerősöm váratlan és nyomtalan eltűnése miatt pedig igazán aggodalommal telt gondolataim közt nem látok tisztán. Annyira intenzív az élet. Ha velem valami váratlan történne, jó eséllyel ti nem értesülnétek róla. Rengeteg elvarratlan szál maradna. Belegondolni is borzasztó.

A szilvesztert még nem tudom hol töltöm. Itthon, máshol, buliban, józanul, részegen... De megfordult, hogy elmegyek egy buzihelyre és nagyon berúgok. Ezen még gondolkodom. Az elmúlt években az aktuális barátommal töltöttem, kettesben. Hol így, hol úgy. Ez most egészen szokatlan lesz. Mindenképpen "egyedül".

Úgy szeretném már leírni, hogy ez az év utolsó bejegyzése, de ez még várat magára. De addig is puszi nektek!

Címkék: emlék párkapcsolat ember elmúlás aggodalom

Szólj hozzá!

28.
december

364.

zold.fulu  |  2 komment

Hogy én mennyire utálom az embereket...

2 komment

24.
december

Ünnep

zold.fulu  |  1 komment

Kedves Olvasóim!


Mindnyájatoknak áldott, meghitt karácsonyt kívánok!

Címkék: ünnep

1 komment

A minap a Velvet adott hírt arról, hogy Brazíliában, egy bírósági döntés után 132 meleg pár kötött házasságot Rio de Janeiroban. A fényképes és videós beszámolót a itt olvashatjátok el.

Két rövid gondolat hozzá. Először. Remélem, hogy mihamarabb Magyarországon is sor kerülhet ilyesmire. Remélem, hogy karikagyűrűt húzhatok majd kedvesem ujjára, hogy ezzel is összetartozásunkat szimbolizáljuk majd. Hatalmas lakodalommal persze. :P

Másodszor. Lenne kedve valakinek egy közös szerkesztésű meleg hír- és véleményblog indítására? Ez csak egy kósza gondolat, hiszen a frissmeleg.hu egy ideje már nem működik. Szerintem hiánypótló lehetne. Esetleg tudtok napi frissítésű oldalról a témában?

Címkék: blog hír meleg házasság

2 komment

Egy éve kaptam meg a jogosítványomat. Ez nem lenne túl jelentős, ha nem fűződne hozzá egyéb történet is. Erről majd később, most röviden a címről, ami látszólag elég távol áll a témától. Megpróbálom neked is közelebb hozni. :D Már előre nevetek, igen jó emlékeim vannak a KRESZ tanfolyamról. David Hasselhof külsejű oktató tartotta ugyanis, aki rengeteg szófordulattal élt. Egyik ilyen - számunkra kultikus - mondása valami olyasmi volt, hogy az autó lehet játékszer, de lehet fegyver is. És még az is lehet, hogy igazat adok neki. Azzal érvelt, hogy bizony az a tonnányi vas, ami felett uralkodunk, bizony veszélyes üzem is lehet. No így indult másfél éve a jogosítványszerzés, egy éve pedig azzal fejeződött be, hogy postázták a plasztikkártyát. Nem kísérleteztem azzal, hogy kilométereimet összeadjam, de annyi bizonyos, hogy többszáz km-t tettem meg. A továbbiakban pedig 18 felett lehet lapozni...

Címkék: szex szexualitás meleg 18+

4 komment

Az érzés, amikor a buszon melletted ülő 40 percig telefonál holmi cafkával és próbálja rendbe hozni a szakítás szélén álló kapcsolatot, megfizethetetlen. Ja és szánalmas. És még hosszan sorolhatnám, mennyire végtelenül idegesítő és bunkó dolog ezt így mások arcába tolni. Pf....

5 komment

A szex, szerelem, szépség hármasa az elmúlt hetekben gyakran fordult meg a házam táján, mint vágy, mint tananyag, mint a hétköznapokat átható bizsergető érzés. Arra gondolni talán nem hiba, hogy ezzel sem, mint olyasok más gondolatommal és érzésemmel, nem vagyok egyedül. Az viszont már kínzó tud lennie, amikor újra és újra találkozom ezekkel. Elsősorban azért, mert én magam nem tudok mit kezdeni velük. Másodsorban azért, mert nagyon is volna ötletem. A következő bejegyzés nyíltan foglalkozik a szex és szexualitás témájával, így csak a korosabbak kattintsanak a tovább gombra! Danke!

Címkék: szex szerelem meleg gondolatok fiúk vívódás

1 komment

21.
november

Karkötő

zold.fulu  |  3 komment

Hogy újjászületünk-e valahol a halálunk után, az hit kérdése. Az, hogy a hétköznapokban megannyi alkalommal tapasztaljuk a megújulás erejét, az pedig ténykérdés. Tegnap fodrásznál voltam. Lehet gyerekes, de egészen hazáig rohantam. Olyan magasra ugrottam közben, amilyen magasra csak tudtam. Sötétben, esőben. Legszívesebben a világba kiáltottam volna, hogy boldog ember vagyok. A boldogság is az identitásom része, vigyázok rá, keresem. Talán nem a legszerencsésebb, hiszen sokszor elveszítem a boldogságomat, vele együtt az identitásom azért jó ha megmarad. De ami fontos, hogy ehhez mindig megjelenik kísérőként a melegségem. Ha kiáltottam volna, hozzá fűztem volna, hogy meleg is vagyok. És élvezem. Tomi meleg és élvezi. Szóval ez mindig ott búvik a háttérben.

