A mai nap volt egy érdekes párbeszédem itthon. Én szeretném, ha a kiszemeltem itt aludhatna egy hétköznap este. Karácsony előtt volt erre precedens,  ezért illető figura (anya és apa számára - ő nem sejt semmit) nem volna ismeretlen. Csak ugye mennyivel másabb a helyzet, amikor még hivatalosan nincs bemutatva a családnak...

Ezért merült fel bennem a kérdés, hogy vajon számít-e bármit az, hogy fiú vagy lány bújik mellém. Ezt is megjegyeztem, de olyan választ adott, ami egyértelművé tette, hogy itt nem a szexuális orientáció kérdése borzolja a kedélyeket. Sokkal inkább a szex tabu témája. Szerintem. Ugyanis a beszélgetésünk végére a "ne legyen rendszer belőle" kijelentés jutott. Én azért oda szúrtam, hogy ez álszentség, gondolva ez alatt mindarra, amiről most írok.

A szex, mint tabu

Mert ki az a hülye, aki nem élvezi az élet testi örömeit. Maximum a papok, aszexuálisok és nagyon csúnya emberek esélyei kevesebbek, de ők sem zárhatók ki. Egészen nyilvánvaló, hogy nem játékautókat fogunk tologatni, de értelmes időtöltés is létezik ám. Nem feltétlen kell szexre gondolni. Viszont álszentség nem rá gondolni. Huszonévesen a férfiak és a nők igényei is kielégítésre vágynak. Ez tiszta biológia. Ezt figyelmen kívül hagyni nagy butaság a szülők részéről. Belegondolva abba a helyzetbe, hogy egy átlagos családban felnövő átlagos heteró fiúnak/lánynak is nehéz sorsa lehet. Kényes kérdés, hogy mikor lehet hazavinni bemutatni a fiút/lányt. És mikor lehet hazavinni és ágyba dönteni? És egyáltalán, ha erre nincs lehetőség, hol éli ki magát az ifjúság?

Arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy a szex és szexualitás tabu. Emlékszem még az általános iskolai biológiatanáromra, aki a nemi szervek tárgyalása előtt egy kéréssel fordult felénk. Megkérte az osztályt, ne tegyünk személyes megjegyzéseket. A szem tárgyalásakor elfogadható, hogy egymás szivárványhártyájára teszünk megjegyzést, de ezt most kerüljük. Nos, ez után szépen megtanultuk a nemi szerveket és kalap kabát. régen többször hangzott el a felvetés a különböző médiumokban, akik erre időnként rákapnak, kinek a dolga a szexuális felvilágosítás, szükséges-e. Érvek pro és kontra.

Túlzott prüdéria?

Sokan, nálam sokkal tapasztaltabbak és szakmabeliek is értekeztek már arról, hogyan ildomos kezelni ezt a tárgykört. A túlzott elzárkózottság, prüdéria álszent és hamis tévképzete hasztalan és inkább hátraveti az egészséges nemi életre nevelés eredményességét. Eleve, a mai világban, ahol a kortársak viszonya már-már tabumentes, különösen nagy feszültséget tud teremteni egy ilyen helyzet. Ugyanakkor azt gondolom, jobb, ha a szülő-gyermek viszonylatban nem próbálunk baráti viszonyban lenni a szülőkkel. Normális, ha vannak olyan személyes titkok, amiket nem kötünk a szülők orrára. Bár ez is inkább a kimondatlan egyezség része, színjáték, amit mindannyian játszunk. Nekem melegként az okoz nagyobb problémát, hogy szétválasszam az üzenetek azon részét, ami a szexualitásból és azt, ami a homoszexualitásból fakad. Nem tudhatom biztosan, melyik szinten érdemes kezelni a dolgot.

Úgy hiszem, hogy erről lehet értelmesen, felnőtt fejjel beszélgetni. A ma esti rövid kérdez-felelek játékunk rávilágított arra, hogy ez keményebb dió, mint amilyennek hittem. Bár továbbra sem áll szándékomban kéjlakká változtatni az otthonom, szeretném, ha vendégemül azt fogadhatnék, akiben a leginkább megbízom. Függetlenül a szexualitástól és a párkapcsolati státusztól.

Előremutatás

A mostani megtapasztalásom nyomán szinte biztos, hogy ez nem most került szóba utoljára. Bár a bizalom és az őszinteség nem mindig kapcsolatépítő, most még is ilyen terveim vannak. Remélem, hogy révbeérésük után megváltozik majd a közvetlen környezetem és a családom vélekedése is erről. Mert a szexualitás és annak megélése csak csukott szobaajtó mögött történő része eshet "nem publikus" besorolás alá. De a tények, Pelikán elvtárs óta, igen makacs dolgok. Így az is, hogy az emberek, hetero- és homoszexulásiok is élnek nemi életet.