0:37 Elhatároztam, hogy a blogbejegyzés után, megtanulom a holnapi vizsgára valót.

Utolsó vizsgáim következnek. Fontos, hogy legalább görbüljön. A tanulmányi előmenetelem érdekében mindenképp. Erről is szó lesz kicsit később. a figyelmet most inkább a címben összegyűjtött néhány szóra irányítanám.

Kulcs

Kulcscsomó

Kulcskarika

Kulcstartó

Z

á

r

Egészen egyszerű a gyakorlati összefüggést megtalálni köztük. Az ajtóhoz, zárszerkezetekhez köthetjük. Nyitáshoz, záráshoz. Azon túl, hogy a gyakorlatiasságot kimerítettem ezzel az egyszerű összefüggéssel, igyekszem most bevezetést adni, mire is gondolok valójában.

A vizsgára való felkészülésem kritikán aluli. Az érdemjegy tükrözni fogja a befektetett energiát, talán még túl is becsüli. Igen. Felesleges megkérdezni. Igen, zavar. De ez ennél összetettebb. Azt kell mondanom, hogy minden megtettem azért, hogy másra figyeljek. Felesleges é lehetetlen feladatokat találok ki, vállalok el. Semmittevéssel töltöm a szabadidőmet. Könnyen a számítógép előtt maradok. Már-már a kétségbeesés felső határán voltam, most újra közelítek hozzá.

Ma voltam a pszichológusomnál. Beszélgettünk szeretetről, szerelemről, szexről, barátságról, tanulásról. És megosztottam vele azt is, hogy képtelen vagyok magamat tanulásra bírni. Kértem arra, hogy mondjon valami biztatót a holnapi napra. Több éves közös munka után jól ismer, csak annyit mondott: ha akarod, megtudod csinálni. Ezzel mérhetetlenül felbosszantott. Azt vártam tőle, hogy ötös lesz. Vagy hogy megbukok. E helyett azt mondta, amit én is tudok. Rajtam múlik. A kulcs a kezemben van.

Ezt a gondolatot továbbfejlesztve persze egészen messze is elkalandozhatok. Szívesen kalandozok. Például szívesen emlékszem vissza, milyen helyzetekben sikerült megtalálnom a zárhoz tartozó kulcsot. És itt a kulcscsomónak rendkívül negatív szerep jutott. Nem segít, hanem hátráltat. Rengeteg kulcs közül kell megtalálni azt az egyet, ami az ajtót nyitja. Azt az ajtót. amit én választottam, ahová én akarok belépni. A csomó. Összegabalyodva, rengeteg és sokféle kulcs. Legalább annyira bosszantó, mint amikor a cipőfűzőre kerül egy másik fajta "csomó". Bogozni kell, és nyomozni, visszafejteni, hol, merre kanyarodik az a cipőfűző. Meglazítani és kioldani. Kevesebb hőstett létezik ennél! :)

Ugyanakkor azzal is szembesített, hogy a cél felé vezető úton zárak is lesznek. Olyanok, amelyeknek a kulcsa valamelyik zsebemben, valamelyik karikán a sok közül ott van. Kétségtelenül időigényes megtalálni. Például a tanulás irányába tartó úton eddig nem sikerült a zárba tökéletesen illeszkedő kulcsot találnom. És most is inkább a karikával játszom, babrálok. Gőzerővel kéne próbálgatni.

Bízom magamban. Most igen. Remélem, hogy lefekvés előtt azt sikerül kiválasztanom, ami utat nyit a görbülő felelet felé. Remélem, hogy ez úttal nagyobb szerencsével, sikerrel járok. Ha úgy tetszik, olyan állás a mienk, amiből nem lehet felmondani. Az életben hatalmas kulcscsomóval mászkáló portások vagyunk, ajtókat nyitunk, keressük az elveszettnek hitt kulcsokat. Közben pedig játszunk, élvezzük, szomorkodunk. Vagy tanulunk

1:10 Bejegyzésem végére értem, most lefekszem az ágyra a jegyzeteimmel, egy pohár kakaóval és némi szőlőcukorral

utóirat:
- Ha valaki a konkrét történeten túl, egy másik helyzetben magára ismer, az nem a véletlen műve. Sokan evezünk hasonló csónakban. Fontos, hogy segítsünk egymásnak, bár az evezőlapátot mindenki másképpen tartja. Legyen ez egy tanmese, amiből k-ki vonja le a maga számára való következtetést.
- a fenti kiemelt rész egy ún. "képvers" lenne, ha lenne tehetségem :D (a megfejtés: kulcsot formál)