Szeretem Márai Füves könyvét. Azt hiszem sokszor fogalmazott meg olyan gondolatokat, ami sokszor segített. Mert általában olyankor került a kezem ügyébe, amikor segítség kellett. Pedig az író nem tett mást, mint leírta saját, gondolatait, véleményét. Hangot adott ezeknek. Én is megírom a saját gondolatomat, a közönségnek szánt mondanivalómról.

Bár Márai magvas gondolatai mindig tovább foglalkoztatják az embert -- talán kérdések a bejegyzésem után is felmerülnek majd -- de nekem nem ez a célom. Rövid leszek, tömör és közérthető. Nem költői és mélyen szántó sorok, hanem hideg leheletek. Az utolsók.

Elfogyott a mondanivalóm. Nincs mit, nincs miért és nincs kinek írnom a továbbiakban. Két és fél év rendkívül hosszú idő. A blog volt, Márai és sokan mások mellett, ahová fordultam, ha segítségre volt szükségem. De két és fél év, az tényleg hosszú idő. Bár maradtak bennem gondolatok és érzések, ezeknek megfelelő teret és időt kell találni. Ez itt nem az a hely és idő. A világ színesebb, ebben hiszek, de a sajátomat színezem tovább.

Kedves Olvasók, Érdeklődők, Barátaim! Köszönöm kitartó lelkesedéseteket, bár az írások egy percig sem nektek, vagy a nagyvilágnak szóltak, még ha ezzel próbálkoztam is. Köszönhetek szakítást, szerelmet, szexet, barátokat, értékes gondolatokat. De ezt a naplót bezárom.

A bejegyzések közül néhányat meghagyok és várható, hogy Fabien barátommal megkezdett fürdőtúra sorozat is folytatódni fog. Úgy hiszem, hogy ha egyszer az idő megfelelő lesz, ez a hely is megfelelővé válhat a folytatásra. Mikor? Nem mennék bele. Majd egyszer...

Boldog vagyok és előre tekintek. Bízom, hiszek és optimista vagyok. Ezzel a lelkülettel búcsúzom. Minden jót!