Mit olvasok?

Hétköznapok a gondok, gondolatok és a boldogság háromszögében. Egy sokáig rejtőzködő, de most önmagát felismerő meleg srác érzései és gondolatai, végre őszintén a világról, önismeretről, a hétköznapokról és a melegségről. Utazás egy más világba, amit nem lehet megnevezni. Röviden és tömören: egy meleg fiú blogja.

Biztos vagy benne?

A blog, sok minden más mellett, nyíltan foglalkozik a szexualitással is.
Az ilyen jellegű bejegyzések olvasása 18 éven felülieknek ajánlott!

Újra olvasok

április 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30

Újra keresek

18+ (5) advent (1) aggodalom (1) ágy (1) aids (2) ajánlás (2) ajánló (1) álom (1) asszociáció (2) barátság (10) belváros (3) beszéd (1) beteg (3) BKK (1) BKV (1) blog (10) budapest (1) Budapest (7) búék (1) cél (1) célok (1) coming out (8) család (3) csend (1) csók (1) Dandár (1) egészség (4) egyetem (11) élet (8) elfogadás (1) elkőteleződés (4) élmény (10) elmúlás (1) előbújás (5) előítélet (2) ember (1) emberek (5) emlék (1) emlékek (5) én (10) eredmények (1) erőszak (1) érték (6) érzelmek (2) érzések (11) este (2) évforduló (1) Fabien (4) feladat (2) felhívás (1) film (1) fiú (4) fiúk (2) fiúk a klubból (1) fürdő (5) futár (1) gondolatok (23) gyász (3) hangulat (1) haza (2) házasság (1) hétköznap (14) hétvége (1) hideg (1) hír (3) hogyan tovább (1) homoszexualitás (6) húsvét (1) idézet (1) írás (2) iskola (11) játék (1) jövő (5) kaland (1) kamasz (1) karácsony (2) karkötő (1) kávézó (1) kérdés (9) kihívás (1) kikapcsolódás (2) Király (1) kirekesztés (1) kívánság (2) kommunikáció (1) könyv (1) környezetvédelem (4) környzet (4) közlekedés (1) kritika (1) krónika (1) kultúra (1) lány (1) magnum (1) márai (5) meghívás (2) megismerés (10) megszokás (1) megújulás (8) meleg (33) móka és kacagás (3) most (6) múlt (1) nehézség (4) nemzet (1) népzene (1) nyár (5) nyaralás (1) nyugalom (1) ő (1) oktatás (1) önismeret (15) önkifejezés (13) ősz (1) ötórai tea (1) otthon (2) párkapcsolat (12) pihenés (3) politika (1) pozitív (2) pride (3) probléma (3) qaf (1) relax (5) Rudas (1) rutin (2) séta (1) sorozat (1) srác (1) story (1) strand (1) szabadidő (5) szabadság (5) szauna (1) szavak (2) Széchenyi (1) szépség (1) szerelem (11) szeretet (4) szex (10) szexualitás (2) szilveszter (1) szimbólum (1) szórakozóhely (1) szünet (1) szüzesség (1) tabu (4) tanács (2) tánc (1) tanítás (2) tanulás (5) társaság (2) tavasz (4) tél (1) telefon (1) terv (4) tolerancia (1) történet (7) Trianon (1) újév (1) ünnep (8) út (1) vágy (11) várakozás (1) vége (1) vélemény (11) vendégség (1) vers (5) világnap (2) vita (1) vívódás (1) víz (1) zene (12)

Kukacok ellen

Creative Commons Licenc

Ez itt egy szám

Mosolyogj! :)

PS6832.jpg

Sokan nem szoktak nekem hinni, amikor a szavak jelentőségéről beszélek. Örülök viszont, hogy az élet általában engem igazol. A szavak jelentése között árnyalatnyi különbség vagy még annyi sincs, néha viszont mindent eldöntő súlya van. Egyes irodalomelméleti felfogások szerint szavaink trópusok, azaz metafórikusak, más-más jelentéssel bírnak, ezek a jelentések pedig más-más mentalitást, hozzáállást, jellemzőt árulnak el rólunk, beszélőkről. Egy-egy szemléltető példa, hogy érthető legyen, mire gondolok. A vitát elvágom vagy lezárom, két vélemény harcol egymással vagy különbözik egymástól és így tovább...

Ami az iskolát illeti, ...

... van ennek most némi aktualitása. Nem csak a korábban említett szerelmes leányzó okán, hanem ún. "pedagógiai" vonatkozása révén. Sajnos azzal szembesülök, hogy az egyetemi oktatók nem mindegyike született pedagógus, sőt. Egészen szarul éreztem magam, mikor a héten porig alázva jöttem ki az óráról. Nem volt természetes a mosolyom. Fontos lenne, hogy mi pedagógusok és úgy általában a kapcsolatainkban mi emberek is finomak legyünk és megtaláljuk az oda illő szavakat. Az utóbbi időben egyre inkább feldühít amikor azt hallom, hogy "nem tudok belekötni" a dolgozatba. Oké haver, de akkor mit tudsz? Dicsérni, elismerni, bátorítani például ilyen szavakkal biztosan nem. Egyébként ennek van némi pszichológiai vonatkozása is. A kisgyerek nem ismeri a tagadást, ezért amikor azt mondjuk "ne vedd a szádba!" akkor csak felszólítjuk őt. No valami ilyesmit érzek itt is. Nem tudok belekötni. Hogy is van ez akkor?

