Kedves Olvasók!

Szertettel és nagy-nagy köszönettel üdvözöllek benneteket a blogomon. Az év első bejegyzésében sikeres, kinek-kinek saját maga által eredményesnek vallható új esztendőt kívánok! Annyi lehetőséget teremt ez a ciklikusság. Évről évre lehet új célkitűzéseket megfogalmazni, szabadkozni, hogy aztán magunk és mások előtt is csúfos kudarcot valljunk. Újév első perceinek köszöntése számomra sokkal fontosabb. S hogy az elmúltnak is tere legyen, korábbi szilveszteri emlékeimet hívom elő.

Így, itt és most, elmerengek azon, hogyan is teltek ezek a napok, pontosan egy éve. Hiszen korábban megígértem, hogy beszámolok az első szex élményéről. Ez ragyogóan elmaradt, mert lusta voltam megírni. Rögtön az első bejegyzésben pótolom ezt a hiányosságomat, hogy aztán megfogalmazhassam azokat a célkitűzéseket, hogy szabadkozhassak, magam és mások előtt is csúfos kudarcot valljak.

Előre felhívom a figyelmet, hogy a következő bejegyzés szigorúan csak a személyes véleményemet jelenti. Ha valaki másképp gondolja, tegye, szabad olyat is.

Rögtön tágítom is a tárgyalt időszakot, mert december 21-én feküdtem le fiúval először. Meg úgy általában is. Szóval bőven lesz szó karácsonyról és újévről is. A múltidézést az akkoriban friss bejegyzésemmel kezdem. Itt olvasható: http://egymelegsrac.blog.hu/2012/12/22/243_250

A maja naptár szerinti utolsó napon itt volt nálam egy fiú, akit egyébként a blog révén ismertem meg. Igazán nem lehet romantikus történetről szó, ugyan közel fél évig kerülgettük egymást, valamiféle érzelmeket is előcsalogatott belőlem, de azt hiszem szerelmes egy percig nem voltam, még ha azt is hazudtam magamnak -- könnyebb volt elfogadni így, hogy időnként hancúrozunk.

Nem emlékeztem, de akkor egészen sok mindent leírtam. Így egy év távlatából, nem sokkal több tapasztalattal ugyan, de másképp látom egyes részeit. Vagy csak finomabban. A legtöbb viszont változatlan. A szexhez bizalom kell, például azért hogy a gátlások alól felszabadulhassunk. Nekem, akkor elég sok ilyen volt. Aggodalommal, izgatottsággal és félelemmel teli volt az első néhány mozdulat. Aktív voltam, azt mondják a "nagyok", hogy meleg srác ritkán esik át a tűzkeresztségen így. Ezt nem tudom felmérni, annak viszont örülök, hogy így alakult. Szerepe volt például abban, hogy később a passzív szerepre is kedvet kaptam. Sőt! :P

Rengeteg kérdés merül fel ilyenkor, ezért külön jól jött, hogy tapasztaltabb srác volt mellettem. Bátrabb és magabiztosabb a helyzet, amikor nem két "zöldfülű" felfedezésére van utalva az élmény. Kár lenne érte. És nem is nagyon vágyom/vágytam ilyesmire.

A fiú iránti érzelmeimet jól illusztrálja, hogy a karácsonyi ajándék csak újévre készült el, korábban, a nagy szerelem idején megajándékoztam a páromat, ő is engem, karácsonykor, amikor ennek ideje van. Barátság extrákkal, ennek indult a dolog és ezt a felét nem is bántam meg. Ettől teljesen függetlenül élveztem és még most is jó érzés visszaemlékezni. Mert hiába, erről csak az emlékek maradnak, amik kézzel megfoghatatlanok. Két dolog igazán élénken él bennem még most is. A hangja és a tekintete. ;-) Tartozom egy vallomással is: ezt sokkal jobban izgatott, mint a szex úgy egészben. :P