Valami édesség után kutatva szemem végül a nutellán akadt meg. Aztán a kenyéren. Gyorsan elvetettem a kenyér csomagolás-vágás-csomagolás-megkenés menetét, ezért csak egy kanalat fogtam, két lapáttal megettem és visszatettem a helyére. Aztán, hogy jobban tudjak fütyülni, megettem egy répát is.

Aztán most éppen az jutott eszembe amit egyik ismerősöm mesélt, hogy az egyik belvárosi "gyorskávézóban" az eladófiú feltűnően "buzisan" öltözködik. Nos, ez önmagában már nem hiszem, hogy bárkinél is rendszerszintű lefagyást okozna. Alapvetően a kiváló névmemória és egy ártatlan vigyori szmájli a poháron sem lenne gyanús. Ezek együttállása már zavarbejtő lehet. Persze ezeket úgy mesélte, hogy mit sem sejt arról, hogy én is más kapura játszom. A kíváncsiság pedig nagyon nagy, a kávézó előtt sétálva figyeltem, hátha ráismerek a személyleírás alapján. Mégis csak megnézném magamnak.

És innentől játszom a képzeletekkel és a képzeletbeli határokkal. Mennyire reális lehetőség így ismerkedni? Mennyire reális megítélni, ki meleg és ki nem? Megmozgat. Alapvetően kerülöm a kihívásokat a bennük rejlő kudarc lehetősége miatt, de ez most más. Kedvem lenne kipróbálni, működik-e. Ehhez bizonyos szemléletváltozás is szükségeltetne, azt gondolom, hogy az üzletben azért dolgoznak, hogy kiszolgálják a vevőt. Nem pedig azért, hogy kedélyesen flörtöljenek egymással. Na jó. Inkább csak az a fele érdekel, 1-1 alkalomra megkapható-e. Vadászösztön. Bár nem hiszek az ilyen jött-ment kapcsolatokban, inkább az érzelmi és értelmi egymásra hangolódásban érzem azt, hogy megtaláltuk egymást. Nem tudom, venném-e a lapot (és a bátorságot) egy ilyen helyzetben.