Ma ebédre voltam hivatalos. Ez mindig valami különös megtiszteltetés a vendég számára. A mai élményemet sok egyéb körülmény is hatványozza. Például az, hogy nem emlékszem, kaptam-e valaha meghívást - persze a 9 éves korom körüli szülinapi zsúrokat leszámítva. Unott karácsonyi vacsorák, egy-egy húsvéti szendvics, ebéd valamelyik rokonnál. Ez más fajta meghívás, egészen más fajta.

Nehéz dolog vendéglátóként helytállni. Már egy egész bejegyzést írtam, mire töröltem és most megpróbálom újra végiggondolni. Mert ugye hogy is van... ? A vendégnek csak élvezni kell a vendégszeretet?

Azt hiszem, a mai tapasztalataim igen pozitívak. A legfontosabbak (ebéd, társaság) adottak voltak, hogy a maihoz hasonló jó hangulatú délután kerekedjék. A vendégszeretet szintén adott volt. Igyekeztem hátradőlve élvezni az együtt töltött órákat. Az idő gyorsan elszállt. Bármennyire próbáltam a korábbi verzióban úgy beállítani, vendégnek lenni nehéz feladat, tévedtem. Persze vannak elvárások, szokások, amikhez az ember, szocializált lény lévén, alkalmazkodik, de ezeken kívül, ami természetemnél fogva nem jelent problémát, más nehézséggel nem találtam szembe magamat. Vendégnek lenni egyszerűen csak annyi, hagyni, hogy vendég legyek.

A szokatlan és új helyzet okozta minimális zavarom ellenére jól, nagyon jól éreztem magam. És többet is kaptam, mint hogy vendég lehettem, de erről később lesz időszerű bejegyzést írnom.