Egy meleg srác jegyzetei

... hogy mennyire lényegtelen. Gyakorlatilag nincs. Így jellemezhetném.

Kedves Olvasó! Mielőtt belemerülnél karaktereim közé, föltétlenül állj itt meg, mert feladatod adok neked. Gondolkozz egy picit: Mit jelentenek neked a határok? Mit értesz ez alatt? Mire gondolsz elsőként? Hol vannak ezek a határok?

Elsőként az országhatár jut eszembe. Az a határ, ahová 1920. június 4-én kényszerült az ország. Az a szent és sérthetetlen államhatár, ami befolyásolja és meghatározza az ország teljesítőképességét. Vajon nekünk embereknek is van olyan diktátummal ránk kényszerített határunk, amelyet folyamatos belső akaraterő ellenére sem tudunk megváltoztatni vagy ennél rugalmasabbak vagyunk?

Azt hiszem igen, képesek vagyunk megváltoztatni azokat, bár biológiailag jól leírhatók határaink, az utolsó szőrszálig is. Mit értek határ alatt? Pontosan nem tudom megmondani, ez intuitív munkát igényel. Azt hiszem, azért néhány határt megemlíthetünk. Például emelgetni szoktuk, a tűrőképesség határát. Talán ez ugrik be legelőször, ha magammal kapcsolatban határozok. Ha-ha, szóvicc :P

Vagy a béketűrés határa. Vagy gyakorlatilag bármilyen tulajdonságunknak lehet határa. De ezek, ellentétben az államot szabályozó keretekkel, képlékenyek, megváltoztathatók. Bár kétség kívül, legalább akkora harcot kell vívni, mint ha határrevízióról volna szó, biztosítékot jelent, hogy szuverén énünk lépéseit mi magunk hagyjuk jóvá, tehát az új határainkat is. Sem ellenjegyzés, sem jóváhagyás nem szükségeltetik másik részről. Így a következmények is elsősorban ránk és nem másokra van nagy hatással. Természetesen a határőrizet és védelem is belsőleg megszervezendő feladat. A kérdés inkább az, hol vannak, meddig feszíthetők és hogyan kezelendők. Ezen még gondolkoznom kell.

És egy kis zenei aláfestés, még a középiskolából... Ugyanis ma értem el a második X-t. Szörnyű. Öregszem :)

"Boldog órák, az ifjúságom szép idején, gyertek hozzám, vissza még."

Macskák: Éjfél

Éjfél, sűrű csönd ül a járdán
Mire gondol a vén Hold
Hogy csak mosolyog rám?
Lomha szél fú, rőt avar fut a lábam elé
Tépett ág jajong a fán

Holdfény derűs emléket ébreszt
Újra ébred a régmúlt, minden gyönyörűség
Boldog órák az ifjúságom szép idején
Gyertek hozzám vissza még!

Halvány lámpa villog fenn
Még áldott árnyék rejt el
Szúrós zaj kél, összerezzen a csend
Ha rámtör majd a reggel

Hajnal, ne tarts tükröt a vénnek!
Ha csak emlék az élet, talán szép marad még
Tán a kék éj, a holdvilág még ifjúnak lát
Úgy, mint egykor, régesrég

Füstben barnult új nap kél
A korhadt, pállott széllel
Kihunyt lámpát gúnyol az ömlő fényár
Ha elkullog az éjjel.

Nézz rám! Kicsit érints meg némán!
Maradj még, szelíd emlék
Színes hajdani nyár...
Érj csak hozzám, és feléled a boldog idő!
Jajj, a hajnal pirkad már...

Kedves Lányok! Titeket kereslek! :)

Nem, nem lettem heteró, de iszonyatosan vágyom elmenni egy tánctanfolyamra. Nincs konkrét kiszemelt tanfolyamom, csak az akarat van meg. Szeretnék megtanulni, főleg a swing és a charleston érdekel. Azt hiszem komoly problémát okoz, hogy barátnő híján ebből úgy tűnik kimaradok. Lány ismerőseim pasizási esélyeit pedig nem szeretném csökkenteni azzal, hogy táncolni hívom. Meg persze ehhez azért kedv is kell. Szeretem az 1920-as '30-as évek zenéjét, erre szeretnék megtanulni táncolni.

Némi előképzettséggel rendelkezem, kölöykgólya koromban néptáncoltam egy ideig. Bár az már igen rég volt. Azóta már kijöttem a gyakorlatból, alig menne a gyors láb és csípő munka, de optimista vagyok. Aki járni tud, alap szinten bármilyen tánc lépéseit el tudja sajátítani szerintem.

Bár tulajdonképpen a stílust kedvelem, újra belevágnék a néptáncba is. A Felszállott a páva c. népzenei tehetségkutató is főleg fiatalok, fiatal felnőttek alkotta tánccsoportokkal, zenészekkel volt tele. Rendkívül rossz érzéssel töltött el, hogy egykori hagyományaink közül egyben sem vagyok már igazán járatos. A népszokások ismerete is megkopott már és a tánctudás is alig ér valamit. Így benne lennék egy ilyen felfedezésben is. Felfedezni újra önmagamat és egykorvolt múltunkat, közös gyökerünket, mert hát az ördög ott van mindenkiben! :P

A modern táncot illetően pedig egyszerűen szórakozni akarok, Úgy szeretném jól érezni magamat, hogy közben fejlődök is. Jelenleg az "ide-oda teszem a lábamat" fázisban vagyok. Nemrégiben voltam egy jótékonysági bálon is, ahol a pörgős rock 'n' rollra is ropták az öregek. Irigykedtem rájuk, mert a korszak, amikor még táncolni is lehetett szórakozásképp, kimaradt az életemből. Ezt is hivatott lenne pótolni a hiányosságaimat. Most éppen erre vágyom. Lányok? :P

Egy kis kedvcsináló:

Köszöntöm a nézőket!

Elkezdődött a tavaszi félév. Gyakorlatilag úgy érzem magam, mint aki újra kezdi az egyetemet. Még mindig hasonló problémák, de legalább a helyszínt, a rendszert jól ismerjük. Szokni kell, hogy egyre több ismeretlen előadó hangzatos, de iszonyatos előadását kell végigülni.

Nos, az izgalmakkal teli szorgalmi időszak (aminél keresve se találhatnánk hülyébb elnevezést) elkezdődött. Furcsa, hogy tanulmányaim előrehaladtával meghirdetett kurzusok más-más tanszék irányítása alá esnek, így elkerülhetetlen, hogy időnként számunka ismeretlen, új előadókkal ismerkedjünk meg. Engem kifejezetten zavar, hogy nincs állandóság a rendszerben. Igazodjunk a tanárok szeszélyéhez, a professzorok hóbortjához, minden egyes áldott óra alkalmával. Ezt is kihívásnak tartom a tanulás mellett.

Rövid, ugyanakkor munkával teli félévnek ígérkezik a mostani is.

Ennyit innen a helyszínről, a szó a stúdióé!