Úgy tűnik, a hajamban nemhogy erő nincs, de egyenesen felszabadít, amikor fazonra igazítják. Pedig egészen egyszerű, hétköznapi, nincs benne semmi merész vagy formabontó. Mégis, ezzel együtt újjá születek. Az apróságokban változó külső, a belső megváltozását is hozza. Szerintem ezért élvezik sokan a ruhavásárlást is. Mert azzal együtt kapunk még valamit. Egy elismerést magunktól, hogy még megint jobban nézünk ki, mint tegnap. Önerősítő. És szerintem ez klassz dolog.

Korábban ígértem, hogy folytatom a fürdőzős este élménybeszámolóját. Ez éppen most aktuális, hiszen Fabien barátom, történetem főszereplője éppen ma élesítette saját beszámolóját, értékelőjét a fürdőről. Tessék elolvasni, a stílusa önmagában is nagyszerű.
Tehát. Ott vágtam el a zsinórt, hogy elköszönéskor egy meglepetéssel várt Fabien. Már amennyire meglepetés lehet, hiszen nyáron tettem említést arról, hogy szeretnék egy szivárványszín barátságkarkötőt. Erre érkezett kedves barátom felajánlása, hiszen rendelkezik azzal a kézügyességgel, amivel én nem. Így elkészítette nekem a karkötőt, amiről majd képet is csatolok a közeljövőben. Ez pedig ahhh, mennyi szimbólumot jelent önmagában is...

Elsősorban Fabien jut róla eszembe, a neve pedig rengeteg emléket hív elő a tartós merevlemezemről. Barátságunk már több mint egy évre tekint vissza, így bőven van kellemes emlék, felszabadító beszélgetés, sőt, szíves vendéglátás is. Közel engedett magához, új embereket is megismerhettem. Sőt, egy Vándor Mások túra szerintem már hónapok óta tervbe van véve. Szóval sok-sok minden jut már erről az első gondolatról is az eszembe. A karkötő jelenti a barátságot úgy általában is. Bizonyos vonatkozásában jó példa a kettőnk barátsága is. Számomra más elsődleges jelentéssel bír. Az a két karkötő, amit eddig is előszeretettel hordtam, a melegségemet jelenti a bal csuklómon. Akárhányszor felveszem őket, tudom, és annak kifejezéséül veszem fel. Nem kell kihívó darabokra gondolni, egy bőr és egy nemezből készült színes karkötőről van szó. Mindenkinek tetszik, sokan megkérdezik, hogy én készítettem-e. Ilyenkor járna mellé a történet, hogy azért vettem meg, mert az eladó srác valami elképesztően jól nézett ki. És tetszett is. A karkötő is meg a srác is. A bőr karkötőt karácsonyra kaptam a családomtól, ezért fontos több okból is. Most ez az újabb karkötő is bekerült a szűk gyűjteményembe, ha tetszik annak megkoronázására. Azt hiszem kevés egyértelműbb jele lehet a másságomnak egy szivárványszín karkötőnél. Ezúttal is köszönöm neked Fabien! :-)

Azóta is hordom, bár az első nap kissé félve vettem fel az egyetemre, túl egyértelmű utalásnak tűnt. Dugdostam, de  rútul lebuktam. Egy szaktársamnak tűnt fel és a tipikus kérdést tette fel: - Te készítetted? - Nem, egy barátomtól kaptam. - Nekem is van egy ilyen, mondta, én pedig fellélegeztem. Ezek szerint nem egyenértékű egy nyílt comingouttal a dolog. Azóta nem takargatom, büszkén hordom. Egy 99,99%-ban feltételezett meleg ismerősömnek is feltűnt, bevallom előbújásra számítottam. Kicsit lefagytam. Majd legközelebb. Viszont a színes és vidám karkötő a kelléktáram része lesz, aminek nagy örülök. És végtelenül büszke. Ja és... boldog vagyok... és meleg!

ui: Miközben ezeket a sorokat írom, az említett ismerős üzenetet írt... Aki azt mondja léteznek véletlenek, az alaposan gondolkodjon el rajta... :D

Címkék: én meleg karkötő szimbólum

3 komment

Sokan nem szoktak nekem hinni, amikor a szavak jelentőségéről beszélek. Örülök viszont, hogy az élet általában engem igazol. A szavak jelentése között árnyalatnyi különbség vagy még annyi sincs, néha viszont mindent eldöntő súlya van. Egyes irodalomelméleti felfogások szerint szavaink trópusok, azaz metafórikusak, más-más jelentéssel bírnak, ezek a jelentések pedig más-más mentalitást, hozzáállást, jellemzőt árulnak el rólunk, beszélőkről. Egy-egy szemléltető példa, hogy érthető legyen, mire gondolok. A vitát elvágom vagy lezárom, két vélemény harcol egymással vagy különbözik egymástól és így tovább...

