Egy meleg srác jegyzetei

Bár nem szolgálok és ezért ez nem is szolgálati közlemény, de szeretném magamat felmenteni és közölni: a jövő héten nyaralni megyek. Így aztán egy hétre elszigetelem magamat mindentől és mindenkitől, amivel amúgy az időm nagy részét töltöm. Például az internettől és a blogtól is érzékeny búcsút veszek. És ez az első alkalom, hogy ez gondot, komoly szervezést igényel, mert fontos leveleket is várok a jövő héten. Ezekről szeretnék a nyaralásom alatt is értesülni, ezért egy barátomat kértem meg arra, hogy egy átirányítással fogadja az én leveleimet is. Korábban ez nem jelentett problémát és érdektelen volt, hogy kik azok, akik nem érnek el. Azt hiszem, ez most sincsen másképp, inkább csak az zavar, hogy ott hever a levelem a számomra kulcsfontosságú információkkal. Telefonon pont annyira leszek elérhető, mint amúgy bármelyik másik hétköznapon. Semennyire.

Viszont pont ez a kiszakítás adja meg a nyaralás savát-borsát. Ilyenkor mindig eltelik a napom anélkül, hogy szükségét érezném akár a számítógépnek, akár a megszokott környezetemnek. Szeretek utazni és időt tölteni másutt. Izgatottság lesz úrrá rajtam, a félelmeim viszont most itthon maradnak. Jól bevált, ismerős helyre megyünk, rokonékhoz. Gyerekkorunkban, amikor még ezt is megengedhettük magunknak, évente jártunk strandolni, kikapcsolódni, nem mellesleg rokonokat látogatni. Amikor felidézzük ezt, mindig eszünkbe jut az autóskártyából hiányzó néhány lap, amit a vonaton hagytunk el, a közös esték, sütögetések, a sok strandolás. De a sánta lábú popcornosra már csak én emlékszem. A rokonok is kihalnak lassan, ezért ezek már csak emlékek maradnak meg nekünk. Most pedig ezeket eleveníthetem fel a jövő héten. 3 éve voltam ott utoljára, már hiányzik. Az országban kevés helyen érzem úgy, hogy otthon vagyok. Ez a hely, nagyon közel áll hozzá. :-)

A nyári hétköznapok legnagyobb előnye nekem és a diákok számára, hogy pontosan olyanok, mintha iskola idő alatti hétvégék lennének. Semmittevés a köbön és ez azt jelenti, hogy rengeteg lehetőség van megtölteni ezeket a napokat valami izgalmassal, valami élménytelivel, valami emlékezetessel. Különösen itt, ahol sem izgalmas parkok, sem élményteli plázák, sem emlékezetes bulihelyek, éppen ezért többre van szükség, mint helyek és szolgáltatások kiválasztása. Személyes kapcsolatokra, kreatív ötletekre. Ha valamire, erre biztosan megtanít a hely, ahol élek. Csináld magad!

Így hát egy régi lány barátommal csaptunk egy nagyon klassz estét. Kreativitásunk pedig a csillagos égig ért. Szó szerint, mert egy üveg ital kíséretében fürkésztük az eget. Gyakorlatilag elmeséltük azt a fél évet, ami mögöttünk van, mindent alaposan kiveséztünk. Egészen mély és őszinte beszélgetés volt. Biztosan a sötét tette vagy a pezsgő(?), habzóbor(?) hatása, amitől amúgy is sokkal vidámabbnak láttuk a dolgot. Minden esetre egy jóleső beszélgetés földimogyoróval, a fűben fekve, csillagokat lesve, a gyermekkori barátoddal megfizethetetlen. És naná, hogy visszautasíthatatlan. De valahogy óra egyikünknél sem volt. A fűben fekve inkább egymásra figyeltünk, mint a mindenféle ketyerékre. Ez egy ilyen este volt. Néhány külsős körülményből próbáltunk következtetni, mennyi lehet az idő. Ilyen volt, az utolsó busz Pest felől. Akkor már tudtuk, hogy elmúlt hajnal egy is. Kezdett a levegő is hűlni, de ez ellen is védekeztünk. Egy szántőföldi sétával. Aztán valahogy úgy elröppent az idő, hiába jó társasággal mindig így van ez, hogy pirkadni kezdett. De az első busz még sehol. A kutyák viszont élénkebben ugattak, már embereket is lehetett látni az utcán. Az ég alja is mintha már elszíneződött volna, a Napocska előbújását várva. A buszhoz igyekeztek, így mi is megnéztük, mikor jön az első. Egészen furcsa volt a jó reggelt, ilyenkor. Hiszen még le sem feküdtem. 4 óra körül indultunk vissza. Hazafelé még köszöntem a pékségbe siető boltosnak.

Most pedig valami egészen újra készülök. Megidézni a régmúlt időket, amikor még a nyári táborokban az utolsó éjszakán állítottak kalandos próbatételek elé a felsőbb évesek. Éjszakai túra azokon a helyeken, ahol már csukott szemmel is tudom, hol vannak gödrök, ugatós kutyák vagy pletykás szomszédok, izgalmas és nagy kihívás is. Remélem nem csak én, hanem az útitársaim is élvezni fogják a nyáresti barangolást szülőfalumban.

Kezdem elveszíteni a kapcsolatot a világgal. Robotként válaszolok a kérdésekre, reggeltől éjjelig csak a képernyőt bámulom és alig találkozom emberekkel. Most a pszichológussal is nyári szünetet tartunk. Szóval úgy néz ki Pestre sem megyek az emberek közé Nagyon nyomottá tesz, hogy egyedül vagyok. Többször kérdezték már, mit teszek ilyenkor. A válaszom általában annyi, hogy az időre bízom. Ha a tőrt forgatni akarja, azt is. Most viszont megpróbálom magamat visszahozni az élők sorába. Élő emberi kapcsolatokra támaszkodni. Ha úgy tetszik, zenei kúrálás következik.