Fabien barátommal a mai délutánt a kellemes Rudas fürdőben töltöttük. Nekem igen jól esett kikapcsolódni, hiszen a vizsgaidőszak után sem sikerült igazán nagyot szusszanni. A regisztrációs hét pedig külön izgalmakat hozott, az órarend nagy nehézségek árán állt össze. Bár a héten akadt még pihentető és kényeztető lustálkodás, sőt, vendégem volt az a srác is, akivel már többször összegabalyodtunk. Talán lehet belőle valami komolyabb is, de ez egy másik történet. Szóval kijutott a jóból és a rosszból is a héten, ezt, mármint a jót koronáztuk meg a mai fürdőzéssel.

A Rudast nem rég újították fel, nagyon szép és igényesen kialakított belső tér fogad. Kevésbé szép és igényes vendégfogadással. De gyanítom, ez Fabien számára emlékezetesebb, én csak jót mulattam rajta. Magát a medencéket rejtő kupolás terem is kellemes, török kori hangulat jellemzi és félhomály. Abban egyetértettünk, hogy ezt még lehetne akár fokozni is. Külön öröm volt, hogy a szemüvegem nem, vagy alig párásodott, így nem csak a kupolát és az építészeti remekművet vehettem szemügyre. Remélem mindenki érti, mire gondolok ;-) Igen, volt néhány kifejezetten helyes, adoniszi fiatal férfiú is. Mindent a szemnek, szól a mondás, így hát figyelmemet ez kötötte le. Bár összességében nagyon vegyes társaság gyűlt össze, késő délutánra egészen sokan lettünk, azért mindenki találhatott csemegét szemének, lelkének, fantáziájának. Lélekről azért beszélek, mert a fürdőzés mindenképp társas esemény. Akadtak egyedül pancsolók is, a legtöbben párosával vagy kisebb társaságban érkeztek. A vízben egymás mellett ücsörögve, álldogálva, félig elfekve pedig nagyon jókat lehet beszélgetni. Szociális kapcsolatainknak jót tesz, nem beszélve a víz gyógyító hatásáról. Testi-lelki megújulást hoz egy ilyen fél napos pihenés. Engem feltöltött a fürdőzés, a beszélgetés is. A fantázia pedig abban nyilvánul meg, hogy a legutóbbi bejegyzésben felemlegetett helyzet, az ismerkedés "semleges helyen", vajon hogyan realizálódhat a valóságban. Nos igen, határozottan meg kell tanulnom fiúzni. :P Ötletekből nincs is hiány: rá lépni a másik lábára, ami máris beszédhelyzetet teremt és ami egyébként könnyen előfordulhat egy forgalmas fürdőben. Vagy a klasszikusabb, "Nem ismerhetlek valahonnan..." jellegű szövegek, ami lehet, hogy átlátszóbb, de célratörő. És szintén beszédhelyzetet teremt. Egyébként egy nyugodtabb napon szerintem könnyebb idegeneket is bevonni a medencében folytatott beszélgetésekbe, ha azok köznapiak. Ennek tényleg csak a fantázia szab határt.

Jaj és a gőz! Van egyfajta különös rajongásom a szaunákért, gőzkamrákért. Bár ezek inkább élményalapúak, mint a fürdő- vagy szaunakultúra része, szívesen kínzom magamat ilyen helyeken, ha tehetem. Itt a Rudasban, a legjobb a dézsából kiönthető jéghideg víz volt, amit csak a bevállalósabbak (és én) választottam a tusolás helyett. Némiképp rombolja a török kort idéző hangulatot, de élvezhető az olyan lökötteknek, mint én. Minden medencét is végigpróbáltunk, így azt mondom, legjobb a 42 fokos termálvíz, ahol ugyan csak öt percet szabad tartózkodni, mégis felpezsdít. Második helyre pedig azt a medencét sorolnám, ahol az a minden tekintetben férfias jelenség tartózkodott, akit csak A Cuki néven emlegetnék. Legalább 10-20 métert sétáltam mögötte, azon gondolkozva, milyen ürüggyel szólítsam le. Szerettem volna a hangját is hallani. Most már egészen biztos, hogy talpraesettebbnek kell lennem ilyen helyzetekben. Távozásunkig úgy tűnt egyedül van, de akkor előbukkant egy másik fiú, láthatóan vele érkezhetett. Együtt közlekedtek. Szóval második helyet nem is tudok hirdetni. Mindenesetre igazán jól esett a mai délután a szemnek is, a testnek is, a léleknek is. Különösen nyugtató volt, mert a Széll téren neonáci gyülekezés volt, ellentüntetéssel, rendőrökkel. Ez után pedig nagyon megnyugtatott Fabien jelenléte és a fürdőzés is nagyon jól esett. Abszolút olyan esemény, ami méltó befejezése a hétnek.

Élményalapú beszámolóm vége felé pedig külön köszönet és dicséret illeti a kiváló társaságot, mert a sok-sok óra olyan gyorsan telt el, hogy a kupola teteji színes világítók szinte észrevétlenül sötétedtek el. Hiába, jó emberek közt hamar telik az idő és gondtalanul. Hát ha ez jelent valamit, akkor azt, hogy ismétlésre érdemes!

Valami édesség után kutatva szemem végül a nutellán akadt meg. Aztán a kenyéren. Gyorsan elvetettem a kenyér csomagolás-vágás-csomagolás-megkenés menetét, ezért csak egy kanalat fogtam, két lapáttal megettem és visszatettem a helyére. Aztán, hogy jobban tudjak fütyülni, megettem egy répát is.

Aztán most éppen az jutott eszembe amit egyik ismerősöm mesélt, hogy az egyik belvárosi "gyorskávézóban" az eladófiú feltűnően "buzisan" öltözködik. Nos, ez önmagában már nem hiszem, hogy bárkinél is rendszerszintű lefagyást okozna. Alapvetően a kiváló névmemória és egy ártatlan vigyori szmájli a poháron sem lenne gyanús. Ezek együttállása már zavarbejtő lehet. Persze ezeket úgy mesélte, hogy mit sem sejt arról, hogy én is más kapura játszom. A kíváncsiság pedig nagyon nagy, a kávézó előtt sétálva figyeltem, hátha ráismerek a személyleírás alapján. Mégis csak megnézném magamnak.

És innentől játszom a képzeletekkel és a képzeletbeli határokkal. Mennyire reális lehetőség így ismerkedni? Mennyire reális megítélni, ki meleg és ki nem? Megmozgat. Alapvetően kerülöm a kihívásokat a bennük rejlő kudarc lehetősége miatt, de ez most más. Kedvem lenne kipróbálni, működik-e. Ehhez bizonyos szemléletváltozás is szükségeltetne, azt gondolom, hogy az üzletben azért dolgoznak, hogy kiszolgálják a vevőt. Nem pedig azért, hogy kedélyesen flörtöljenek egymással. Na jó. Inkább csak az a fele érdekel, 1-1 alkalomra megkapható-e. Vadászösztön. Bár nem hiszek az ilyen jött-ment kapcsolatokban, inkább az érzelmi és értelmi egymásra hangolódásban érzem azt, hogy megtaláltuk egymást. Nem tudom, venném-e a lapot (és a bátorságot) egy ilyen helyzetben.