Ami az iskolát illeti, ...

... van ennek most némi aktualitása. Nem csak a korábban említett szerelmes leányzó okán, hanem ún. "pedagógiai" vonatkozása révén. Sajnos azzal szembesülök, hogy az egyetemi oktatók nem mindegyike született pedagógus, sőt. Egészen szarul éreztem magam, mikor a héten porig alázva jöttem ki az óráról. Nem volt természetes a mosolyom. Fontos lenne, hogy mi pedagógusok és úgy általában a kapcsolatainkban mi emberek is finomak legyünk és megtaláljuk az oda illő szavakat. Az utóbbi időben egyre inkább feldühít amikor azt hallom, hogy "nem tudok belekötni" a dolgozatba. Oké haver, de akkor mit tudsz? Dicsérni, elismerni, bátorítani például ilyen szavakkal biztosan nem. Egyébként ennek van némi pszichológiai vonatkozása is. A kisgyerek nem ismeri a tagadást, ezért amikor azt mondjuk "ne vedd a szádba!" akkor csak felszólítjuk őt. No valami ilyesmit érzek itt is. Nem tudok belekötni. Hogy is van ez akkor?

Elismerni, támogatni, bátorítani lehet sokkal hatékonyabban is, mint ezzel a félszeg mondattal. Rászoktam arra, hogy amikor kritikát fogalmazok meg két dologra ügyeljek: mi az, ami jó és pozitív és emellett mi az, ami esetleg javítandó, negatív. Ha úgy tetszik erősségek és gyengeségek. Fejlesztendő ez a képesség, mármint ami a "jó" dolgok észrevételét illeti, sokáig nem ment. Könnyen lehet, hogy, az egyébként most már kevésbé kedvelt tanárom sincs birtokában ennek. Néha benyögi a "tulajdonképpen tetszett" mondatát. Mindezek után nehezebben hiszem ezt el.

Ami téged is érinthet, ...

... azt eddig is próbáltam hangsúlyozni, hogy ez egy annyira hétköznapi jelenség, gyakorlatilag bárhol és bármikor találkozhatunk vele. Ugyan sokkal nehezebb, ha egy bizalmas viszonyban lévő barátunk vagy esetleg a párunkkal szemben fogalmazzuk meg a kritikát vagy szembenállásunkat, nagyjából a fenti elv érvényes erre is. Éppen emiatt a közvetlen viszony miatt tűnhet agyrémnek, amit írok, bevallom én magam sem tudtam még pl. párkapcsolatban kipróbálni. Viszont szerintem működik. Mindez pedig nem több a szavak kiválasztásánál és kommunikálásánál. Persze ildomos, hogy egy párkapcsolatban ezek találkozzanak a tettekkel is. A ''szeretlek'' kevés. Szeress gyakorlatban is! Így tudnám egy mondatban összefoglalni az üzenetet.

Visszakanyarodván a kritika és párkapcsolat témájához, egy szemléltető példát is hoztam. Mérget vennék rá, hogy erről már írtam, de nem találom. Mindenesetre most képzeljük bele magunkat egy szituációba, ahol párunkkal, hova tovább életünk értelmével állunk szemben és kritikát kell megfogalmaznunk. Hogy fokozzam az izgalmakat, most magamat és jelen írásomat veszem alapul. Hogyan mondanám meg a páromnak, aki a blogot írja, hogy valami hibádzik ezzel a bejegyzéssel? Nos valahogy így...

"A témaválasztás szerintem is nagyon aktuális, sokan nem érzékelik a szavak súlyát. Nekem kifejezetten tetszik, hogy két külön fejezetbe szedted a mondandódat, mert követhető a gondolatmenet és a szerkezet is. Viszont a szétválasztást erőltetettnek érzem, mert a két téma alig különválasztható. Zavaró lehet az is, hogy túl sok a dőlt idézet és betűszedés is nagy jelentőségű. Jól néz ki, látványos, de az olvashatóságot rombolhatja."

Tehát E/1-ben fogalmaztam meg, kiemeltem az erősségeket (a témaválasztást, a tagoltságot, követhető gondolatmenet, szerkesztettség) és felsoroltam azokat is, ami szerintem javítandó, fejlesztendő (pl. idézés, dőlt betűk szedése, erőltetett tagolás). Ha megfigyeled, nincs benne tagadás. Ezt az egészet át lehetne fogalmazni egy mondattá is: nem jó. Ehelyett egy építő és használható kritika született, érvekkel, indokokkal.

Végül, de nem utolsó sorban...

... azt tapasztalom, hogy erre sajnos kevesen fordítanak figyelmet. Lehet modorosságnak meg távolságtartásnak tűnhet, de ezt közelebb is lehet hozni a szóhasználattal. Ha partnerként tekintünk egymásra, számomra ez a járható út. Ezt vártam volna el a tanártól is...