Ami pedig a sorozatot illeti (Fiúk a klubból), szerintem tartok egy napos szünetet a negyedik évad elején. Annyi bizonyos, hogy köze van a hangulatváltozásaimhoz. Meg persze öregedem. Már lassan fél éve múltam 20! :D Frusztrált vagyok, majd később ezt a bejegyzést is befejezem.

Gossip: Move In The Right Direction

Pár hete vettem magamnak egy igen merész színű nadrágot az H&M-ben. Leértékelve. Alapvetően nem vagyok sem olyan alkat, sem olyan stílusú, de ez kihagyhatatlan volt. Mér régóta vágytam egy hasonlóra. Az eredeti terv piros volt, de a választékban csak bordós-lilás volt illetve a pirosba hajló narancs. Sajnos képet nem tudok mellékelni, mert a neten nem találtam meg. Ígérem, ha visszakaptam a gépemet, mellékelek egyet, mert nagyon fasza! Egészen szexinek tűnök benne. Optikai csalódás. ;-)

Döbbenet, hogy egy pillanatra nem figyelek oda, végig megy egy Pride a városon és azon veszem észre magam, hogy rohamos tempóban leszek "buzisabb". Talán a szó köznapi értelmében is. Erre utal legalábbis, hogy van néhány mozdulatsor is, ami árulkodó lehet. Sőt, a két karkötőt is azért hordom. Bár ezeket már annyian dicsérték, hogy csak én tekintek rá úgy, mint a melegségem jelképei. Ma pedig... Túl sokat tömegközlekedem, amivel a gond az, hoyg rajtam kívül helyes fiúk is. Ma egy olyan srác mögött ültem, hogy ha elindulás előtt nem könnyítek magamon, akkor a buszon biztos spontán történik ez meg. Uh. Nagyon helyes volt és borostás! Egészen biztos az is, hogy "káros" hatással van rám a Fiúk a klubból c. sorozat. Kezdem elveszíteni bizonyos gátlásaimat, ami határozottan jó kezdő lépés. Amíg túl nem lépem a saját magam által ideálisnak tartott határokat is. Egy másik buszos affér is a nap kontójára írható. Azt hiszem rosszul mértem fel a helyzetet. Kissé cikinek éreztem, mikor leszálltam a buszról. No, de ez még belefért. Nagyban hozzájárulhat a szemérmetlenségemhez és gátlástalanságomhoz, hogy még mindig nehezen alszom. Ugye. 

Talán az a rejtőzködő énem kukucskál ki, akit nem engedek felszínre. Mert akkor BUMM... És jobb is így, mert így lesz nekem is élvezhető és kényelmes a helyzet. Mint a buszos kalandok. Vagy a narancssárga nadrág. Vállalható, visszafogott, gondolataimban féktelen.

Nemrégiben egy igen aranyos hírecske jelent meg a facebook üzenőfalamon, miszerint megalakult a Jobbik helyi ifjúsági tagozata. Az alapítókat is ismerem. Viszont azt nem gondolom, hogy helye volna egy olyan faluközösségben, mint a mienk. A többség más értékeket vall magának. Ezek a szélsőséges, értelmet és érzelmeket nélkülöző vad gondolatok sosem vezetnek jó irányba. Azt hiszem a nemzethez tartozást nem erőben, hangerőben mérik. Hazafi nem akkor leszek, ha zsidózok és cigányozok. A közös pontokat keresve találhatjuk meg egymást. Ezt utasítja el a szélsőjobboldal. A szeretet – érezzük azt bárki, vagy bármi iránt – egy bensőséges és intim kapcsolódást jelent egymáshoz. A Himnusz emelkedett éneklése is lehet ilyen. Amikor a szeretteim fülébe súgom, mennyire jól esik a közelsége. De semmiképpen nem mások gyűlölködésével, hőzöngéssel, erőszakkal fejezem ki a szeretetemet. Fura világot építenek ezzel. Hol marad a gyengédség és az őszinteség?

Az a határozott véleményem, hogy a párt vonzásába azok kerülnek, akik nehezen fejezik ki érzelmeiket, vágyaikat, akik az önálló gondolkodásról lemondva, egyszerű jelszavak mögé kívánnak sorakozni. Igazán remélem, hogy a többségben van tartás.

A héten kerültem, hogy megemlítsem, éppen most futnak a nagysokadik Pride rendezvényei nemzetünk fővárosában. Annak a nemzetnek a fővárosában, ahová mindannyian tartozunk, ahová én is tartozónak érzem magam. Minden évben visszatérő program és még mindig van hely és tér hová fejlődni magyar közgondolkodásban. Viszont rengeteg pozitív és értékelendő változás ment végbe ez alatt a sok-sok év alatt. Az a fajta előítéletesség,a mi annyira jellemző ránk, mintha enyhülni látszana. Engem rendszeresen leszólnak, amikor arról beszélek, hogy biztonságban érzem magam, hogy jól érzem magam, hogy megélem a homoszexualitásomat. De hogy más lennék, nem arról nincs szó. Több van, ami összeköt. Te másnak érzed magad?

