Ma van a magyar kultúra napja. Kölcsey, a kézirat tanúsága szerint, ezen a napon tisztázta a Himnuszt. Január 22-én ünnepeljük a Magyar Kultúra napját, immáron sokadik alkalommal, hiszen 1989 óta tartjuk számon ezt a napot.
Bejegyzésem előtt elgondolkodtam, mi mindent jelenthet a kultúra szó. Kinek mennyi jelentést hordozhat a "magyar kultúra" szókapcsolat. Végül annyi lehetőség merült fel, hogy elhessegettem a gondolatát is. Mit jelent nekem, a magyar kultúra? Ebben a formában tartom megválaszolhatónak a kérdést.
Én 6,5 évig jártam magyar néptáncra. Ennyi idő bőven elég, hogy magamba szívjam a népi kultúra ezen részét. Bár abbahagytam, amit azóta is bánok, még mindig szívmelengető, amikor népzene csendül valahol. Néha táncházba is eljutok, ami igazán ki tud kapcsolni. Az iskolában megrendezett valódi nemzetközi kavalkádban, a görög, román és bolgár tanulókkal együtt csaptunk felejthetetlen estét. Meglepett, hogy 16-18 évesek is élvezni tudják a népzenét. Azt hittem, én vagyok fordítva bekötve. Lehet a zenekart illeti dicséret? Mindegy, mert vagy 150-en táncoltunk együtt. A sikerélményekhez a tánc is hozzátartozik. Talán ha előbb eszembe jut, erről is írtam volna. Most inkább arról, a népzenén túl milyen hozománya volt még ennek a hosszú néptáncos időszaknak. Mert rengeteg népszokással, néphagyománnyal is megismerkedtem. Luca napjához tartozó népszokások vagy a farsang nép hagyományai mellett sok mással is. Kár, hogy ezekkel egy átlagos gyerek csak akkor találkozhat, ha néptáncra jár. Talán éppen ezek hatására is foglalkoztat és érdekel a néprajz és a történelem. Szerintem ez az. Amit mi most a múltunknak nevezünk, amit hagyományainknak és egykori szokásainknak nevezünk, ez az, amit én magyar kultúrának nevezek. Amit talán mások népi kultúrának neveznek. Pedig ennél sokkal tágabban is értelmezhető. Nekem mégis ez ugrikb e elsőként, ezt jelenti nekem a magyar kultúra.