Címkék: kritika kommunikáció egyetem emberek szavak írás párkapcsolat beszéd probléma

1 komment

Megígértem, hogy nevemhez és a blog új mottójához híven saját ecsetvonásaimmal színesítem a világot. Legalábbis ebben a hitben kezdtem el eheti bejegyzéseimet megírni. Most szerdán pedig egy dalt hoztam.

Rúzsa Magdit eddig is nagyon szerettem, Aprócska blues című számával az egyik legjobb helyezést ért el (9. hely) az Eurovíziós Dalversenyen még 2007-ben. Az egykori megasztáros azóta már több arany- és platinalemez birtokosa. 2012-ben jelent meg Tizenegy című albuma, aminek első dalát választottam. A zenét és a szöveget a zseniális Presser Gábor szerezte az énekesnek. A dalválasztás sem véletlen, címzettje is van, remélhetőleg meg is kapja. :-)

Ha kényelmesen ülsz, indíthatod is...

Rúzsa Magdi: Egyszer
(teljes szöveg a tovább gomb mögé rejtve)

Szólj hozzá!

Biztosan sokan ismeritek Szent Mártonhoz fűződő történeteket, legendákat. Ami biztosan igaz: Tours-i Szent Márton a pannóniai Savariaban született. E latin név pedig sokaknak ismerősen csenghet, hiszen a várost ma Szombathelyként ismerhetjük. Szombathelyre nem csak a Savaria Történelmi Karnevál idején érdemes ellátogatni, hiszen a római kori Ízisz-szentély a lenyomata az egykori római jelenlétnek.

No de, vissza Szent Mártonhoz. A honfoglalás előtt, a népvándorlás korában, a VI. században élt. Az egyik legenda szerint, még katona korában, egy fagyoskodó koldusnak adta köpönyege felét. A történet pedig ránk maradt és a néphagyományban él tovább. A németben. Emlékszem, kisiskolás koromban minden évben német dalokat énekelve vonultunk a lámpásainkkal a szintén német nyelvű ünnepi műsorra. Anno még én is felléptem a világot jelentő deszkára egy ilyen alkalomból. Meg is osztanám a dalt, ami elmeséli a történetet.

Sankt Martin, Sankt Martin,
Sankt Martin ritt durch Schnee und Wind,
Sein Roß, das trug ihn fort geschwind.
Sankt Martin ritt mit leichtem Mut,
Sein Mantel deckt' ihn warm und gut.


Im Schnee saß , im Schnee saß,
Im Schnee, da saß ein alter Mann,
Hatt Kleider nicht, hatt Lumpen an.
"O helft mir doch in meiner Not,
Sonst ist der bittre Frost mein Tod!"

Sankt Martin, Sankt Martin,
Sankt Martin zog die Zügel an,
Sein Roß stand still beim armen Mann.
Sankt Martin mit dem Schwerte teilt'
Den warmen Mantel unverweilt.

Sankt Martin, Sankt Martin,
Sankt Martin gab den halben still:
Der Bettler rasch ihm danken will
Sankt Martin aber ritt in Eil'
Hinweg mit seinem Mantelteil.

Szent Márton, Szent Márton,
Szent Márton lovagolt hóban és szélben
A lova, ami vitte őt gyorsan
Szent Márton, bátran lovagolt
Kabátja pedig meleg és jó volt.

A hóban lát, a hóban lát,
A hóban lát egy szegény embert,
Kinek ruhája nincs, csak rongya van.
"Segíts meg a bajban,
különben meghalok a fagyban!"

Szent Márton, Szent Márton,
Szent Márton meghúzza a kantárt,
A lova megáll a szegény ember mellett.
Szent Márton kardjával elszakítja,
Azonnal a meleg kabátot.

Szent Márton, Szent Márton,
Szent Márton oda adja a felét:
A koldus gyorsan megköszönné,
De Szent Márton ellovagolt,
Ellovagolt kabátja felével.

A csodáltos fordítás az én merényletem. No, nem hiába nem lettem műfordító. Ha valaki esetleg kedvet érez hozzá, szívesen fogadom a "magyarosítást"...

A magyar népszokásokban is jelen van Márton. Rengeteg néphiedelem, népszokás kötődik a libához, annak is a kisült formájához, mint időjóshoz. Mint tudjuk, a liba szintén köthető Szent Mártonunkhoz, ők árulták el a rejtekhelyét. A Kárpát-medence történeti földrajzát is segítségül hívhatjuk. Több település is őrzi 'szentmárton' nevét. Érdekes viszont, hogy olyan kultusza nem alakult ki, mint -a gyermekdalok alapján- Németországban. Ha valaki akár itthoni dalokat, akár a német szokásokat közelebbről ismeri jelentkezzék, informáljon! :P

Szólj hozzá!

Nem csak a metrón (egy szót se szólj, metró és kész! :P) hangzik el a Hősök tere után. Fabien barátommal közös fővárosi fürdőtúránk következő állomásaként is az egyik leghíresebb fürdőt választottuk, a Széchenyit.

Múlt asárnap látogattuk meg, hogy a hetet kipihenve, feltöltődve kezdhessük. Jelentem, talán mindkettőnk nevében mondhatom, ezt abszolváltuk is. A rövid élménybeszámolóinkkal is kedvet szeretnék csinálni másoknak, de mindenekelőtt néhány mondatban arról is, mi fán terem a Széchenyi fürdő.