Ma igazán remek formában vagyok! A vizsgaidőszak után végre időm is megengedte, hogy aktív pihenéssel, úszással lazítsak kicsit. Szépen bepakoltam a zsákomba és elindultam, másodmagammal az uszodába. Mivel az 50m medence foglalt volt, ezért előzetesen szemlét tartottunk. Érdemes-e a 33 méterest igénybe venni. Úgy döntöttünk, hogy bemegyünk. Én csak az öltözőben szembesültem azzal, hogy a gondosan elkészített felszerelésből (még a tusfürdőmet is beraktam!) éppen csak a lényeg hiányzott: az úszónadrág. Így amíg mások a vizet élvezték, én a törülközőmön heverészve pihentem ki, hogy korábban keltem. Hozom a formámat, de legalább el nem hagytam semmit. :D

Hosszú kalandok sora várt a MédiaMárk vevőszolgálatán is. Ezt inkább nem is részletezem, bosszús, hogy felkészületlenek és tájékozatlan munkatársakat tesznek ilyen pozícióba. De belefutottam ma a Kúria előtt tüntetésbe is, még így, a busz ablakából is félelmetes volt látni a táblákat, zászlókat. Egyáltalán nem volt fesztiválhangulata, pedig régebben a Kossuth téren milyen jókat lehetett sörözni! Sőt, ma még arra is jutott időm, hogy új számlát nyissak, mivel az OTP Jump számlacsomag nem volt kedvező, ezért váltottam. Fontos, hogy kit választ! És te, kinél bankolsz? ;-)

Alig több, mint egy hónappal ezelőtt útjára indítottam egy szóláncos játékot, egy játékos szóláncot. Kalandnak szántam, szellemmel, érzelemmel telt gondolatokat vártam. A szóláncot eredetileg egy hónapra szerettem volna útjára indítani, viszont úgy döntöttem, hogy szabadon engedem. Tehát időnként követni fogom és hírt adok róla, merre jár. Most azonban szeretném összegezni az eddigieket.

Jelen állás szerint heten vettek eddig részt a játékban, nézzük, hogyan állunk most. A résztvevők sorban: jómagam, Fabien, Aubin, Engru, Dalarann, sefi, IO és spf... de a lánc itt nem ért véget...

Örömhír, születés, élet, boldogság, emberiesség, szeretet, egyház, Jézus, megbocsátás, harag, bűn, feloldozás, szabadság, vágy, szex, élvezet, játék, gyermekkor, tánc, vidámság, barátság, Jocó, család, iskola, tanulás, tudás, gondolat, érzés, könny, cseppkő, természet, erdő, zöld, oxigén, élet, sejt, szerv, szervezet, kapcsolat, önkéntes, kezdeményezés, jótett, felemelkedés, madár, repülés, észak, iránytű, hajó, végtelen, most, rögtön, türelem, feszültség, várakozás, híd, séta, mosoly, szempár, kéz, ölelés, sírás, ágy, boldogság, utazás, vasút, álom, zene, büszkeség, együtt, örökre, sohasem, mindig, együtt, szerelem, séta, ölelés, mosoly, szem, barna, játék, öröm, megnyugvás, összetartozás, törődés, figyelem, odaadás, gyengédség, szenvedély, érzelem, sokk, szó, világ, zene, teremtés, félelem, zaj, sörét, képzelet, film, szórakozás, társaság, barátok, megnyugvás, könnyedség, éjszaka, illat, álom, ébredés, óra, séta, várakozás, vásárlás, megnyugvás, könyv, tudás, gondolat, érzelem, nevetés, könny, napsütés, tenger, homok, szellő, érintés, libabőr, melegség, nyugalom, kandalló, tűz, merengés, álmodozás, vágy, szabadság, utazás, város, nyugat, kirándulás, erdő, mező, rét, hegy, patak, természet, öröm, szeretet, ölelés, csók, béke, hit, Isten, puding, eper, izom, erő, hőség, izzadtság, szex, pornó, élvezés, víz, bor, stressz, munka, főnök, szél, séta, alvás ...

... még folytatásra vár!

Mielőtt a gondolataimat leütném, nézzük meg, melyek voltak a legnépszerűbb szavak. Örülök, hogy a legtöbb szó pozitív, így ha csukott szemmel képzelek el egy alakot, akit ezekkel a szavakkal lehet jellemezni, egy nagyon kellemes figura rajzolódik ki. Jó, hogy ilyen emberek vesznek körül a virtuális térben. 

séta (4x)
megnyugvás (3x)
ölelés (3x)
álom (2x)
boldogság (2x)
együtt (2x)
élet (2x)
erdő (2x)
érzelem (2x)
gondolat (2x)
játék (2x)
könny (2x)
mosoly (2x)
öröm (2x)
szabadság (2x)
szeretet (2x)
szex (2x)
természet (2x)
tudás (2x)
utazás (2x)
vágy (2x)
várakozás (2x)
zene (2x)

A részletes tematikus rendezést nem vállalnám, de ami feltűnt, hogy több a barátsággal kapcsolatos szó mellett (pl. barátok-barátság) néhány fogalom köthető a valláshoz (Egyház-Jézus-Isten) is. Több szó is utal a bűnre, bűnösségre. (bűn-feloldozás-megbocsátás). Rengeteg olyan szó is előkerült, amely az emberi kapcsolatokat, a törődést és a gondoskodással köthető össze. Ha ebből bármiféle társadalmi kérdésre választ kaphatunk, nagyon "elégedett" vagyok. Számomra a legkedvesebbek mégis az érzelmeket kifejező szavak. Ilyenből is jutott bőven, ezt külön köszönöm! :-) Az érintések fontosak, sok erre utaló szavunk is lett. (kéz, szem, szempár, ölelés, melegség). Van egy számomra különleges szó is, ez az én személyes kedvencem. Ez pedig az illat.

A játék persze kissé öncélú is volt. Szeretem a szavakat, szeretek a szavakkal játszani, mögé képzelni egy embert. Szerintem fontosak azok a kifejezések, amiket használunk, hiszen ezek valamennyire jellemünk részei. Érdekes, hogy egy-egy szó, szövegkörnyezet nélkül egészen bizonytalan jelentéssel bír. Nehéz eldönteni, hogy az "álom" mit is jelenthet. Vágyalmot, álmodozást vagy sokkal inkább az éjszakai (rém)álmokat. Ezért is nehéz őket kategorizálni. Szívmelengető volt ez a kaland számomra. Jó érzéssel tölt el, hogy az ilyen játékra is vevő blogírók részt vettek benne. Öncélú volt, mert én szeretek elgondolkodni a szavakon. Szeretek a gondolatmenet mögé látni. Kétszer is előfordult, hogy a gondolat után az érzés/érzelem következett. Van ennek valamiféle jelentése? Gondolkodom, szinte már füstölök. Jobban élvezem ezt a felét. Sokszor játszottam veletek, többször is végigpörgettem én is, vajon hogyan folytatnám. Semmi hasonlóság nem volt. :D

Különös élmény volt számomra, remélem nektek is mosolyt csalt az arcotokra. Egy hónap múlva folyt. köv.