Már fél éve annak, hogy véleményemet egy budapesti rádióban élőben mondhattam el a meleg-kérdésről. Bár a rövid beszélgetés már nem elérhető, mindenki elhiszi nekem (mert mi mást tehetne), hogy akkor azt mondtam: sétálnék kézen fogva a belvárosban. Nos, becsülettel jelentem, hogy kisgyermekes anyukák, bicikliző dolgozók és nyugdíjas andalgók közt, a Városligetben nem keltettünk feltűnőséget azzal, hogy kézen fogva sétáltunk.

Hogy ez már egy toleránsabb Budapest, a közöny vagy éppen a struccpolitika eredménye, bizonyosan nem tudhatom. Viszont vizslató szempárokat, ölni tudó tekinteteket nem vettem észre a körülöttünk lévő sétálók arcán. Talán két tizenéves kiskamasz nézett csodálkozva ránk. Az egyetlen kiábrándító pillanat az volt, mikor a kereszteződéshez érve az egyik egyetemi kartársam mellé érve hirtelen zsebre vágtam a kezem.

Van még hová fejlődnöm. A város pedig lehetetlenül kicsi.

A mai nap volt egy érdekes párbeszédem itthon. Én szeretném, ha a kiszemeltem itt aludhatna egy hétköznap este. Karácsony előtt volt erre precedens,  ezért illető figura (anya és apa számára - ő nem sejt semmit) nem volna ismeretlen. Csak ugye mennyivel másabb a helyzet, amikor még hivatalosan nincs bemutatva a családnak...

Ezért merült fel bennem a kérdés, hogy vajon számít-e bármit az, hogy fiú vagy lány bújik mellém. Ezt is megjegyeztem, de olyan választ adott, ami egyértelművé tette, hogy itt nem a szexuális orientáció kérdése borzolja a kedélyeket. Sokkal inkább a szex tabu témája. Szerintem. Ugyanis a beszélgetésünk végére a "ne legyen rendszer belőle" kijelentés jutott. Én azért oda szúrtam, hogy ez álszentség, gondolva ez alatt mindarra, amiről most írok.

A szex, mint tabu

Mert ki az a hülye, aki nem élvezi az élet testi örömeit. Maximum a papok, aszexuálisok és nagyon csúnya emberek esélyei kevesebbek, de ők sem zárhatók ki. Egészen nyilvánvaló, hogy nem játékautókat fogunk tologatni, de értelmes időtöltés is létezik ám. Nem feltétlen kell szexre gondolni. Viszont álszentség nem rá gondolni. Huszonévesen a férfiak és a nők igényei is kielégítésre vágynak. Ez tiszta biológia. Ezt figyelmen kívül hagyni nagy butaság a szülők részéről. Belegondolva abba a helyzetbe, hogy egy átlagos családban felnövő átlagos heteró fiúnak/lánynak is nehéz sorsa lehet. Kényes kérdés, hogy mikor lehet hazavinni bemutatni a fiút/lányt. És mikor lehet hazavinni és ágyba dönteni? És egyáltalán, ha erre nincs lehetőség, hol éli ki magát az ifjúság?

Arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy a szex és szexualitás tabu. Emlékszem még az általános iskolai biológiatanáromra, aki a nemi szervek tárgyalása előtt egy kéréssel fordult felénk. Megkérte az osztályt, ne tegyünk személyes megjegyzéseket. A szem tárgyalásakor elfogadható, hogy egymás szivárványhártyájára teszünk megjegyzést, de ezt most kerüljük. Nos, ez után szépen megtanultuk a nemi szerveket és kalap kabát. régen többször hangzott el a felvetés a különböző médiumokban, akik erre időnként rákapnak, kinek a dolga a szexuális felvilágosítás, szükséges-e. Érvek pro és kontra.

Túlzott prüdéria?

Sokan, nálam sokkal tapasztaltabbak és szakmabeliek is értekeztek már arról, hogyan ildomos kezelni ezt a tárgykört. A túlzott elzárkózottság, prüdéria álszent és hamis tévképzete hasztalan és inkább hátraveti az egészséges nemi életre nevelés eredményességét. Eleve, a mai világban, ahol a kortársak viszonya már-már tabumentes, különösen nagy feszültséget tud teremteni egy ilyen helyzet. Ugyanakkor azt gondolom, jobb, ha a szülő-gyermek viszonylatban nem próbálunk baráti viszonyban lenni a szülőkkel. Normális, ha vannak olyan személyes titkok, amiket nem kötünk a szülők orrára. Bár ez is inkább a kimondatlan egyezség része, színjáték, amit mindannyian játszunk. Nekem melegként az okoz nagyobb problémát, hogy szétválasszam az üzenetek azon részét, ami a szexualitásból és azt, ami a homoszexualitásból fakad. Nem tudhatom biztosan, melyik szinten érdemes kezelni a dolgot.

Úgy hiszem, hogy erről lehet értelmesen, felnőtt fejjel beszélgetni. A ma esti rövid kérdez-felelek játékunk rávilágított arra, hogy ez keményebb dió, mint amilyennek hittem. Bár továbbra sem áll szándékomban kéjlakká változtatni az otthonom, szeretném, ha vendégemül azt fogadhatnék, akiben a leginkább megbízom. Függetlenül a szexualitástól és a párkapcsolati státusztól.

Előremutatás

A mostani megtapasztalásom nyomán szinte biztos, hogy ez nem most került szóba utoljára. Bár a bizalom és az őszinteség nem mindig kapcsolatépítő, most még is ilyen terveim vannak. Remélem, hogy révbeérésük után megváltozik majd a közvetlen környezetem és a családom vélekedése is erről. Mert a szexualitás és annak megélése csak csukott szobaajtó mögött történő része eshet "nem publikus" besorolás alá. De a tények, Pelikán elvtárs óta, igen makacs dolgok. Így az is, hogy az emberek, hetero- és homoszexulásiok is élnek nemi életet.

Nos, a Republic zenekart remélem senkinek nem kell bemutatnom. Akinek így kéne tennem, haladéktalanul hagyja el ezt az oldalt és soha többé ne látogasson vissza. Azt hiszem az elmúlt több mint 20 évben meghatározó zenekara volt a magyar könnyűzenének. Nem csak az egykori dalai csengenek sokak fülében, de a legújabb szerzeményeik is igen népszerűek. Például a Magyarország története c. ismeretterjesztő sorozat főcímzenéjeként lehet ismerős. Most pedig következzék az egyik legkedvesebb dal a legkedvesebb együttesemtől, kommentár nélkül. Íme

Jelentem, hogy a 2012/2013-as tanév I. (őszi) szemeszterét elvégeztem. A félév során 14 különböző tárgyam volt, összesen 37 kreditért. A félév végi korrigált kreditindexem 4,40. Ez nem rossz, ellenben nem is jó. A következő félévben kevesebb tárgy, nagyságrendileg is kevesebb kreditért lesz meghirdetve. Mindössze 14 kreditnyi szakos előadásom és gyakorlatom lesz, ha a Neptun is így akarja :)

Az idei évben több nehezebb tárgy is megkeserítette a vizsgaidőszakot. Tisztán látható, hogy melyik tárgy és oktató miért dolgozik, mi a célja. Például az, hogy elkedvetlenítse néhány igen rosszindulatú megjegyzéssel a hallgatókat. De ez egy másik történet. Ennek örömére ma kikapcsolok, egy hét pihenés következik, miután rendet raktam a szobámban, ahol rendkívüli állapotot és hirdethetnék. Nagy levegő után pedig belevágok a második félévbe.