A jól ismert épület történetéről, a fürdő alakulásáról részletes ismertetőt találhattok a honlapon, nem kopi-pésztelem ide. Cserébe adok egy linket. Lehet, hogy a főváros közelsége miatt, de sosem kapcsoltam össze Budapestet a fürdőkkel. Hiba volt. A Széchenyi is remek hely a lazításra. Rengeteg, labirintusszerűen elhelyezett medencéi és hatalmas terei közt sok ember elfér. Ez volt az első fürdő, ahol nem próbáltunk ki minden medencét, nem csak azok hőfoka, hanem nagy száma miatt sem. A 15 db beltéri medence közül a hideg vizes merülőmedencék és foglalkoztató medencék kivételével szinte mindet végigjártuk. 34-38 fokig változó hőmérsékletű gyógyvízzel telt medencékről beszélünk. Ennél melegebbel nem találkoztunk. Összevetésül a Rudasban 42 fokos volt a legmelegebb. A múlt heti esős, borongós időben jól jött volna a forró víz.

A belső terek szépek, a központi helyen fekvő medenceteret nemrégiben újíthatták fel, nagyon egyben van még. Bár nem olyan hangulatos, mint a török kort idéző Rudas vagy Király, de igényes és karbantartott az épület maga.

Kipróbáltuk a kinti medencéket és az alagsori szaunát is. Itt sajnos több negatívumot kell megemlítenem. Ugyanis az esőben, szélben, fagyban a kinti medencék mellett nincs lehetőség a fürdőlepedőt olyan helyre akasztani, ahonnan szárazon akaszthatjuk le fürdőzés után. Amíg mi ázunk a medencében, addig ázik a törölköző odakint. Pórul is jártunk estefelé, amikor vizes lepedővel voltunk kénytelenek törölközni, mert az elázott. Ha a fedett fogas nagy elvárás, megelégednék a fedetlennel is. Ezzel sem találkoztunk, sokan a fák körüli díszkerítést használták fogasként. A kinti rész két szélső medencéje közül az egyik gyógyvizes, a másik pedig élményelemekkel (pezsgőlapok, színes fények, örvénymedence) van ellátva. Este elég hangulatos a színes világítás.
Az alagsori szauna kintről közelíthető meg. Bár az épületben több szauna is van, azok kisebbek és rendre foglaltak is. Ez a nagy az "ipari" szauna viszont nem az igazi. Sokan vannak bent és a bejáratnál lengőajtók vannak, így elég sok hő vész el, amikor valaki be- vagy kilép a szaunából. Hosszasan elégedetlenkedtünk, amiért semmiféle szaunakultúra nem honosodott meg nálunk. Inkább kulturálatlanságnak nevezhetnénk, amit ilyenkor tapasztalhatunk.

Ami pedig a felhozatalt illeti, itt is vegyes a korcsoportok és a nemek szerinti elosztás. Ami engem váratlanul ért, nem számítottam rá, hogy elég sok fiatal fürdőzött itt. Korábban csak a "nyugger" jelzős szerkezetet hallottam a Széchenyiről. Több városi legenda és nem legenda él arról, hogy melyik egységet választják leginkább a melegek. Én magam a Lukácsról hallottam, mások a Királyt és a Rudast emlegetik, megint mások pedig éppen a Széchényit. Nem akarok illúziókat táplálni, eddigi tapasztalatom alapján ezek a városi legendák és nem legendák mára nem annyira valósak., mint mondjuk amennyire valós volt néhány éve a Király esetében. Itt is találkoztunk melegekkel, cuki fiúkkal, tippelgettünk is, de összességében hiba volna ezeket a híreszteléseket tovább terjeszteni, nincsen valós alapjuk.

Ami pedig ami fürdőkultúránkat és/vagy kulturálatlanságunkat illeti, az alkalom kiváló arra, hogy picit beszélgessünk. Könnyen megérthetjük, mit szerettek az ókori rómaiak vagy a törökök a fürdőkben. Társasági hely, társasági esemény. Rengeteg dologra jutott idő a fürdőzés közben. Világmegváltó terveim azt hiszem nem születtek, inkább Fabien szavaira és a saját magamra figyeltem. Jól esett a terefere. A búcsúzás előtt pedig egy ajándékkal lepett meg Fabien barátom. De erről egy külön bejegyzésben fogok mesélni...

Végül összegzem a fentieket. A városligeti fürdő elég jó hely, remek választás volt vasárnap délutánra. Rendezett és igényes terek, rengeteg medence és ezzel rengeteg választási lehetőséget adott épületen belül is, kívül is. Minden korosztály megtalálhatja a neki tetsző kikapcsolódási formát, amit az eddigi fürdőkről nem mondhattunk el. Néhány igazán praktikus, de bosszantó dolog azonban kis odafigyeléssel megoldható lenne. Ahogyan eddig is csak folyóírással, nem előre meghatározott és következetes szempontok alapján értékeltem, most sem pontozok. Ha  mégis kellene, akkor a megszerezhető öt csillagból négyet ítélnék oda. Személyes, nem objektív értékelésem alapján nem hozta a maximumot, de a négy csillagot sem érné el a jóindulatom nélkül. Ez megvan, összességében pedig semmi komolyabb kifogásom nincs. A négy csillag tehát járna. Ha pontoznék... :D :D

Címkék: vélemény hétvége barátság pihenés kikapcsolódás fürdő társaság Széchenyi Fabien

5 komment

"Hogyan mondjam el neked, amit nem lehet, mert szó az nincs csak képzelet..."

