Az érzés, amikor a buszon melletted ülő 40 percig telefonál holmi cafkával és próbálja rendbe hozni a szakítás szélén álló kapcsolatot, megfizethetetlen. Ja és szánalmas. És még hosszan sorolhatnám, mennyire végtelenül idegesítő és bunkó dolog ezt így mások arcába tolni. Pf....
5 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://egymelegsrac.blog.hu/api/trackback/id/tr15676380
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
santiago79 · http://santiagonyomaban.blogspot.hu/ 2013.12.05. 08:57:50
megfizethetetlen... minden másra ott a MasterCard :)
Egyébként meg ezt a világot éljük, hogy az emberek szeretik másokkal megosztani az életüket, akár ismerik akár nem. Lásd: facebook, instagram, tumblr, blogok, stb...
csak valaki ezt normális kereteken belül csinálja, valaki meg ízléstelenül.
Egyébként meg ezt a világot éljük, hogy az emberek szeretik másokkal megosztani az életüket, akár ismerik akár nem. Lásd: facebook, instagram, tumblr, blogok, stb...
csak valaki ezt normális kereteken belül csinálja, valaki meg ízléstelenül.
zold.fulu 2013.12.05. 21:26:53
@santiago79: Ahogy mondod, és fontos ez az alapvető különbség, amit írsz. A blogot/facet/satöbbiszarokat azok olvassák/nézik, akiket érdekel. Nekem itt és most nem volt választásom. Hallgattam. 40 percig. Teljesen kiakaszt még most is. :D
Fabien (törölt) 2013.12.05. 23:37:02
Nyugi... :) Bár tényleg idegesítő. (A megfizethetetlen előtt hiányzik egy vessző.)
zold.fulu 2013.12.07. 11:43:29
@ening3n:
Milyen érzés belehallgatni mások magánéletébe, aztán arról gunyoros és trágár megjegyzésekkel ítélkezni? Ketté bontanám a választ. Az elsőre pedig válaszoltam a bejegyzésben is. Idegesítő, mivel akarva-akaratlanul teszem ezt és nincs választási lehetőségem. Ezt kapom. És rohadtul nem érdekel. A másodikra most kapod a választ. Hidd el nekem, felszabadító volt leírni. tényleg.
Bizonyára nem beszélgetett volna 40 percig, ha zavarja, hogy mások is hallják. A busz tele volt, nem csak én ültem ott. Bárki hallhatta. Ez pedig nem az a szituáció, amikor illik nem meghallani, amiről beszél. Ez nem egy kórház, vagy egy privát beszélgetés, amit a falakon keresztül hallok. Ez egy nyilvános helyen zajló telefonbeszélgetés. Amit pofátlanul és bunkó módon, akaratom ellenére nyomtak az arcomba. Semmi közöm nincs hozzá, azzal viszont. hogy végig kellett hallgatnom, részesévé váltam ennek a történetnek.
Milyen érzés lehet, amikor mások csinálják ezt velünk? Legalább annyira dühítő, mint végighallgatni a fenti beszélgetést...
Milyen érzés belehallgatni mások magánéletébe, aztán arról gunyoros és trágár megjegyzésekkel ítélkezni? Ketté bontanám a választ. Az elsőre pedig válaszoltam a bejegyzésben is. Idegesítő, mivel akarva-akaratlanul teszem ezt és nincs választási lehetőségem. Ezt kapom. És rohadtul nem érdekel. A másodikra most kapod a választ. Hidd el nekem, felszabadító volt leírni. tényleg.
Bizonyára nem beszélgetett volna 40 percig, ha zavarja, hogy mások is hallják. A busz tele volt, nem csak én ültem ott. Bárki hallhatta. Ez pedig nem az a szituáció, amikor illik nem meghallani, amiről beszél. Ez nem egy kórház, vagy egy privát beszélgetés, amit a falakon keresztül hallok. Ez egy nyilvános helyen zajló telefonbeszélgetés. Amit pofátlanul és bunkó módon, akaratom ellenére nyomtak az arcomba. Semmi közöm nincs hozzá, azzal viszont. hogy végig kellett hallgatnom, részesévé váltam ennek a történetnek.
Milyen érzés lehet, amikor mások csinálják ezt velünk? Legalább annyira dühítő, mint végighallgatni a fenti beszélgetést...