A szabály továbbra is változatlan...

Tehát a szabály csak annyi, hogy minimum 10-15, maximum 20-25 szóból álló szabad asszociációra épülő szóláncot kell írni. A kezdő szó mindig az előző játékos utolsó szava. A követhetőségért pedig jelöljük meg, hol járt eddig és reményeink szerint hol folytatódik majd a sor, kinek adjuk át a stafétát. Lehetőség szerint értesítsük az érintettet, hogy tovább folytathassa. Hogy ne ezzel teljenek meg a blogok, mindenki csak egyszer szerepelhet, ezért kell feltüntetni, eddig kinél járt. Nekik már nem lehet újabb láncszemet adni. A résztvevőket a játék gördülékenységének érdekében arra kérem, hogy az értesítés utáni lehető leghamarabb kapcsolódjanak be, hogy minél többekhez eljuthasson.

Csak akkor lapozz tovább, ha elmúltál 18 éves!

(18 meg még egy kicsi)

A címben teszem fel a tételkérdést. Van-e? Lehet-e? Érdemes-e keresni azokat a tanulságokat, üzeneteket, mondanivalót, amit egy-egy hétköznapi dolog mögött látunk. Nem túl erőltetett? A pszichoszomatika módszere is ilyen következtetésekre, szimbólumokra, üzenetekre épít. Így értelmezzük a verseket, prózai alkotásokat. Sőt, gyakorlatilag a képzőművészet bármely ága is szimbólumokkal teli. Miért pont a hétköznapokat kerülné el?

Nyilván egy-egy történet mást üzen nekem, mert átélem és gondolkodom úgy, ahogyan. És mást üzen neked, mert te nem éled át, viszont elolvasod és gondolkodsz úgy, ahogy. Nehéz is volna minden apró részletében hasonló eredményre jutnunk, de különös világ lenne az is, ha semmiféle közös gondolat nem lenne a történet körül. Sokan vagyunk és sokfélék.

Ma egy nagyon kedves kis történetbe csöppentem bele néhány perc erejéig. S persze lehet, hogy a fentebb írtak mind igazak is. Más-más üzenetet hordoz. Kedves hozzászólást, közönyt, bájos mosolyt. Vagy olyan üzenetet, amit nekem is. Sokkal nagyobb vonalakban, mint ami dolog egyszerűségéből fakad. Hazafelé sétálva az egyik közeli utcában egy három fős csipet-csapat állt körül egy vödröt. Ismeretlen gyerkőcök voltak, azt hittem a meggyet dézsmálják. De valahogy nagyon a vödörre koncentráltak és fölötte tanakodtak. Már kezdett nagyon furdalni a kíváncsiság. "Mit találtatok?" - kérdeztem feléjük lépve. Egyébként olyan 7-9 éves formák lehettek. Kedvesen és mosolyogva mutatták a vödröt. Ha hiszitek, ha nem, ezek a tündérek egy madárfészket csináltak egy fiókának. Az alján fűszálakból készült fészek, benne egy végtelenül aranyos madárka ücsörgött némán. Gondolom megszeppent a segítő kezektől. A gyerekek elmesélték, hogy biztosan kiesett a fészekből, talán kilökhették. Ezért a mama madár sem fogja keresni. Sőt, egy macska meg is harapta, de közbe tudtak avatkozni. Megmentették a madarat és most szeretnék felnevelni. Még pár kérdést feltettem nekik, hogy szerintük jön-e érte valaki, vagy hogy vajon túl éli-e, megtanul-e repülni. Végül sok sikert kívántam és igazán remélem, hogy legalább totyogni megtanul szegény pára.

És hogy mennyi mindent hordoz magában ez a 2-3 perc? Csak címszavakban...
nyitottságot, gondoskodást, felelősséget, barátságot, bátorságot, közösséget, csupa olyan dolgot, aminek hiányát annyiszor tapasztaljuk mi felnőttek is. Csupa olyan dolog ami hiányozhat belőlem is. Önfeledt gyermeki lélek, a nyár szabadsága. Az egész picit arra emlékeztet, milyen voltam én. Madarat ssoem neveltem, de hasonló kalandokból bőven kijutott. Egészen bizonyos vagyok benne, hogy személyiségformálóak. Nekem, nekünk, felnőtteknek is. Hogy választ is adjak: igen, van üzenete.

Elérkezett a mai nap is. Ma jegyet írattam be az indexembe, így hivatalosan is elkezdődhet a nyár. Itt rögtön helyreigazítom magam, mert egy kollégista szaktársamat megkértem, hogy az utolsó jegyemet is írassa be holnap. De ha ezt a küldetést teljesíti és leadja az indexemet, akkor bizony tényleg vége van. Az első évet elvégeztem. Még két év a diplomáig. De addig még doktort is avatunk majd a családban, mégis, ez a két év már nagyon rövid időnek tűnik.

Bár szeretek előre tervezni és jól esik a gondolat, hogy már a mesterdiplomámért dolgozok, most aktuálisabb az idei nyár programja. Éppen ezért kezd lassanként feltűnni, hogy a napocska azért tűzött le ránk ezerrel, mert megérkezett a nyár. A héten pedig "Évszak Expot" rendez a Főnök, ezért most az ősz mutatkozik be így a 26. héten, a nyár közepe felé haladva.  Sajnos azonban a nyári programomat még meglehetősen sok talány övezi. Magyarul fogalmam sincs milyen szünidőm lesz.