Az ismert dalban hangzik el a kérdés. Sok olvasata lehet ennek, de elsőként azt a kérdést tenném fel, mit is kell elmondani? Van ugyanis egy csoporttársam, leányzó. Próbál hozzám közelebb kerülni, szerintem egy jól működő barátság is olyan, amiben egymás társaságát keresik a felek. Viszont a kitartó "próbálkozása" egyre félreérthetőbb. Azt hiszem sikerült magamhoz kötnöm egy lányt.

Elhiszem, hogy magával ragadó, szép és okos vagyok, jó társaság, (nem utolsó sorban szerény is! :P) de, és itt jön a lényeg, meleg. Félreérthető próbálkozásai azt sugallják, nem csak, hogy magamhoz kötöttem, de talán még belém is szeretett. Vagy legalábbis mélyebb érzelmeket táplál irántam, mint a többiek felé. Elég laza vagyok, próbálok ezen könnyen túllépni, kevéssé sikeresen, néhányszor már kezdem magam kellemetlenül érezni. Biztosan egy szívtipró lennék, ha heteró lennék, így viszont abszolút a szívtiprás királya vagyok, ami a lányokat illeti. Sosem gondoltam azt, hogy az empátiám, az érdeklődő és nyitott hozzáállásom ennyire félrevihet másokat és esetlegesen egészen mást érzékel ebből. Pedig nagyon is lehetséges hogy ez a helyzet.

Különösen kínos a szitu, hiszen nincs tapasztalatom, hogyan kell/szabad/lehet/illik nőket visszautasítani. Különösen kínos, mert nem hiszem, hogy az orrára kellene kötnöm, miért nem kelti fel az érdeklődésemet. Végtelenül kellemetlen... :D Többszörösen töröm össze a szívét... :D

A helyzet egyébként hasonlatos lehet ahhoz, amikor nekem jön be egy heteró srác. Bár nem kerültem még olyan helyzetbe, de a heteró srácok mindig ettől tartanak a leginkább. Félnek a meleg fiúktól. Bennem legalább akkora félelem van a heteró csajoktól. Így hát fiúk, 1-1.

S, hogy valahol célba is érjen a történet, talán elmondható, hogy ennek általánosságban elég nagy valószínűsége lehet. Ha elfogadjuk azt a tételt, hogy férfi és nő között potenciálisan nehezebben alakul ki igazi barátság, hiszen a kapcsolat "tovább" tud fejlődni, nos akkor két meleg férfi között sem lehet ideális baráti viszony. Lebeg a lehetősége, hogy az egyik fél többet akar. No ebből meg az következhet, hogy a meleg srácok a lányok barátságát jobban kereshetik, hiszen nem áll fenn ilyesmi veszély. Egy szegényes önbizalommal, pedig könnyedén felértékelődhetnek a kedves szavak és a közeledés is. Talán jobb volna egyértelművé tenni.

Ezen azért még agyalok, jó lenne biztosra menni. Próbálok infóhoz jutni majd. Remélem nincs igazam és én is csak félreértem. Remélem...

Címkék: lány szerelem barátság meleg fiú

2 komment

Bölcsész vagyok, ezért hivatásszerűen sokat gondolkozom. Nem csak az iskolában felmerülő kérdésekről, hanem úgy általában mindenről. Kijelenthetem, hogy elemző, analitikus beállítottságú vagyok, ezért áll különösen közel hozzám a bölcsészettudomány. Lelki-érzelmi mélypontjaimon ez a hozzáállás szokott továbblendíteni. Minden alkalommal, ahányszor keresem a blogban magamat és magamban a blogot, valami elemi erő buzog bennem. Nehéz ezt pontosan leírni.

A hétvége és az eddigi napok viszont feltöltöttek. Hamarosan jelentkezem, hiszen budapesti fürdőlátogatásaink első és második állomása után, Fabien barátommal a Széchenyi fürdőben jártunk. Kaptam tőle egy igazi barátság karkötőt, na meg a héten már sokadjára értem célba stopposként.

Ezeket érintve pedig sok-sok témával szeretnék foglalkozni. Eldöntöttem, folytatom az írást, mégpedig a korábban vázolt elemekkel ötvözve. Mint egy nyelvvizsga feladat. Az adott kép leírása után körüljárom a témát. Ennek utána megváltoztattam a blog mottóját is: ... színesebb a világ! Ezekkel az élménybeszámolókkal, összefoglalásokkal, személyes és objektívebb összefoglalókkal, az isteni örök igazság kinyilatkoztatásával igyekszem én is színesebbé varázsolni az élet kifestőjét.