A 2012/2013/I. félévét ezennel hivatalosan is lezárom. :P

0:37 Elhatároztam, hogy a blogbejegyzés után, megtanulom a holnapi vizsgára valót.

Utolsó vizsgáim következnek. Fontos, hogy legalább görbüljön. A tanulmányi előmenetelem érdekében mindenképp. Erről is szó lesz kicsit később. a figyelmet most inkább a címben összegyűjtött néhány szóra irányítanám.

Kulcs

Kulcscsomó

Kulcskarika

Kulcstartó

Z

á

r

Egészen egyszerű a gyakorlati összefüggést megtalálni köztük. Az ajtóhoz, zárszerkezetekhez köthetjük. Nyitáshoz, záráshoz. Azon túl, hogy a gyakorlatiasságot kimerítettem ezzel az egyszerű összefüggéssel, igyekszem most bevezetést adni, mire is gondolok valójában.

A vizsgára való felkészülésem kritikán aluli. Az érdemjegy tükrözni fogja a befektetett energiát, talán még túl is becsüli. Igen. Felesleges megkérdezni. Igen, zavar. De ez ennél összetettebb. Azt kell mondanom, hogy minden megtettem azért, hogy másra figyeljek. Felesleges é lehetetlen feladatokat találok ki, vállalok el. Semmittevéssel töltöm a szabadidőmet. Könnyen a számítógép előtt maradok. Már-már a kétségbeesés felső határán voltam, most újra közelítek hozzá.

Ma voltam a pszichológusomnál. Beszélgettünk szeretetről, szerelemről, szexről, barátságról, tanulásról. És megosztottam vele azt is, hogy képtelen vagyok magamat tanulásra bírni. Kértem arra, hogy mondjon valami biztatót a holnapi napra. Több éves közös munka után jól ismer, csak annyit mondott: ha akarod, megtudod csinálni. Ezzel mérhetetlenül felbosszantott. Azt vártam tőle, hogy ötös lesz. Vagy hogy megbukok. E helyett azt mondta, amit én is tudok. Rajtam múlik. A kulcs a kezemben van.

Ezt a gondolatot továbbfejlesztve persze egészen messze is elkalandozhatok. Szívesen kalandozok. Például szívesen emlékszem vissza, milyen helyzetekben sikerült megtalálnom a zárhoz tartozó kulcsot. És itt a kulcscsomónak rendkívül negatív szerep jutott. Nem segít, hanem hátráltat. Rengeteg kulcs közül kell megtalálni azt az egyet, ami az ajtót nyitja. Azt az ajtót. amit én választottam, ahová én akarok belépni. A csomó. Összegabalyodva, rengeteg és sokféle kulcs. Legalább annyira bosszantó, mint amikor a cipőfűzőre kerül egy másik fajta "csomó". Bogozni kell, és nyomozni, visszafejteni, hol, merre kanyarodik az a cipőfűző. Meglazítani és kioldani. Kevesebb hőstett létezik ennél! :)

Ugyanakkor azzal is szembesített, hogy a cél felé vezető úton zárak is lesznek. Olyanok, amelyeknek a kulcsa valamelyik zsebemben, valamelyik karikán a sok közül ott van. Kétségtelenül időigényes megtalálni. Például a tanulás irányába tartó úton eddig nem sikerült a zárba tökéletesen illeszkedő kulcsot találnom. És most is inkább a karikával játszom, babrálok. Gőzerővel kéne próbálgatni.

Bízom magamban. Most igen. Remélem, hogy lefekvés előtt azt sikerül kiválasztanom, ami utat nyit a görbülő felelet felé. Remélem, hogy ez úttal nagyobb szerencsével, sikerrel járok. Ha úgy tetszik, olyan állás a mienk, amiből nem lehet felmondani. Az életben hatalmas kulcscsomóval mászkáló portások vagyunk, ajtókat nyitunk, keressük az elveszettnek hitt kulcsokat. Közben pedig játszunk, élvezzük, szomorkodunk. Vagy tanulunk

1:10 Bejegyzésem végére értem, most lefekszem az ágyra a jegyzeteimmel, egy pohár kakaóval és némi szőlőcukorral

utóirat:
- Ha valaki a konkrét történeten túl, egy másik helyzetben magára ismer, az nem a véletlen műve. Sokan evezünk hasonló csónakban. Fontos, hogy segítsünk egymásnak, bár az evezőlapátot mindenki másképpen tartja. Legyen ez egy tanmese, amiből k-ki vonja le a maga számára való következtetést.
- a fenti kiemelt rész egy ún. "képvers" lenne, ha lenne tehetségem :D (a megfejtés: kulcsot formál)

Napok kérdése és lezárul az első egyetemi szemeszterem. Vegyes érzelmekkel zárom ezt a félévet. Bér két utóvizsgám még hátra van, elmondhatom, hogy az eddig eredményeim a befektetett energiával arányosak, ezért panaszkodni nincs okom. Elégedetlen azért vagyok, mert úgy érzem mást kaptam, mint amit vártam. Csalódott vagyok, mert pont annyira vizsgacentrikus, mint a közoktatás. A különbség abban adódik, hogy könnyebb kitűnni a legjobbaknak. Viszont az egyszínű, szürke tömeg - köztük én is - arra hajt, hogy aláírást szerezzen és majd diplomát. Az egyetem pedig mindenhol és mindenkor ehhez asszisztál. Egyfajta kimondatlan alku ez. Színjáték.

Azt hiszem a diploma elértéktelenedésével ez együtt járó folyamat. Pontosan úgy érzem magamat, mint a középiskolában. Szinte teljesen azonos nehézségek, problémák. Az egész egy nagyon furcsa egyveleget alkot, ami nagyon különbözik attól, amilyennek elképzeltem az universitast. Úgy érzem, hogy egy labirintusban küszködök. Az utat persze kijelölték, de még így is könnyen tévedhet az ember. Azt hittem az egyetem szélesebb kitekintést, mélyebb ismereteket, összefüggéseket, áttekinthetőséget fog majd jelenteni, de az előadások sem sokban különböznek egy középiskolai órától. Annyi különbséggel, hogy iszonyatos megterhelést jelent a 90 perces heti 1 alkalom, tanóránként.

