Ha életünket egy hosszú, lassú folyású kellemes hőmérsékletű folyóvízként képzelem el, akkor nagyon szívesen evezek azok felé a szigetek felé, ahol kikötve pihenhetek. Ezek a szigetek segítenek abban, hogy harmóniába kerüljek önmagammal és a környezetemmel. Ezek a szigetek, akár szó szerint is lehetnek ilyenek.
A városban sétálva több ilyen szigetet fedeztem már fel. Például a vár reggel 8-9 körül a Savoyai teraszon, a Nemzeti Galéria bejáratától távol eső bástyán. Csukott szemmel melegíti fel az embert a tavaszi, avagy az őszi nap sugara. Nem hallani konkrét, kivehető zajokat. A város lüktető morajlását viszont igen. Egészen fura élmény. Hasonlókat éltem át a Margit-szigeten és a Városligetben is. Nem is lehet végállomás.
Ma egy hatalmasat túráztunk a Pilisben. Világmegváltó erővel vetettük bele magunkat különbnél különb témákba. Sikerült egymásra figyelve közel kerülni a természethez is. Egy gyíkot is láttunk elszaladni. Igazán jól esett a közös séta, a pihenésekkel tűzdelt, de lihegéstől hangos emelkedők. Hiszem és vallom, hogy ez fontos testnek és léleknek egyaránt. Közösségi élmény, amely nem csak saját teljesítőképességünk határát mutatja, hanem teret és időt ad arra, hogy megismerjük önmagunkat, társainkat és a természet adta kincseket. Hogy megtaláljuk ennek a hármasnak a harmóniáját. Hiszen miről szól az élet, ha nem arról, hogy emberek közt forogva éljük a saját mindennapjainkat. A természet pedig az, ami körül vesz minket. Ezek a kirándulások a "kép a képben" hasonlatára "élet az életben".
Ezek azok a szigetek, ahol feltöltődésre van lehetőség a hosszú és fárasztó vízi kaland közben. Az ilyen kikötőket keresem és remélem, hogy társakat, (titkon még követőket) is találok. Szeretném ha néha az írásaim is ilyen szigetek lehetnének. A nyugalom, a higgadtság, a megfontoltság a józanság, az emberi méltóság, az egymás iránti szeretet és az odafigyelés szigetei. Kiegyensúlyozott, harmonikus és "haladó". Amely tovább visz, előre egy úton, ami képes megújulni. Példát veszek a természettől. Azzal az elemi erővel és a megújulásra való képességgel, amivel Földanyánk rendelkezik, más nem bír. Figyeljünk rá, a szavára, a jelekre, fogadjuk el az ajándékot, amit számunkra ad.
Látogassuk meg, kiránduljunk sókat és óvjuk együtt!