Bizonyára a zenekedvelőkön kívül már azok is szembesültek azzal a hírrel, hogy Cipő, a Republic zenekar frontembere meghalt. A megnövekedett médiafigyelem a zenész betegsége és betegeskedése körül nem csak a zenekar rajongóit, hanem a dalokat jól ismerő laikusokat is megijesztette.

Korábban is adóztam a zenekar nagyszerűsége, egyedülállósága előtt, azt hiszem nem kell bizonygatnom. Korábbi bejegyzéseim mellé két alkalommal is választottam egyet a zenekar diszkográfiájából. Egyedül állónak tartom, hogy 23 éves tevékeny és aktív színpadi szereplés után is mindig minőségi zenét produkáltak. Üzenetet hordozó dalok, ami nélkül elképzelhetetlen a tábortűz melletti éneklés, vagy szerenád. Számomra ez a folyamatosság jelenti a varázslatosságot. A megújulni tudás és az a tény, hogy ez mellett is olyan zenék születtek, ami a korábban kijelölt úton maradtak. Igényes, profi zene, nem pedig gagyi tömegigényeket kielégítő szar. A zene.

Néhány, számomra kedves zene összeválogatásával szeretnék köszönetet mondani azért, hogy ezek létrejöhettek, hogy ezek ilyen formán jöttek létre és életem részévé válhattak. Kommentáros kiadásban.

Az egyik kedvencem a Jó reggelt kívánok! (1991. - Hoppá-hoppá!!!) c. szám. Sokszor ébredek reggel olyan lendülettel, ahogy a dal kezdődik. Sőt, előfordul, hogy ébredés után ezzel köszöntöm azon "szerencséseket", akikkel reggelente először találkozom, a családomat. Ez a zenekar

A következő zeneszámhoz egy vicces történet is tartozik. Nemrég volt az egyetemen egy önfeledt pillanatom. A dolgozatok írása előtt papírosztásba kezd a tanár, de a mi sorunkban elfogyott. Én pedig énekelni kezdek: "még, még, még, még még, ennyi nem elég!"  Nem hiába... Repül a bálna (1990. - Indul a mandula)

Ez itt egy ló (2003. - Aki hallja, adja át) Egy rendkívül kedélyes dal. Kifejezetten kedvelem, pedig a szövegre koncentrálva nem túl pozitív, de a dallamok, a zenei háttér mégis egy kellemessé teszi, jó hallgatni.

Természetesen Az Örökzöld sem maradhat el. A dalt az egész világ megismerhette, hiszen anno Erdei Zsolt bevonuló dala volt. Szállj el kismadár (1995. - Tüzet viszek)

Utolsóként is egy olyan dalt választottam, ami a TV néző emberek számára ismerős lehet. Korábban a Magyar Televízióban futó remek ismeretterjesztő sorozat, a Magyarország története főcímdala is volt. Emberlelkű földeken (2010. - Köztársaság)

Ezeken kívül is rengeteg, sokak által ismert és kevésbé felkapott zenét adott nekünk Cipő és az együttes. Azt hiszem egy kiváló dalszövegírót és zenészt veszítettünk el személyében. Dalai pedig továbbra is a fülünkbe cseng majd, úgy, mint eddig. Dalaiban pedig megtalálhatjuk őt is, néha magunkat is.