Időnként elgondolkodom azon, mi tévő legyek a blogolást illetően. Hogy szándékaim szerint milyen sorsot szánok egykori írásaimnak, azt én sem tudom még. Egy azonban biztos, régi korok és gondolatok lenyomatát őrzik. A legtöbb dolgot ma már biztosan másképp élnék meg, valószínűleg máshogyan tárnám fel előtted, Kedves Olvasó. Viszont ez csak egyet jelent: mi emberek, azért képesek vagyunk változni.
Abban biztos vagyok, hogy sok-sok év alatt elég nagy változásokon mentem keresztül. Vajon mások is átesnek ezen? Hogyan élik meg? Van olyan, akire támaszkodhatnak? Időnként úgy éreztem, hogy egy blog mögé bújva támaszt találok és nyújthatok másoknak. Ez sokáig motivált. Meg persze az is, hogy számomra a saját történetem volt a leghitelesebb.
A történeteimnek se szeri, se száma, manapság pont annyi minden történik velem, mint korábban. Szerintem legalább annyira elgondolkodtatók, mint akkoriban, amikor ezek a bejegyzések születtek. Még sem hiszem, hogy helyén való lenne itt megosztani ezeket. Sokszor ismételném önmagamat és szembetűnő lenne az a változás is, ami talán kiolvasható azoknak, akik ismernek az írásaim által.
Rengeteg kérdés merül fel bennem napról napra. Szeretnék választ kapni ezekre a kérdésekre, csak kevésbé vagyok ahhoz koncentrált, hogy ezt újra ilyen rendszeres formában tegyem, mintha valamiféle kinyilatkoztatás lenne. Szóval kérdéseim vannak. Ha meglesznek a válaszaim, hírt adok róluk. Addig pedig töprengek még a blog sorsán. Szerintetek mi legyen vele?