Véletlenül ráakadok a világ legjobb és legtalálóbb zenéire. Hátrányos helyzetű németesként nem figyelek fel a rádióban hallható slágerek szövegeire. Sokkal inkább a kisugárzás, a ritmus és a dallam. Hogy ezzel kommunikálni lehet, mi sem bizonyítja jobban, hogy mindig valami egészen aktuális és témába vágó, engem érintő zeneszövegre bukkanok a neten. Hölgyeim és uram, tegyék meg tétjeiket. Íme Katy Perry legújabb albumáról a Roar c. szám. Magyar és angol szöveggel.

Katy Perry: Roar

I used to bite my tongue and hold my breath
Scared to rock the boat and make a mess
So I sat quietly, agreed politely
I guess that I forgot I had a choice
I let you push me past the breaking point
I stood for nothing, so I fell for everything

You held me down, but I got up
Already brushing off the dust
You hear my voice, you hear that sound
Like thunder gonna shake the ground
You held me down, but I got up
Get ready cause I’ve had enough
I see it all, I see it now

I got the eye of the tiger, a fighter,
dancing through the fire
Cause I am a champion and
you’re gonna hear me roar
Louder, louder than a lion
Cause I am a champion and
you’re gonna hear me roar
You’re gonna hear me roar

Now I’m floating like a butterfly
Stinging like a bee I earned my stripes
I went from zero, to my own hero

 You held me down, but I got up
Already brushing off the dust
You hear my voice, you hear that sound
Like thunder gonna shake the ground
You held me down, but I got up
Get ready cause I’ve had enough
I see it all, I see it now

 I got the eye of the tiger, a fighter, 
dancing through the fire
Cause I am a champion and
you’re gonna hear me roar
Louder, louder than a lion
Cause I am a champion and
you’re gonna hear me roar
You’re gonna hear me roar






Régebben mindig az ajkamba haraptam
S inkább nem mondtam semmit
Féltem, hogy felkavarom az állóvizet
És mindent tönkreteszek
Így hát csendben ültem,
s udvariasan bólogattam
Azt hiszem, megfeledkeztem róla,
hogy van választásom
Hagytam, hogy a szakadék szélére lökj
Nem álltam ki önmagamért, naiv voltam

Elnyomtál, de most kitörök
Lerázom magamról a múltat
Hallani fogod a hangom, hallani fogod a zajt
Mintha mennydörgés rázná meg a földet
Elnyomtál, de most kitörök
Készülj fel, mert most betelt a pohár
Mert rájöttem, most már tudom, hogy…

Szemem, akár a tigrisé, harcos vagyok,
áttáncolok a tűzön
Mert bajnok vagyok, s hallani fogod,
ahogy üvöltök
Hangosabban, hangosabban,
mint egy oroszlán
Mert bajnok vagyok, s hallani fogod,
ahogy üvöltök
Hallani fogod, ahogy üvöltök

Most szárnyalok, mint a pillangó
Csípek, mint a darázs, kiérdemeltem a csíkokat
Senkiből hőssé váltam

Elnyomtál, de most kitörök
Lerázom magamról a múltat
Hallani fogod a hangom, hallani fogod a zajt
Mintha mennydörgés rázná meg a földet
Elnyomtál, de most kitörök
Készülj fel, mert most betelt a pohár
Mert rájöttem, most már tudom, hogy…

Szemem, akár a tigrisé, harcos vagyok, 
áttáncolok a tűzön
Mert bajnok vagyok, s hallani fogod,
ahogy üvöltök
Hangosabban, hangosabban,
mint egy oroszlán
Mert bajnok vagyok, s hallani fogod,
ahogy üvöltök
Hallani fogod, ahogy üvöltök

magyar szöveg:
http://www.hotdog.hu/dalszovegek_magyarul/j-o/katy-perry-roar

Címkék: blog zene ajánló történet story

Szólj hozzá!

Kedveseim!

Az elmúlt napok, hetek próbára tettek. Rengeteget gondolkodtam, nem csak élet és halál kérdésén. Igen sok, az identitásomat érintő kérdés is felmerült bennem. Ki vagyok? Mit akarok? Hová tartok?

1. Rebrand

Rengetegképpen tudom meghatározni magamat. Jelen kontextusban elsősorban meleg blogger vagyok. Még. Ugyanis úgy érzem, aligha tudok újat nyújtani. Saját élettörténetem, érzéseim, élményeim persze sokaknak jelenthet valamiféle pluszt. Nincs tele színes világjáró képekkel, érdekes ételekkel, napi politikával. Nem is szólítom meg a nagy közönséget vele.

Azt hiszem a blog túlnőtt engem. Én nem akarok próféta lenni. azt gondoltam (és gondolom még egyébként még most is), hogy izgalmas dolog blogot vezetni. Izgalmas, mert az ember megoszthatja gondoltait, érzéseit a nagyvilággal és nem ritkán erre még visszajelzést is kap. Azt gondolom az én üzeneteim többsége a nagyvilágba való volt.