Ami biztos: megünnepeljük az első évünk végét, hiszen ez jelentős mérföldkő. Az ötletgazda nem én vagyok, így a vendéglátással járó plusz feladatokra sem kell figyelnem, csak a lazításra. Körvonalazódik egy ásatás illetőleg előfordulhat, hogy önkéntes leszek egy telefonos lelkisegély-szolgálatnál, de ez top secret. Terveztem a mókán és szórakozáson kívül munkával tölteni a nyarat, de úgy tűnik a diákszövetkezet másképpen gondolja. Ezt a nézetkülönbségünket szerintem jövőre úgy hidalom át, hogy egy másik szövetkezetnél próbálok majd szerencsét, mint a legkisebb tapsifüles. Az idei nyaram így ismét a lehetőségek nyara lesz, nem pedig a munkáé. Ennek fényében több civil (ez a szó trendi, divatos, sokat mondó és nagyon is őszinte) munkát is felvállaltam. Ezeket a szívügyemnek tekintem, ezért természetes a számomra, hogy lehetőségeimhez mérten aktív részvétellel és munkával veszek részt az ilyen kezdeményezésekben. Erre szeretnék most több energiát fordítani a nyáron.

Itt szeretném megjegyezni, hogy megint fellángolt bennem a "rettenetes" küzdő és harcos szellemű küldetéstudat. Jövő héten kerül megrendezésre a nagyonsokadik Budapest Pride. Amit egyébként üdvözítőnek tartok és legalább annyira őszinte és lelkes emberek állhatnak mögötte mint én, de ilyen nagyüzemben, ahogyan ezek a szerveztek, egyesületek működnek, azt hiszem már-már lehetetlen ezt megőrizni. Mert akarva-akaratlanul szerepekbe fognak kényszerülni. És nyilatkozni. És politizálni. Ez pedig aligha lehet őszinte. De most épp azt a periódusomat élem, amikor elég elhivatottságot, bátorságot és erőt érzek magamban ahhoz, hogy tevékeny részt vállaljak ilyen jellegű szervezet munkájában. Alapvetően elgondolkodtam, hogy érdemes lehet-e ellátogatni az idei programok közül valamelyikre, döntést még nem hoztam. Persze egyedül ez is sokkal kínosabb és kellemetlenebb...

Ígértem beszámolót az elmúlt hetekből, így most következzék a...
Krónika: 24-25. hét

Számomra már korábban feltűnt, az egyetem tényleg remek hely a pártalálásra. Adott a közös érdeklődési terület és felnőtt fejjel az ember sokkal tudatosabban képes ismerkedni. No, a múlt héten teljesen tudattalanul "csajoztam be". Igen valóban, az universitas polgárai számíthatnak egymásra, akár ismeretlenül is. Jegyzetek, beadandók, a felsőbb évesek infói segítenek minket, elsőéveseket. Meg az a négy fal, ami egy térbe zár bennünket. Azt hiszem ez a legfőbb közösségkovácsoló erő. A keretek adnak nekünk teret. Például a közös utazás. Valami ilyesmiben volt részem, amikor egy leányzóval beszélgettem, ismeretlenül. De igazán jól telt el az a röpke egy óra. Az ember ilyenkor felfedezheti önmagát is meg a környezetét is. Tényleg közösek a gyökereink.
Ez pedig igen jó érzéssel tölti el a szívemet. Megnyugtató, hogy nem maradunk egyedül, főleg nem, ha ismeretlenül is ilyen mérhetetlen kedvességgel, jó szándékkal és jóindulattal vesznek körül engem és téged is.

Mint ahogyan a fenti írásból kitűnik, az utolsó vizsgám eredménye is bekerült a neptun rendszerébe, így egy kellemes jó csengésű átlaggal zártam az idei félévet is. A summa cum laude minősítéstől messze van, de a befektetett energiával arányos és nagyon is jutányos átlagot tudhatok magam mögött. Így legalább lesz hová fejlődnöm a következőkben. ;-)

És hogy valami egészen frisset is megosszak. A szemüvegem eltörött, ezért szükségeltetik egy új. Csütörtökön megyek és felhajtok valami optikust, ahol elkészítik nekem az újat. Ez egy váratlan kiadás, ha úgy tetszik vis maior. (latinosan ejtsd: visz májor nem pedig major!) Izgatott vagyok miatta. Tanácstalan vagyok, elképzelésem sincs milyen szemüveget válasszak. Csütörtökig pedig meg kell álmodni...

Végül, de nem utolsó sorban jegyzem, hogy szingli lettem, de a párkapcsolati státuszom az elmúlt hónapokban egyáltalán nem befolyásolta a blogot. Ezért valójában ilyen szempontból érdektelen. Viszont olyan lépést léptem meg, ami a személyiségem fejlődésének alapkövét jelenti. Mert egyfajta öndefiníciót is magában hordoz: mi az ami már sok, ami elviselhetetlen. Határokat húztam és most szűkebbek, hogy aztán kiterjeszthessem. Egy lépés a vágyaim felé, egy lépés, hogy ne önfeladást és beletörődést jelentsen egy kapcsolat.

És, hogy a témahét alatt se felejtsük el milyen évszak is van...

(némi instrukció az énekléshez: az áh-áh részt tessék nagy átéléssel, Csepregi Évát megszégyenítve nyögni! :P)

Neoton Família: Nyár van

Nyár van, alig fürdőruhában,
Égetem magam a napon.
Nyár van, terepszínű világban,
Feltűnő vagyok, tudom.

És ha lesben áll egy cápa, ÁH-ÁH
Áldozatra várva,
Szinte felfal a szemével.
Mi legyen?

Valahol messze délen,
Örökös napsütésben,
Szirén énekemmel elkábítom.
Valahol egész délen,
A szerelem tengerében,
Én is megfürödnék, elárulom.