És az oktatáspolitikai szélkakas bizonytalanságot is teremt. Jelenleg komoly nyomozómunkát végzek, hogy a fontos információkat, hiteles forrásból szerezhessem be. Sokkal-sokkal kisebb lelkesedéssel, lassan megszokássá váló nyűggel várom az utolsó vizsgáimat és a következő félévet. És persze a szeptembert, amiről még fogalma sincs hol, milyen keretek között és hogyan alakul majd. This is the life?

ápolt, aranyos, bátor, becsületes, boldog, céltudatos, életerős, energikus, érzékeny, ésszerű, felelősségteljes, felnőttes, férfias, határozott, helyes, humoros, igényes, játékos, jólelkű, kiegyensúlyozott, kitartó, komoly, kreatív, megbízható, megfontolt, művelt, nagylelkű, nyílt, nyugodt, okos, őszinte, pontos, ragaszkodó, rugalmas, sokoldalú, szerény, szókimondó, szórakozott, szorgalmas, tájékozott, találékony, tisztességes, toleráns, türelmes, ügyes, vicces, vidám

Ma van a magyar kultúra napja. Kölcsey, a kézirat tanúsága szerint, ezen a napon tisztázta a Himnuszt. Január 22-én ünnepeljük a Magyar Kultúra napját, immáron sokadik alkalommal, hiszen 1989 óta tartjuk számon ezt a napot.

Bejegyzésem előtt elgondolkodtam, mi mindent jelenthet a kultúra szó. Kinek mennyi jelentést hordozhat a "magyar kultúra" szókapcsolat. Végül annyi lehetőség merült fel, hogy elhessegettem a gondolatát is. Mit jelent nekem, a magyar kultúra? Ebben a formában tartom megválaszolhatónak a kérdést.

Én 6,5 évig jártam magyar néptáncra. Ennyi idő bőven elég, hogy magamba szívjam a népi kultúra ezen részét. Bár abbahagytam, amit azóta is bánok, még mindig szívmelengető, amikor népzene csendül valahol. Néha táncházba is eljutok, ami igazán ki tud kapcsolni. Az iskolában megrendezett valódi nemzetközi kavalkádban, a görög, román és bolgár tanulókkal együtt csaptunk felejthetetlen estét. Meglepett, hogy 16-18 évesek is élvezni tudják a népzenét. Azt hittem, én vagyok fordítva bekötve. Lehet a zenekart illeti dicséret? Mindegy, mert vagy 150-en táncoltunk együtt. A sikerélményekhez a tánc is hozzátartozik. Talán ha előbb eszembe jut, erről is írtam volna. Most inkább arról, a népzenén túl milyen hozománya volt még ennek a hosszú néptáncos időszaknak. Mert rengeteg népszokással, néphagyománnyal is megismerkedtem. Luca napjához tartozó népszokások vagy a farsang nép hagyományai mellett sok mással is. Kár, hogy ezekkel egy átlagos gyerek csak akkor találkozhat, ha néptáncra jár. Talán éppen ezek hatására is foglalkoztat és érdekel a néprajz és a történelem. Szerintem ez az. Amit mi most a múltunknak nevezünk, amit hagyományainknak és egykori szokásainknak nevezünk, ez az, amit én magyar kultúrának nevezek. Amit talán mások népi kultúrának neveznek. Pedig ennél sokkal tágabban is értelmezhető. Nekem mégis ez ugrikb e elsőként, ezt jelenti nekem a magyar kultúra.

A tanítás és a tanulás is nehéz, gyakran embert próbáló. Amíg törékenyek és picik vagyunk, különösen az a fontos, hogy minden olyan alapkészséget elsajátítsunk, amelyeket később, amikor már tudatosan, céllal, konkrét elhatározással törekszünk megszerezni a tudást, eredményesen tudunk használni. Éppen ezért tartom úgy, hogy ezen alapokat nem csak az általános iskola alsóbb évfolyamain, hanem már az óvodában is megkaphatjuk. De ennyire én sem szeretnék visszaugrani.

A fenteik tükrében viszont látszik, a tanítók és a pedagógusok dolga nem egyszerű rutin feladat, hanem felelősségteljes, komoly hivatás. Mert az ABC és a szorzótábla lesz az alapja az olvasás és számolás "művészetének". És az egykori élmények és emlékek lesznek meghatározóak egy életen át. Szerintem sokan tudnánk legalább 2-3, vagy akár több tanárt is említeni, akik pozitív vagy negatív benyomások révén vésődtek az emlékezetünkbe. Igen, ezek azok, amik később, akár igazán észrevehetetlen és közvetett módon kialakítják félelmeinket, gátlásainkat. Szorongóvá teszik az embert. Mert 2x2 néha nem négy. Tévedni és hibázni emberi dolog. A tanulóifjúság is tévedhet. Viszont a hagyományosan szigorú, poroszos módszerek hívői kellő türelem hiányában szerintem sokkal könnyebben váltanak, alakítanak ki szorongást.

Személyes példákat szeretnék most felhozni. Két iskolapélda arra, mire képes egy tanító. Pro és kontra két-két tantárgyat, jellemző tárgycsoportot. Először kezdeném a negatív élményekkel, tapasztalatokkal. Ha úgy tetszik, a sikertelenséggel. Ilyen volt például a matematika. Sosem tudtam igazán jól teljesíteni benne. Most úgy gondolom, hogy ezt ennek a számlájára írhatom. Azt hiszem, hiányzott a csillogás a tanítónénim szeméből. Alsóban hármas, felsőben négyes, középiskolában hármas-kettes voltam belőle. Az érdemjegyek pedig nem a képességeimet, hanem a teljesítményemet osztályozták. Gátlásokat főleg a középiskolában éreztem, hiszen felső tagozaton egy teljes jeggyel jobban teljesítettem. Ez köszönhető volt annak is, hogy az amúgy is apró osztályban a matematikát és a német nyelvet csoportbontásban tanították. Kilenc azaz kilenc osztálytársammal ültünk ezeken az órákon. Tehát a középiskolai matekoktatás volt a rémálmok rémálma. Harmincegyen egyszerre, a számorma gyakran követhetetlen anyag, lemaradás és végül a tenni nem akarás. Iszonyatosan meggyűlöltem a matematikát. Érdekes volt, amikor a tanárral közösen dolgoztam, hibátlanul és jól dolgoztam, de csapatban vagy egyénileg inkább hátradőlve, összefont karral ültem és vártam a helyes eredményre. A másik ilyen tárgy az idegennyelv volt. Mivel elsőtől kezdve tanulok (tanultam) németül, így általános iskolában nem is okozott túlságosan nagy problémát a német. Viszont középiskolában szintén úgy éreztem, hogy olyan gátlások vannak bennem, amik visszatartanak. Angolból ez ha lehet hatványozottan jelentkezett. Egy teljesen új, ismeretlen nyelv volt. A kiejtés, a belém nevelt "légy tökéletes" utasítás miatt sok-sok kellemetlen és valódi kínszenvedést jelentő angolóráim voltak. Érdekes, hogy középiskolában is lehet olyan módszereket alkalmazni, amit utolsó évben alkalmazott az új tanár. Sokat játszottunk, ami oldottabbá tette az órákat és motivált, hogy a játékban pontot szerezzünk, hiszen azokat jegyre lehetett váltani. Emlékeztet ez valakit a fekete és piros pontos megoldásra?

