Életemben eddig is voltak sorsfordító időszakok (talán pillanatok is), de az is bizonyos, hogy a legtöbb inkább csak annak hitt. Nem hozott gyökeres, minden addigit felforgató változásokat. Vannak olyan régi "bútordarabok", amik történjék bármi, velem maradnak. Megnyugtató és bátorító. Mert a Nap felkel, az ég beborul, Hold váltja fel a tündöklés helyét, kevés dolog igazán állandó az életben. Főleg, hogy mi magunk is változunk, igyekeszünk követni a világ rendjének változását. Alkalmazkodunk, simulunk, idomulunk másokhoz, saját magunkhoz.
Vannak stratégiák, amivel ezeket a változásokat túlélhetjük, hiszen ha nem találjuk meg, könnyen roppan meg az ember a külső tényezők nyomásától. Ezt keresem jelenleg. Kissé talajtalanná váltam, keresem, merre és hogyan tudok tovább lépni. A biztos pontok ugyan még adottak, viszont a változások feldolgozására biztosított lelki kapacitásom véges. Szükségem van most "pihenni". Föltétlenül és megalkuvás nélkül. Mindezt tennem kell úgy, hogy a világ folyása nem áll meg. Sodor, visz magával az egyetem vagy az itthoni kötelezettségeim. Ha élhetek még egy képpel, egy vitorla, amit orkán idején levonnak, megelőző óvintézkedésként, hogy ne szakadjon el, mert a tenger közepén nehéz lesz szelet fogni vitorla nélkül. Hát a saját hajómban ülve egyes szám első személyben felelek mindenért. Önmagamra szeretnék figyelni, a vívódásaimat pedig a nyilvánosságtól elzártan kívánom megélni. Lesz segítségem és lehetőségem arra, hogy a számomra fontos emberekkel megosszam és segítségüket kérjem.
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nem ok nélkül döntök most úgy, hogy rövid időre felfüggesztem a blogom "énblog" jellegét és az elkövetkezendő időszakra, határozatlan időre profilt kívánok váltani. A következőkben mellőzöm a magamra és hogylétemre vonatkozó bejegyzéseket és a nemrégen említett elkötelezettség, az ésszerű és kritikus vélemények befogadásával és a véleményem határozott felvállalásával folytatom tovább. Természetesen továbbra is az én érzéseim és gondolataim lesznek a bejegyzések mögött, de azokat nem vagy csak átvitt formában adom közre. Azt hiszem egy vers vagy zene is lehet beszédes és indirekt egyaránt. A találgatásokat szeretném elkerülni, de ezzel együtt nem kívánom megnevezni az okokat. Rövid összefoglalásként csak annyit hagyok hátra az olvasóközönség, és saját magam számára, hogy közelmúltbeli betegeskedésem, tesit-lelki egészségem levertsége, erőtlensége folytán érzem szükségesnek az elemeim feltöltését.
Élek, mosolygok, nevetek, szomorú vagyok, virgonc és rezignált, mint eddig. Ezek nem változnak a jövőben sem, de a belső (és alulról jövő kezdeményezéseknek engedve :P) most szabadságolom magam. Az iskolai szünidő végéig egészen biztosan. Utána pedig meglátjuk, hol állok és merre tovább. Talán így (úgy, ahogyan olvasol) nem tűnik fel, de magam sem tudok pontos és egzakt választ adni a felmerülő "miértek" többségére, de ez erősíti meg most az elhatározásomat. Egy intuitív, tudatalatti belső jelzést követek, ez jelez most tilosat.
Ha valaki igazán kétségbe esne a bejegyzés miatt, gyorsan jöjjön a végén néhány nagyon előre mutató terv, cél, irányvonal. Például rendkívül eltökélt lettem, hogy a tanári diploma megszerzése után a tanító képesítést is megszerezzem. Ez egy távlati terv. A közeljövőre pedig csak olyan apróságokat tűztem ki, mint például a kötelező olvasmányok kikölcsönzése és elolvasása. Lassan, igen lassan, de a tavasz beálltával a kerti munkálatok is elszólítanak majd, amit már alig várok. :)
Örülök, hogy most a kapcsolataim terén is látszódik egy felfelé ívelő szakasz. Ez nem csak a pár-, hanem a családi kapcsolataimra is igaz. Ezek adhatnak most kellő erőt ahhoz, hogy soraimat a legeredményesebben rendezzem.
Kedves Olvasó! Egy éretlen zöldfülűben változások indultak meg. Napsütés? Kukacrágás? Szüret? A manó tudja! :)