Elismerni, támogatni, bátorítani lehet sokkal hatékonyabban is, mint ezzel a félszeg mondattal. Rászoktam arra, hogy amikor kritikát fogalmazok meg két dologra ügyeljek: mi az, ami jó és pozitív és emellett mi az, ami esetleg javítandó, negatív. Ha úgy tetszik erősségek és gyengeségek. Fejlesztendő ez a képesség, mármint ami a "jó" dolgok észrevételét illeti, sokáig nem ment. Könnyen lehet, hogy, az egyébként most már kevésbé kedvelt tanárom sincs birtokában ennek. Néha benyögi a "tulajdonképpen tetszett" mondatát. Mindezek után nehezebben hiszem ezt el.

Ami téged is érinthet, ...

... azt eddig is próbáltam hangsúlyozni, hogy ez egy annyira hétköznapi jelenség, gyakorlatilag bárhol és bármikor találkozhatunk vele. Ugyan sokkal nehezebb, ha egy bizalmas viszonyban lévő barátunk vagy esetleg a párunkkal szemben fogalmazzuk meg a kritikát vagy szembenállásunkat, nagyjából a fenti elv érvényes erre is. Éppen emiatt a közvetlen viszony miatt tűnhet agyrémnek, amit írok, bevallom én magam sem tudtam még pl. párkapcsolatban kipróbálni. Viszont szerintem működik. Mindez pedig nem több a szavak kiválasztásánál és kommunikálásánál. Persze ildomos, hogy egy párkapcsolatban ezek találkozzanak a tettekkel is. A ''szeretlek'' kevés. Szeress gyakorlatban is! Így tudnám egy mondatban összefoglalni az üzenetet.

Visszakanyarodván a kritika és párkapcsolat témájához, egy szemléltető példát is hoztam. Mérget vennék rá, hogy erről már írtam, de nem találom. Mindenesetre most képzeljük bele magunkat egy szituációba, ahol párunkkal, hova tovább életünk értelmével állunk szemben és kritikát kell megfogalmaznunk. Hogy fokozzam az izgalmakat, most magamat és jelen írásomat veszem alapul. Hogyan mondanám meg a páromnak, aki a blogot írja, hogy valami hibádzik ezzel a bejegyzéssel? Nos valahogy így...

"A témaválasztás szerintem is nagyon aktuális, sokan nem érzékelik a szavak súlyát. Nekem kifejezetten tetszik, hogy két külön fejezetbe szedted a mondandódat, mert követhető a gondolatmenet és a szerkezet is. Viszont a szétválasztást erőltetettnek érzem, mert a két téma alig különválasztható. Zavaró lehet az is, hogy túl sok a dőlt idézet és betűszedés is nagy jelentőségű. Jól néz ki, látványos, de az olvashatóságot rombolhatja."

Tehát E/1-ben fogalmaztam meg, kiemeltem az erősségeket (a témaválasztást, a tagoltságot, követhető gondolatmenet, szerkesztettség) és felsoroltam azokat is, ami szerintem javítandó, fejlesztendő (pl. idézés, dőlt betűk szedése, erőltetett tagolás). Ha megfigyeled, nincs benne tagadás. Ezt az egészet át lehetne fogalmazni egy mondattá is: nem jó. Ehelyett egy építő és használható kritika született, érvekkel, indokokkal.

Végül, de nem utolsó sorban...

... azt tapasztalom, hogy erre sajnos kevesen fordítanak figyelmet. Lehet modorosságnak meg távolságtartásnak tűnhet, de ezt közelebb is lehet hozni a szóhasználattal. Ha partnerként tekintünk egymásra, számomra ez a járható út. Ezt vártam volna el a tanártól is...

Címkék: kritika kommunikáció egyetem emberek szavak írás párkapcsolat beszéd probléma

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://egymelegsrac.blog.hu/api/trackback/id/tr875633914

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

defalla 2013.11.16. 18:32:35

Teljes mértékben egyetértek! Magam nem vagyok tanár (nincs róla papírom, s nem is érzem magam annak :D ), de a "belekötéses" hozzáállás nekem sosem tetszett.
Nagy szerencsémnek érzem, hogy olyan muzsikus EMBEREK-től tanulhattam, akiktől sokat lehetett tanulni, s évtizedek múltán is szeretettel gondolok vissza rájuk. S ezzel nem vagyok egyedül - egy-egy fotó előkerülése kapcsán a hozzászólásokból is kiderül, nem csak én emlékszem azokra a "fránya" diákévekre s tanárainkra szeretettel, mosolyogva, a tisztelet teljes megadása mellett. S sajnos egyre több mesterem van a másik oldalon :(
süti beállítások módosítása