Nyár van, szenvedek a szobában,
az emlék fölkavar, nagyon.
Nyár van, éppolyan meleg nyár van,
Elfelejteni nem fogom.

Látom, lesben áll egy cápa ÁH-ÁH,
Áldozatra várva,
Szinte felfal a szemével.
Ajajaj!

Valahol messze délen,
Örökös napsütésben,
Szirén énekemmel elkábítom.
Valahol egész délen,
A szerelem tengerében,
Újra megfürödnék, elárulom.

Látom, lesben áll egy cápa ÁH-ÁH
Áldozatra várva
Szinte felfal a szemével
Ajajaj!

Valahol messze délen,
Örökös napsütésben,
Szirén énekemmel elkábítom.
Valahol egész délen,
A szerelem tengerében,
Újra megfürödnék, elárulom.

Valahol messze délen,
Örökös napsütésben,
Szirén énekemmel elkábítom.
Valahol egész délen,
A szerelem tengerében,
Újra megfürödnék, elárulom.

Kedves Olvasóim, az elmúlt héten igen eseménydús életet éltem. Kis híján "becsajoztam", táboroztattam, ma túl estem reményeim szerinti utolsó vizsgámon is. Mindegyik megérne egy-egy külön beszámolót, így kicsit csúsztatva fogok ezekről írni. Viszont örömmel jelentem, hogy az estére enyhülő hőség eszembe juttatta: ígéretet tettem a népzenei sorozat következetes folytatására. Így lesz ez ma is, hiszen pont szerda van.

A mai napra egy olyan dalt választottam, amiben második versszaka, mintha nekünk, kirekesztett embereknek szólna. Ez pedig a Ne szeressél kettőt-hármat című népdal Sebestyén Márta előadásában. A zenei kíséretet a Muzsikás együttes adja, de róluk egy külön ismertetővel szeretnék szólni egy későbbi alkalomban.

Sebestyén Mártát, jó szívvel remélem, hogy nem kell bemutatnom, mert neve egybeforrott a hazai népdalénekléssel. Számtalanszor képviselte, a magyar népi hagyományokat őrizve, kultúránkat nem csak itthon, hanem külföldön is. Munkájáért számos díjban részesült, többek között az UNESCO Művészek a Békéért elismerésében is részesült. Ez mellett persze Liszt Ferenc-díjas, Kossuth-díjas, Magyar Örökség Díjas és az Angol beteg című film legjobb filmzene és zenei motívumáért Oscar díjat kapott. De ezt a listát is folytathatnám még. Az előző bejegyzésemben említett Felszállott a páva népzenei tehetségkutató verseny szakmai zsűrijének is tagja. Sebestény Márta hangján kelnek életre Bartók és Kodály által megmentett népzenei hagyományunk legszebb kincsei. A dal Dúdoltam én: Sebestyén Márta c. albumon jelent meg 1986-ban. Dicsérő szavaim helyett hallgassuk meg közösen, s másodjára talán már együtt énekelhetjük!

Sebestyén Márta és a Muzsikás együttes: Ne szeressél kettőt-hármat

Ne szeressél kettőt-hármat,
Mert az egy is elég bánat.
Olyan bánat a szívemen,
Kétrét hajlott az egeken.
Ha még egyet hajlott volna,
s szívem kettéhasadt volna.

Jaj Istenem, hogy éljek meg,
Hogy a világ ne szóljon meg?
Jaj Istenem hogy éljek meg,
Hogy a világ ne szóljon meg?
Szól a világ, mit hajtok rá,
Úgy ég a tűz, ha tesznek rá
Egész világ rólam beszél,
De azt mind elfújja a szél.

Úgy kellett volna szeretni,
Hogy azt meg ne tudja senki.
Megtudta az egész világ,
S minden rosszat reám kiált.

Az alábbi hivatkozás alatt egy klassz grafikon átható a coming outról. Egy pillantást mindenképp megér.

http://index.hu/chart/2013/06/14/kesobb_jon_a_coming_out_a_leszbikusoknal/

Identitásomhoz tartozik és eddigi életemnek is része volt a magyar népzene. Hat évig táncoltam, de ennek már jó pár éve vége. Mindig nosztalgikus hangulatot teremtenek a táncos zenék, a népi együttesek, zenészek pedig egy külön univerzumba repítenek el. Sajnálom, hogy ezek a lépések, ritmusok, szövegek kikoptak a hétköznapjainkból. Pedig a zene és a közös éneklés közösségteremtő és megtartó erővel bír. Ezen okokból - bár lassan közismert, hogy remek érzékkel felejtem el ilyen vállalásaimat- időnként, amikor egy-egy kellemes nótára, táncra, zenére bukkanok, megosztom veletek. Mondjuk szerdánként. Nevezhetnék "rovatnak" is, de... Őszintén ebben én sem hiszem. De lesznek. Mert hiszem, hogy a magyar népzenéből meríthetünk kedvet, életerőt de búbánatot és keserűséget is. Tanít. Arra tanít, hogy ezeket megéljük.

Elsőként Herczku Ágnes és Nikola Parov felvétele fog szólni. Az előadókról dióhéjban. A közmédia adásait nyomon követőknek Herczku Ágnes neve ismerősen cseng. Tavaly és vélhetően idén is ő vezeti a Felszállott a páva névre keresztelt népzenei-néptáncos tehetségkutató műsort. Az eMerton-díjas énekesnő pályafutását a Honvéd Együttes tánckarában kezdte majd később lett a Magyar Állami Népi Együttes szólistája. De megfordult a Fonó zenekarban, tagja volt Szalonna és bandájának is. A duó férfi tagja, Nikola Parov a 80-as években kezdte pályáját a Zsarátnok és a Barbaro együttesek alapítójaként, majd hosszú ideig turnézott a világhírű ír táncegyüttes a Riverdance zenekarának tagjaként. Ez hozta meg számára az ismertséget. A turnék alkalmával hozta magával a különböző népek  zenéjét, ő maga is bolgár származású. Több évtizedes közös munkájuk meghozta a gyümölcsét. Azt hiszem nevezhetjük műfajteremtőnek. Sikerüket mi sem mutatja jobban, mint hogy Volt nékem egy szeretőm című albumuk aranylemez lett, személyük pedig megkerülhetetlen a hazai ethno-contemporary azaz az ethno-kortárs műfajában. Erről a lemezről szól, a Ha te tudnád című magyar népdal.