Léteznek ellenpéldák is. Ilyen például a technika-rajz tárgyak. Bár a papírsárkány nem repült, a tutaj elmerült, a technikaórák mindig az ügyeskedésről szóltak. Mindig örömmel vettem a kezembe az elkészült apróságot. Legyen szó fonásról, írószertartóról vagy a gofriról, amit magunknak sütöttünk. Sőt, rajztárborban is voltam, amikor alkotói csúcspontomat éltem. Az alkotás örömét most kezdem újra felfedezni, bár régóta bennem él, hiszen minden karácsonyra valamilyen kézzel készített ajándékkal rukkolok elő. Ezért kicsit sajnálom, hogy a tojásfestés nem családi program.
Másik olyan tárgy, amin keresztül a legtöbbet kaptam, az a természetismeret volt. Nem csak fajismeretet, elkötelezettséget, a természet szeretetét kaptam, hanem ragaszkodást szűkebb és tágabb környezetem iránt. Megélem a teret, ahol élek. Nem csak benne vagyok, hanem részese is. Sőt, nyugodt szívvel azonosítom magamat ezzel. Én ilyen vagyok. Én ez vagyok.

A sikerélmények, a felvillanyozott és lelkes nebulók pedig a tanárkollégáknak is legalább akkora elégedettséget és büszkeséget ad. A sikerélmény közös, közös az érdekeltség is.

Heti kétszer egy órában van egy tanítványom. Én szívesebben használnám rá a szót, hogy én vagyok a német nyelvi foglalkoztatója. És a mai óra után pedig hihetetlen büszkeség tölt el, elégedett vagyok. Igazán apró dologról van szó. Én tanulok, te tanulsz, ő tanul, mi tanulunk, ti tanultok, ők tanulnak, ich lerne, du lernst, er/sei/es lernt, wir lernen, ihr lernt, sie/Sie lernen.

Magától szavalta a német igeragozás alapeseteit. Én pedig tátott szájjal, hatalmas lelkesedéssel csodálom őt. Büszke vagyok rá, pedig ehhez alig van közöm. Remélem ez számára is legalább akkora sikerélmény, mint  számomra. Szeretnék olyanná válni, aki képes sikereket adni a tanulóknak. Ámulatba ejteni, elgondolkodtatni, megoldáshoz segíteni. Tanítani.

Az alábbi videó a mai napon megnyílt 13. Educatio oktatási szakkiállításon készült. Kommentár nélkül. Mindenki úgy értékelje, ahogyan neveltetése, felfogása, politikai meggyőződése, józan esze engedi.

Adott egy férfi, egy nő és a lányuk.

Adott egy számítógép, amin meleg pornóoldalakra mutató előzményeket találni.

Kérdés?

Rengeteg lenne.

Amikor lelkiismeretes tanulás helyett felkészületlenül megyek el a vizsgára, ahol megbuktatnak, az jogos. A felismerés, hogy 19 évesen meg kéne tanulnom tanulni, nem természetes. Nem akarok megtanulni.

Az elmúlt napok sikertelenségei újra és újra láttatják velem, hogy a gimnazista stratégia nem visz sikerre. Nekem viszont nincs kedvem tanulni, még akkor sem, ha hivatásomul választanám a tanítást. Ez így hiteltelen. Szeretném abbahagyni az egyetemet, mert nem látom biztosnak, hogy diplomát kapok a végén. Sajnos nincs annyi pénzem, hogy 6 félévet ki tudjak fizetni. Egyet még talán. Két hetem van még ezt eldönteni. Utálom az egészet. Gyűlölöm. És értelmetlen az egész. Nem tudom mit keresek itt. Tényleg nem. :(

Itt kopog egy harkály a széldeszkán. Lehet, hogy a fában megbúvó bogarakat kopogtatja? Már tegnap is itt volt. Annyira hangos, hogy még az alsó szinten is hallani. A fák doktora most élettelen, de lehet, hogy mégis élelemmel teli fára bukkant a házunk széldeszkájában.

Még kiskoromban láttam egy szegény madarat, aki egy fa villanyoszlopon kopácsolt. Még a hétvégén figyeltem meg az egyik ablakból, ahogyan egy szarka fürdött a hóban, valójában a csőrével túrta fel, hogy alatta némi ennivalóra találjon. Szívesen raknék ki madáretetőt, klassz megfigyeléseket, fotókat lehetne készíteni, de a kertben több gyümölcsfa is van. Kellemetlen lenne, ha tavasszal, nyáron, a madarak szüretelnék le előbb a termést. Ezért csak egy-egy pihenő cinegét, néha szarkát látni. Meg természetesen rengeteg veréb és galambból is egyre több van vidéken is.

Az iskolában, sőt, már az oviban is, rendszeresen raktunk ki odvakat, madáretetőket, amiket figyeltünk is. Megtanultuk, hogy kenyeret TILOS a madáretetőbe tenni, mert megsavanyodik és a madarak megbetegedhetnek tőle. Különböző olajos magvakat például napraforgómagot vagy diót. Fontos, hogy ne legyen ízesített  napraforgó. Oviban vajjal és ilyen magvakból összegyúrt gömböket lógattunk a fákra. Ezeket ma már boltban is meg lehet vásárolni, de mindenképp élmény, ha azt magunk készítjük el. Azonban, ha elkezdjük a madáretetést, azt a tél közepén nem szabad abbahagyni, mert az odaszokott madarak élelem hiányában elpusztulhatnak. Ez legalább annyira nagy felelősséget igényel, mintha saját házi kedvenceinkről gondoskodnánk.

Néhány tipp és részletesebb leírás a téli madáretetésről a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján itt olvasható.

Kedves Naplóm!

Ma több észrevétellel gazdagodtam. Olyan visszajelzéseket kaptam, miszerint a tegnapi bejegyzésem a szokottnál követhetetlenebb volt. Igyekeztem szétszórtságom és izgatottságom ellenére valami érthetőt alkotni. Ha lehet, a tegnapi után, ma szeretnék valóban komoly és stílusában is megfelelő bejegyzést írni.

Most pedig előzetesen szükségeltetik némi hangulatfestés ahhoz, hogy a karakterek homálya mögül a Fény világosítsa meg, mit és miért írtam tegnap.

1. Szermentes voltam, nem álltam semmilyen tudatmódosító szer hatása alatt.

2. Szórakozott vagyok

A bejegyzés közben széles mosollyal az arcomon gondoltam végig, milyen mozdulatokkal, mimikával, hanglejtéssel mondanám, ha szóbeli feladatként a felolvasást kaptam volna. Sőt, inkább született szóban a bejegyzés, mint írásban. Gondolataim, gondolati szavaim szerkesztett jegyzőkönyve, leirata. Így tehát a "játékélmény" csökken. Se szó, se beszéd. Karakterek. Nicknevek. Inkább szántam szórakoztató nyelvi és gondolati játéknak, mint üzenethordozó irománynak. Tehát én magam is játszottam.

