Hogy újjászületünk-e valahol a halálunk után, az hit kérdése. Az, hogy a hétköznapokban megannyi alkalommal tapasztaljuk a megújulás erejét, az pedig ténykérdés. Tegnap fodrásznál voltam. Lehet gyerekes, de egészen hazáig rohantam. Olyan magasra ugrottam közben, amilyen magasra csak tudtam. Sötétben, esőben. Legszívesebben a világba kiáltottam volna, hogy boldog ember vagyok. A boldogság is az identitásom része, vigyázok rá, keresem. Talán nem a legszerencsésebb, hiszen sokszor elveszítem a boldogságomat, vele együtt az identitásom azért jó ha megmarad. De ami fontos, hogy ehhez mindig megjelenik kísérőként a melegségem. Ha kiáltottam volna, hozzá fűztem volna, hogy meleg is vagyok. És élvezem. Tomi meleg és élvezi. Szóval ez mindig ott búvik a háttérben.
Úgy tűnik, a hajamban nemhogy erő nincs, de egyenesen felszabadít, amikor fazonra igazítják. Pedig egészen egyszerű, hétköznapi, nincs benne semmi merész vagy formabontó. Mégis, ezzel együtt újjá születek. Az apróságokban változó külső, a belső megváltozását is hozza. Szerintem ezért élvezik sokan a ruhavásárlást is. Mert azzal együtt kapunk még valamit. Egy elismerést magunktól, hogy még megint jobban nézünk ki, mint tegnap. Önerősítő. És szerintem ez klassz dolog.
Korábban ígértem, hogy folytatom a fürdőzős este élménybeszámolóját. Ez éppen most aktuális, hiszen Fabien barátom, történetem főszereplője éppen ma élesítette saját beszámolóját, értékelőjét a fürdőről. Tessék elolvasni, a stílusa önmagában is nagyszerű.
Tehát. Ott vágtam el a zsinórt, hogy elköszönéskor egy meglepetéssel várt Fabien. Már amennyire meglepetés lehet, hiszen nyáron tettem említést arról, hogy szeretnék egy szivárványszín barátságkarkötőt. Erre érkezett kedves barátom felajánlása, hiszen rendelkezik azzal a kézügyességgel, amivel én nem. Így elkészítette nekem a karkötőt, amiről majd képet is csatolok a közeljövőben. Ez pedig ahhh, mennyi szimbólumot jelent önmagában is...
Elsősorban Fabien jut róla eszembe, a neve pedig rengeteg emléket hív elő a tartós merevlemezemről. Barátságunk már több mint egy évre tekint vissza, így bőven van kellemes emlék, felszabadító beszélgetés, sőt, szíves vendéglátás is. Közel engedett magához, új embereket is megismerhettem. Sőt, egy Vándor Mások túra szerintem már hónapok óta tervbe van véve. Szóval sok-sok minden jut már erről az első gondolatról is az eszembe. A karkötő jelenti a barátságot úgy általában is. Bizonyos vonatkozásában jó példa a kettőnk barátsága is. Számomra más elsődleges jelentéssel bír. Az a két karkötő, amit eddig is előszeretettel hordtam, a melegségemet jelenti a bal csuklómon. Akárhányszor felveszem őket, tudom, és annak kifejezéséül veszem fel. Nem kell kihívó darabokra gondolni, egy bőr és egy nemezből készült színes karkötőről van szó. Mindenkinek tetszik, sokan megkérdezik, hogy én készítettem-e. Ilyenkor járna mellé a történet, hogy azért vettem meg, mert az eladó srác valami elképesztően jól nézett ki. És tetszett is. A karkötő is meg a srác is. A bőr karkötőt karácsonyra kaptam a családomtól, ezért fontos több okból is. Most ez az újabb karkötő is bekerült a szűk gyűjteményembe, ha tetszik annak megkoronázására. Azt hiszem kevés egyértelműbb jele lehet a másságomnak egy szivárványszín karkötőnél. Ezúttal is köszönöm neked Fabien! :-)
Azóta is hordom, bár az első nap kissé félve vettem fel az egyetemre, túl egyértelmű utalásnak tűnt. Dugdostam, de rútul lebuktam. Egy szaktársamnak tűnt fel és a tipikus kérdést tette fel: - Te készítetted? - Nem, egy barátomtól kaptam. - Nekem is van egy ilyen, mondta, én pedig fellélegeztem. Ezek szerint nem egyenértékű egy nyílt comingouttal a dolog. Azóta nem takargatom, büszkén hordom. Egy 99,99%-ban feltételezett meleg ismerősömnek is feltűnt, bevallom előbújásra számítottam. Kicsit lefagytam. Majd legközelebb. Viszont a színes és vidám karkötő a kelléktáram része lesz, aminek nagy örülök. És végtelenül büszke. Ja és... boldog vagyok... és meleg!
ui: Miközben ezeket a sorokat írom, az említett ismerős üzenetet írt... Aki azt mondja léteznek véletlenek, az alaposan gondolkodjon el rajta... :D