Mielőtt azonban mohón, zenei éhségünket csillapítva elindítjuk, szeretném megjegyezni, hogy ma már igen sok olyan zenei műfajokat ötvöző zenekarral találkozhatunk, akik visszanyúlnak a népzenéhez. Ilyen a Balkán Fanatic (akik egyébként Herczku Ágnessel nyertek Fonogram-díjat), de mindenki által ismert Csík zenekar is feldolgozza a mai kor slágereit, áthangszerelve, népzenei stílusban. Ha ez egy lehetséges módja, az autentikus népzene továbbadásának, az érdeklődés megteremtésének, nagyon is pártolom. De erről bizonyára a későbbiekben is lesz szó. Érdekességként pedig itt hagyom a Balkán Fanatik előadásának hivatkozását is. Ugyan ez a dal, a Magyar Rádió Szimfonikus zenekarának közös előadásában hallgatható meg. Illetőleg a Holdviola produkciója is ismert lehet számotokra. Különös élmény.

Herczku Ágnes - Nikola Parov: Ha te tudnád

Ha te tudnád, amit én. Ha te tudnád, amit én.
Ha te tudnád, amit én. Ha te tudnád, amit én,
ki babája vagyok én.
Ha te tudnád, amit én, te is sírnál, nem csak én.
Mert te is sírnál, nem csak én, keservesebben, mint én.

Egyik utcán kikerüllek, a másikon megölellek.
Egyik utcán kikerüllek, a másikon megölellek.
Mert kit a szerelem körülfog, nem kell annak semmi dolog.
Kit a szerelem körülfog, nem kell annak semmi dolog.

Magas hegyről foly a víz, magas hegyről foly a víz.
Magas hegyről foly a víz, magas hegyről foly a víz,
rózsám bennem már ne bízz.
Ha bízol is, mind hiába, mert szívemtől el vagy zárva.
Ha bízol is, mind hiába, mert szívemtől el vagy zárva.

Úgy el vagy szívemtől zárva, úgy el vagy szívemtől zárva.
Úgy el vagy szívemtől zárva, úgy el vagy szívemtől zárva,
mint szép gúnya a ládába.
A szép gúnya szellő nélkül, s az én szívem tied nélkül.
A szép gúnya szellő nélkül, s az én szívem tied nélkül.

Ugye milyen ellentmondás feszül a pezsgő nyugalom szókapcsolatban? Pedig erről van szó. Hallottam, ahogy az utolsó pesti busz is továbbment. Mostantól hajnalig se ki, se be. Tömegközlekedés nincs. Most kezd el pihenni a falu. A későig dolgozók és a bulizó fiatalok is hazaértek az utolsó busszal. A reggeli műszak most próbálja magát kipihenni a hajnali indulásig. Nyugalom van. A tücskök ciripelnek. Éjszaka van. A lámpák égnek. Az utca csendes, autó vagy gyalogos már nincsen. Nem hallatszik távoli autók, szirénék zaja sem. A kakas is a hangját gyűjti a szomszédban. A kutyák is elhallgattak. Csend, nyugalom, merev mozdulatlanság. De fesztelen és bizalmat sugárzó.

Bezzeg napközben! Autók, buszok, kamionok dübörögnek át. Az emberek igyekeznek a dolgukra. Valóságos nyüzsgés van ilyenkor a boltokban vagy a postán. A buszmegálló is összegyűjti az embereket, mire megérkezik a helyközi járat. Az emberek, mint a hangyák áradnak ki belőlük. Persze ott van a zsibongó iskola is. Ahol a csengő szavára lesz vigyázz állás meg eszeveszett rohangálás is. Attól függ, hogy ki vagy éppen be csengetnek. Egyetlen változatlan eleme van ennek az idillnek. Az óratorony. Egy perc múlva negyed kettő, mikor ezeket a sorokat írom. Hamarosan kiderül, mennyit üt éjjel az óra. Vajon hallani fogom?

A helynek, ahol lakom, megnyerő kisugárzása van. Ide születtem kötődöm hozzá. Ha úgy tetszik, mint a köldökzsinór. De ez elvághatatlan kötelék. 20 évesen azt hiszem kijelenthetem, hogy életem egynegyed és legmeghatározóbb részét töltöttem és töltöm itt. Ma számomra kedves érdeklődőket, átutazó vendégeket kalauzoltam el a falu utcáiban. Fura és számomra is különleges alkalom volt, hiszen ritkán járnak errefelé "idegenek", akik szét is néznének nálunk. Örömteli és nagyon érdekes volt néhány érdekesség mellett a személyes élményeimet is megosztani. Mind közül, ezek voltak a legkedvesebbek. És persze a T betűs csoki, amit a barátaimtól kaptam. :-)

Ez a pezsgő nyugalom, a hétköznapok szürke mókuskereke sokszor nem enged látni. Pedig mennyi minden történik és történhet. És egy frissítő séta segít tisztázni a gondolataimat is. Holnap zsongás lesz, a városba megyek. A napi rutin része. Mégis az egész napban a legjobban a hazaérkezést várom. Szeretek ide hazajönni.

Ma 93 évvel ezelőtt olyan trauma érte az országot, amely azóta is meghatározza nem csak Magyarország, de régiónk és ezzel pedig egész Európa történetét. 1920. június 4-én az első világháborút lezárandó Párizs környéki békeszerződések sorában negyedikként megköttetett "békeszerződés" volt a Trianoni. A 2010-ben megválasztott kormány egyik első intézkedéseként a mai napot a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította. Ez a nap szóljon tehát az elszenvedett traumáról, emlékezésről, a közösség tudatáról, a nemzet összetartozásáról.