Ha röviden és velősen összegezném a tegnapit...nos igen... Vezérfonalként adom az Olvasó kezébe (és adtam tegnap is) gondolatmenetem fonalát, mert ez visz a legközelebb a megoldáshoz. Ha jegyzetet készítenék a következőket emelném ki:

- A cím a megszokottól eltérően lehet: átvitt, szimbolikus jelentőségű, amely lazább kapcsolatban áll a tartalommal
- Az írottak megértéséhez jó, ha eltudunk vonatkoztatni a szavak szoros jelentésétől. Előny, ha más nézőpontba tudunk helyezkedni.
- Logikai bukfenc esetén a különböző asszociációs és/vagy logikai láncok egy-egy szemét kihagyva nehezen érthetővé válik a szöveg. pedig valahol, valamilyen módon megfejthető. A kulcsot a szimbólumok, hasonlatok is jelenthetik.

Minden más most fog érhetővé válni. Ez a hosszúra nyúlt kitérő segíthet meglátni: amikor verselemzés során, használható gondolatok nélkül forgatjuk a tollat, olyankor kell hullámvonalakat vetni.

Számomra a hullámvonal vetése jelentette (volna) a megnyugvást, ha időközben ez megmarad. De eltűnt. Ezért vált okafogyottá ezt, az eredetileg fő témának szánt témát, kifejteni. Helyette magamat szórakoztattam. Lehet a hullámvonalról érdemesebb lett volna bejegyzést írnom?

***

Elkészítési mód

A cím pedig az ellenség megtévesztését szolgálja. Versekről alig, még kevésbé lesz szó azok elemzéséről. Akkor nézzük, hogyan is keveredik össze a szezon a fazonnal. Hogy a közérthetőség és követhetőség kívánalmainak minimális szinten megpróbáljak eleget tenni, hosszú gondolatmenetemet fejezetekre osztva próbálom az Olvasó számára (igen, az Te vagy) konyhakészre csomagolni. 180 fokon 20 percig sütve elkészül. Ízlés szerint fogyasztjuk!

Jó étvágyat!

Szerzői megjegyzések az "Ötletek verselemzéshez" címhez

A cím általában megfelel azon írott és íratlan szabályoknak, hogy rövid, lényegre törő, a tartalmat előrevetítő szó, szókapcsolat vagy mondat legyen. Pontosan ezt tagadom meg az első mondatomban. (Éppen az első bekezdésem elemzése zajlik - a szerk.) Tehát félrevezetésről beszélünk. Fény erre csak a hosszú, végeláthatatlan sorok utolsó mondata után derül. Számíthatunk arra, hogy a cím konkrét vagy átvitt értelemben elnyeri majd a jelentését. De tudjuk, 2x2 néha öt. Nyeremény ez, amolyan valódi, fő, hiszen már most nehéz lesz kihámozni, miről is van szó. Ahhoz, hogy tovább léphessünk a következő szintre, leszögezem, hogy ezen okfejtésem csak és kizárólag a jelen bejegyzésemre vonatkozik.

ZF0002 tárgykódú "Bevezetés a címadás gyakorlatába" című tárgy leírása következik

Gyakran választom az első vagy az utolsó szót, szavakat, mondatot, félmondatot a bejegyzés címéül. Ha és amennyiben ez nem így történik, mint ahogyan most sem így történik, akkor valamilyen átvitt értelmű másodlagos jelentésre kell gondolni, ahogyan az most is történik, vagy elvont fogalmi síkban való mozgásra. Egyenesen valamilyen olimpiai bajnoki számra tessenek gondolni!
Ezen fogalmi síkban való előrejutáshoz komoly sportteljesítmény szükségeltetik. Az író gyakran esik abba a hibába, hogy az agyműködése folytán asszociációs láncok hosszú sora után jut el 'A' pontból 'B'-be. Jól tudjuk azokról a fizika órákról, hogy a legrövidebb út mindig az egyenes. Azonban a kanyargós út is út. Az utak mentén fák, bokrok és egyéb tereptárgyak helyezkendek el. Na ezek azok a tereptárgyak, amit az utas, a sofőr és a felettünk átvonuló madárraj is másképpen lát. Előfordul, hogy elfelejtkezem arról a tényről, hogy gondolataim csak akkor válnak világossá, ha leírom őket. De persze ezért csak Téged (igen Téged, Kedves Olvasó!) hibáztathatlak, hiszen miért is nem vagy gondolatolvasó?! Természetesen az én felelősségem fel sem merül. :) (Haha, még szép - a szerk.) Hosszú és felesleges bevezetőm után lassan elérkezem a lényegi információkhoz is. Mert alap tételünk, ne felejtsük el, az volt, hogy miért adtam félrevezető címet.

A magyarázat

Ezek után nyugodtan kijelenthetem, hogy amit eddig írtam, csupa blődség. (Ezt a szót érdekes módon nem húzza alá piros vonallal a szövegszerkesztő - a szerk.) Hiszen, hogyan lehet félrevezető, miközben gondolatmenetem lekövethető és megérthető. (A szerkesztő természetesen leköveti és megérti - a szerk.) Tehát, miután megadtam a vezérfonalat, kézben tartva azt, elérkeztünk ide.  nyíl nyíl nyíl nyíl nyíl nyíl nyíl nyíl nyíl nyíl nyíl nyíl nyíl nyíl nyíl nyíl nyíl nyíl nyíl nyíl nyíl nyíl nyíl nyíl nyíl nyíl nyíl nyíl enter

nagylevegőA cím annyiban függ össze ezen írásommal, hogy verselemzéssel és más írásbeli feladatoknál teljes ötlettelenségünk esetén a tanárunk azzal a tanáccsal látott el bennünket, hogy kezdjünk hullámvonalak írásába, mert előbb-utóbb azok betűkké, szavakká, gondolatokká formálódnak. (Megjegyzem, nekem sosem vált be, igaz egyszer próbáltam. De ez statisztikailag akkor is 100%)

2.0

Tehát az előbbi bevezetőben hullámvonalakat húztam. Bejegyzésem írásakor úgy éreztem, napokig írhatnék folyamatosan, étel, ital és publikálás nélkül. Az ok, amiért úgy döntöttem hullám vonalak írásába fogok, nyomtalanul elmúlt. Természetesen némi ráhatással. Most pedig lefekszem és sok sikert kívánok a szerkesztőnek (aki én vagyok - a szerk.) a holnapi vizsgájához és az utazáshoz pedig szerencsét. Vagy fordítva. Mindkettőre szükség lesz!

ui: jó móka volt elolvasni ugye? én nagyon élveztem megírni! :D

Mert, hogy nem az enyém, az biztos. Rohadtul nem. Reggel vizsgáznom kellett volna mennem. Se busz, se autó nem tudott útnak indulni, mert a kivezető utak mindegyikén, előbb vagy utóbb, hótorlaszba, fennakadt autókba, buszokba ütközik az ember.

