Van valami pofátlanság abban, hogy az év utolsó napjaiban ilyen meleg van. Jól emlékszem, a nem túl régi gyerekkoromban a szilveszteri szánkózásokra, a hócsatákra. Puff. 2013 utolsó vasárnapján +8 fok van. Vagy mennyi. Hol van a hó? A hideg? Hallatlan, és erről is az emberiség maga tehet. Dühöngünk, miközben rajtunk múlik. Paradox, nemde?
Az év utolsó vasárnapja van, közeleg az újév. Lehetne most számokat, "legeket", izgalmas és érdekes dolgokat gyűjteni, szokás ilyenkor. Korábban én is megtettem, mert alkalmat teremt mindezekre. Év közben talán kevéssé jut eszünkbe elmerengeni ezeken. Tegye meg ezt mindenki saját ízlése szerint. Most egészen más kerített hatalmába. Az időnként kiújuló ember undorom. Ami inkább düh és harag, és inkább magamra mint másokra. Ilyenkor legalább két nagy fülest le tudnék keverni az ellenkezőknek. Inkább jele tehát annak, hogy bizonyos kapcsolataim terén nincs minden rendben. Ez bizony így van. Meghatározott személyeknél jön ez elő. Nem meglepő, hogy mindkettő az exem. A három közül kettő, nem túl jó arány. Az sem meglepő, hogy akivel a kapcsolatunk alatt is remekül elvoltunk, most is remek kapcsolatot ápolunk. Kedvelem őt, sokat jelentett a vele töltött időszak. Akkori karácsonyi ajándékommal is magasra tettem a lécet, nagyon kedves a számomra. De nem kisebbíteném a másik kettő szerepét sem, elvégre egyiküknek az első csókom, másikuknak az első szex jutott osztályrészül. Sajnos a bizalomból és szeretetből kevesebb, mint amennyi a folytatáshoz kellett volna. Nyugtalanít ez. Elvarratlan szálként szalad, mint a harisnyán a szakadás. Egy másik kedves ismerősöm váratlan és nyomtalan eltűnése miatt pedig igazán aggodalommal telt gondolataim közt nem látok tisztán. Annyira intenzív az élet. Ha velem valami váratlan történne, jó eséllyel ti nem értesülnétek róla. Rengeteg elvarratlan szál maradna. Belegondolni is borzasztó.
A szilvesztert még nem tudom hol töltöm. Itthon, máshol, buliban, józanul, részegen... De megfordult, hogy elmegyek egy buzihelyre és nagyon berúgok. Ezen még gondolkodom. Az elmúlt években az aktuális barátommal töltöttem, kettesben. Hol így, hol úgy. Ez most egészen szokatlan lesz. Mindenképpen "egyedül".
Úgy szeretném már leírni, hogy ez az év utolsó bejegyzése, de ez még várat magára. De addig is puszi nektek!