Meguntam. Nem akarok próféta lenni. Már egy jó ideje próbálom rebrandelni magam, úgy érzem sikertelenül. Van egy vágyott irány, de úgy tűnik nem tudok célra tartani. Egy rövid időre visszatérek a most véget érő szünet után, hogy esélyt adjak magamnak. Ez idő alatt próbálom abba az irányba terelni a blogot, amilyenbe én is szeretném. Egyelőre a régi bejegyzéseket is megtartom. Történészként nem is tehetek másként. Lenyomat ez az utókor számára. Magam számára is, az érdeklődő olvasók számára is. Azt várom ettől a néhány héttől, hogy sikerül tisztáznom magamban és eldönteni, mit is akarok valójában. Ez pedig nem csak a blog kérdését jelenti, hanem azt is, hogyan tovább az életemben.

Másképp szeretnék példát mutatni. Tudom, hogy a legjobb példamutatás mindig az, ha az ember saját cselekedeteivel vállalja ennek a felelősségét. Kétség senkiben ne merüljön fel, tudom ki vagyok és mire vagyok képes. Meglehetősen jól ismerem a képességeimet, a készségeimet és hogy ezeket hogyan tudom ki- ill. felhasználni. Most viszont úgy látom, sokkal inkább valami más utat kéne választanom, mint az eddig megszokott blog. Sokkal érdemesebbnek tartom a tudatosabban szerkesztett magazin jellegű blogot, mint a mostanit, ahol saját magamból merítkezem. Sokkal érdemesebbnek tartom olvasni, másoknak ajánlani. Mert annyira személyes, amennyi az írónak is belefér, és annyira személytelen, hogy az olvasónak még érdekes legyen. Persze ez meg könnyen erőltetetté válhat. Az írás azé, aki megírja azt, így sosem lesz egészen független...

És bevallom, a "saját magamon kívül emelkedés" képessége nem tartozik a birtokolt, elsajátított képességeim közé. Ezért különösen nehéz az engem is érintő kérdésekben magamtól függetlenül, az érintettségemet figyelmen kívül hagyva írni. Nem is tudom igazán, hogy fenntartható-e. De szeretném megpróbálni. Hát erre adok most esélyt és időt.

Bölcsész hallgatóként foglalkozom a szöveggel. Azzal, hogy hogyan kell megírni, olvasni, értelmezni, értékelni. Hogy mit jelenthet, hogy mire lehet forrás az adott irat. A "hogyan", azaz a módszer pedig rém egyszerű. Kérdésekkel. Nos, ez az a szemlélet, amit szeretnék itt is megvalósítani. Ennyit tudok magam tenni. Megközelíteni, kitapogatni és leírni, mit észleltem, hogyan érzem magam utána. Erre szeretnék vállalkozni a jövőben.

Ehhez vagyok "kevés". Nincs annyi kérdésem, kitapogatásra váró ötlet sem a tarsolyomban. A "meleg" életem pedig olyan szakaszában van, amikor max. a szex és párkapcsolat hiányáról írhatnók. Persze ez is elég jó téma...

Azt hiszem parttalan lenne tovább boncolnom ezt a témát. Tovább ugrok.

2. Köszönöm, jól vagyok

Sokan sokféleképpen érdeklődtetek hogylétem felől. Mindannyiótoknak köszönöm azt a figyelmet és érdeklődést, amit nekem szenteltetek, jól esik. Fontosnak tartom ezt kimondani. Köszönöm! S talán már jobban is vagyok, annyira, hogy gondolataim és érzéseim másfelé is kalandozhassanak. Idővel pedig "minden a régi lesz," pedig tudjuk, hogy soha semmi nem lesz már olyan, mint régen volt...

Címkék: blog gyász meleg gondolatok írás érzések hogyan tovább

3 komment

17.
október

350.

zold.fulu  |  4 komment

Kedveseim!

Mindenképpen szükséges jeleznem, hogy megvagyok, bár amint azt az utóbbi bejegyzéseimben sejtetem, egyáltalán nem felhőtlen boldogságban. Bár két megírt, ám befejezésre váró bejegyzése is lapul a publikálásra várók között, ezek befejezését most elhalasztom. Semmiképpen sem szeretnék most ezekkel a témákkal foglalkozni. De ígérem, hogy ha túl leszek/leszünk az előttünk álló nehéz időszakon, jelentkezni fogok. Addig türelmeteket és megértéseteket kérem. A következő napokban így nem várható újabb bejegyzés.

Megüresedett egy hely az életemben, ami pótolhatatlan űrt, szép emlékeket és fájó érzést hagyott most maga után. S nem szeretném ezt sem a blog írásával, sem egyéb "élvezeti" dolgok hajszolásával betölteni. Az élet a halállal kezdődik, tartja a keresztény szemlélet. Akárhogyan is tekintünk erre, az élet bizony megy tovább. Nekem, nekünk viszont az a "dolgunk", hogy ilyenkor kicsit megálljunk és időt hagyjunk az érzéseinknek, emlékeinknek. A búcsúzás időszaka ez. Koronként és kultúránként változik ez. Nekem, itt és most erre a pihenésre van szükségem.

Címkék: gyász

4 komment

süti beállítások módosítása