Teli vagyok feszültséggel, holnap reggel szintén vizsgázni kell mennem. Legalább akkora reménytelenséggel állok a holnapi nap elé, mint a maihoz is.

A mai napból elegem van. Minden balul sült el. Off. Napokra szeretném teljesen kikapcsolni magam. A feltöltődés sikertelen. Nyűgös vagyok, hisztis és elegem van. És szükségem volna valakire, aki mellett megnyugodhatok. Hangokra, érintésekre.

És még az sem tud megvigasztalni, hogy a vizsgát egy másik időpontban pótolhatom, következmények nélkül...

Ma ebédre voltam hivatalos. Ez mindig valami különös megtiszteltetés a vendég számára. A mai élményemet sok egyéb körülmény is hatványozza. Például az, hogy nem emlékszem, kaptam-e valaha meghívást - persze a 9 éves korom körüli szülinapi zsúrokat leszámítva. Unott karácsonyi vacsorák, egy-egy húsvéti szendvics, ebéd valamelyik rokonnál. Ez más fajta meghívás, egészen más fajta.

Nehéz dolog vendéglátóként helytállni. Már egy egész bejegyzést írtam, mire töröltem és most megpróbálom újra végiggondolni. Mert ugye hogy is van... ? A vendégnek csak élvezni kell a vendégszeretet?

Azt hiszem, a mai tapasztalataim igen pozitívak. A legfontosabbak (ebéd, társaság) adottak voltak, hogy a maihoz hasonló jó hangulatú délután kerekedjék. A vendégszeretet szintén adott volt. Igyekeztem hátradőlve élvezni az együtt töltött órákat. Az idő gyorsan elszállt. Bármennyire próbáltam a korábbi verzióban úgy beállítani, vendégnek lenni nehéz feladat, tévedtem. Persze vannak elvárások, szokások, amikhez az ember, szocializált lény lévén, alkalmazkodik, de ezeken kívül, ami természetemnél fogva nem jelent problémát, más nehézséggel nem találtam szembe magamat. Vendégnek lenni egyszerűen csak annyi, hagyni, hogy vendég legyek.

A szokatlan és új helyzet okozta minimális zavarom ellenére jól, nagyon jól éreztem magam. És többet is kaptam, mint hogy vendég lehettem, de erről később lesz időszerű bejegyzést írnom.

"Hétköznapok a gondok, gondolatok és a boldogság háromszögében. Egy sokáig rejtőzködő, de most önmagát felismerő meleg srác érzései és gondolatai, végre őszintén a világról, önismeretről, a hétköznapokról és a melegségről. Utazás egy más világba, amit nem lehet megnevezni. Röviden és tömören: egy meleg fiú blogja." - áll a fülszövegen itt jobbra.

Legtöbbször mégis a véleményemnek, gondolataimnak adtam hangot itt, a blogban. Függetlenül szexuális orientációmtól, vallásomtól, bőrszínemtől. Én vagyok, aki a blog bejegyzéseiben megjelenek. Én vagyok, és magamról írok. Arról, ami foglalkoztat, amitől esetleg megkönnyebbülést várok.

Nem hiába, befelé forduló személyiség vagyok. Ezzel együtt az is jár, hogy gyakran teszem fel a kérdésimet magamnak. Bár mindig megpróbálok válaszolni rá, nehéz felelősen, objektíven válaszolni rá. Főleg nehéz, ha magamról van szó. Bár ismerem a szokásaimat, visszatérő kérdéseimet, mégis képes vagyok magamat újra és újra bizonytalanságba, határozatlanságba taszítani. Sokszor előfordul, hogy a korábbi magabiztosságomat elhagyva ugyanabban a kérdésben más véleményt fogalmazok meg. Ekkor belehajszolom magamat, mondván, hogy a megkérdőjelezés csak "rutin". Hiszen a tapasztaltaim azt mutatják - egy-egy ilyen döntés után következő helyzet, amikor "nincs kedvem, nem akarom, bánom az egészet" - megfordul és felejthetetlen élményekkel gazdagon örülök annak, hogy nem hagytam magamat lebeszélni. Jól emlékszem, azokra az évekre, amikor rendszeres táborozó voltam. A régi, egykori úttörőtáborokban eltöltött első éjszaka utáni fogadalmak megszegése később minden évben új kihívások elé állított. Persze minden évben jelentkeztem táborozni. Rendre megfigyelhető volt az is, amiről sorok óta írok. A hatalmas lelkesedés, a kedv és az elszántság; utána pedig a mindent romba döntő és megcáfoló akarat, hogy én inkább mégis itthon maradnék. Az utazás, az ismeretlen helyek, a megszokottól eltérő idegen társaság és az otthoni szokások hiánya mindig akkora félelmet váltott ki, hogy megtorpantam tőlük. Még most is gyakran előfordul, egészen apró dolgoktól a nagy jelentőségűekig.

Valójában kezdem érteni ezt a folyamatot, de sok minden tisztázatlan még. Az a feltételezésem, hogy nem a fentebb felsoroltaktól való félelem volt az oka, ami gondolkodóba ejt/ejtett. Valami más. Erre szeretnék most rájönni. Zavar, idegesít és megterhel, hogy ilyen küzdelmek árán tudok csak döntést hozni. A legegyszerűbb lenne mindig nemet mondani, elutasítóan viselkedni és remeteként visszahúzódóan élni. Erről már letettem, de a munka sem ösztönöz most. A vizsgaidőszak közepén, a legfontosabb vizsgáim előtt talán a felkészülést kellene szem előtt tartanom, de a munkához elengedhetetlen volt a bennem gyülemlő sorok kiengedése. A helyzet nem lett könnyebb, de ezt legalább kiadtam magamból. Tudja valaki, hová tettem le a telefonomat?

Azt hiszem, hogy akaratomon kívül is követek el hibákat, amelyeket tudatosan kerülni igyekszem. Egy kapcsolat törékeny és mindig két oldala van, mint az érmének. Vagy egy tiszta papírlapnak.

Írtam neked egy verset, mert követtem el hibát. Biztosan fogok is még. Ahogyan te is.

Mert hullnak levelei annak a fának,
Gyönge földre hull tápláló talajának,
Bántó, meggondolatlan szavak,
Kihűl tőlük az idő.
Jön a tél majd a tavaszra nyár 'szaka,
Az ősz, amikor újra hullnak ama,
Bántó, meggondolatlan szavak,
Kihűl tőlük az idő.
Tudod azt, hogy mit jelentesz,
Mennyire fontos vagy te nekem,
Bántó, meggondolatlan szavak,
Kihűl tőlük az idő.
Lassan elfogynak ezek
Mi maradna, ha nem a ...
Bántó, meggondolatlan szavak,
Kihűl tőlük az idő.
Csak a szeretet,
S ki szerethet,
Bántó, meggondolatlan szavak,
Kihűl tőlük az idő.
Én.
Te.

Megnyugtató, szerelmes szavak,
Szívmelengető.