De ne az én szavaim beszéljenek ma. Beszéljen helyettem 1920 júniusa. A Nyugat 13. évfolyamából, az 1920-as 11-12. összevont lapszámából választottam egy verset. Ez éppen 1920 júniusa. Így idézem meg a kort.

A költőről a Magyar Életrajzi Lexikon a következőket írja:

Tass József (Trencsén, 1894. ápr. 24. – Bp., 1958. ápr. 19.): költő:

Jogi tanulmányait Temesvárott, majd Budapesten végezte, törvényszéki bíró lett. Első szenvedélyes szociális lázadású versei 1912-ben jelentek meg. A Tanácsköztársaság idején Himnusz és Óda egy elesett vörös katonához c. költeményei tették ismertté nevét, később a Nyugat és a Népszava is közölte verseit. Egyetlen verseskötete jelent meg Szoríts kezet címmel (Bp., 1928). Hosszú hallgatás után 1958-ban a Kortársban és az Élet és Irodalomban jelentek meg írásai.

Tass József: A reményhez

Remény, - hozzád fohászkodom
A kínban, mely gyötrő falat
Emel fölém. E puszta rom
Egyetlen ékessége vagy.

Minden szakad s részére hull, -
De erős a te hódító
Uralmad, mely sosem lazul
Sarkaiban. Nem gyönge hó

S mulandó jég a szent talap,
Melyen ragyogsz. Szilárd s hideg
Trónuson ülsz: a megszakadt
Szivek milliói felett.

Óh jöjj - s forgasd el kegyesen
Sorsunkat, mely már ebek
Harmincadán hever! Misem
Múlhat felül rút a sebek

Kötésében. Bár emberi
Értelmet meghalad pazar
Munkád, mely összekeveri
A kéjt a kínnal, mely csavar.

Vagy nem a büszke s összetört
Szivek törvénye vagy? - Csupán
Az istenek szeszélye szült
Vigasznak annyi kín után?

Óh, - légy bár szent, - vagy pokoli
Erő, - roppant sziklák mögött
Tanyázó, hol a távoli
Szférák zúgnak egymás fölött:

Segíts s emelj! - Titokzatos
Lényed, mely kettős: hit s merő
Kétely, karcsú és haragos
Oszlop gyanánt szökjön elő!

Remény! - A gyilkos, kit hideg
Hurok szorít s a vasszegen
Feszül, - míg fojtja a zsineg, -
Szívében hozzád esdekel.

De hol minden kötél szakadt,
S rohadni sincs miből; az zord
Kényszer tipró sarka alatt:
Szabad-e várni jobbra kort?

Óh száz halállal halt s tüzes
Szégyenpadon, kit végzete
Hitétől foszta meg, üres
Árnyként a sírba szállni le.

Sorsa betelt. S az istenek
Arcát tiltó közöny fedi
Bukásán. Bár kegyetlenebb
A gúny, mely sajnál s emberi. -

De nem halt meg, ki szüntelen
Holtában is, mint ércbe zárt
Erőt, malasztként hordja szent
Hitét, melyet szívébe vájt.

Hol az acél s a barna kő,
Mely győzni tud, hol dac s komor
Szándék feszül a süppedő
Kripták alatt s kitörni forr? -

Remény, - a szörnyü kárhozat
Dörgő poklában is: örök!
E nemzet, mely az áldozat
Báránya volt, - létért hörög! -

S ha minden összeesküszik
S fejére hull is: végtelen
Sorsát kibirja s nem szünik
Hinni egy méltóbb életen.

Tegnap este megjelent egy idézőjelbe tett sor a blog fejlécében. "Szívem csücske, lelkem hegedűje" virít kék betűkkel. Ezt a néhány sort ne keresd, hiába is tennéd. Az idézet nem egy távol-keleti bölcstől vagy honi költőtől való. Annyi és annyi kedves és megérintő gondolat közül lehetne akkor választani. Szerettem volna egy sokkal személyesebbet.

A fenti idézetről teljes bizonyossággal kettő ember tud. Én és akitől kaptam, de szerintem azóta már rég elfelejtette. Engem azért még megismer, talán a sorai is ismerősen csengenének a fülébe. Általános iskolai ballagásunk alkalmára a banketten nagy meglepetések értek. Egyrészt a tanárok által készített tablót kaptunk, (eleve tablóra, sem volt nagyon példa az elmúlt 4 évben) de egy ennél sokkal bensőségesebb és személyre szólóbb ajándékot vihettünk aznap haza. Mindannyian a nevünkre címzett borítékot kaptunk, amiben idézett sorok voltak. Gondolatok, valami útravaló, rólunk, nekünk, a tanároktól. A mai napig homály fedi, melyik sorokat melyikük írta, tippeim azért vannak. Egy titkot tudtam meg később. Az első sorokat mindenhová az alsós tanítónéni írta. Nekem ez állt ott. "Szívem csücske, lelkem hegedűje."

Nem is igen tudtam 14 éves fejjel hová tenni ezt a pár szót. Valójában most sem tudom. Pedig eltelt 6 év, valamivel kiműveltebb lettem és fogékonyabb az irodalom iránt. Egy valami változott ezzel a sorral kapcsolatban. Az én érzéseim. Nem csak szép emlék, hanem hangjegyek életem kottájában. S én pedig hegedülni tanulok belőle. Nem csak a tanítónéni gondolatait fejezi ki, hanem összefoglalja mostani lelkiállapotomat is. Érzelmeimben tobzódok. És ha lehetne, ebből sosem engednék. De ezen túl is kifejez az idézet. Mert az általános iskola egy az egyben kifejez engem. Ami vagyok, amivé válni fogok.

A fenébe mindennel! Mindennel, amit itt valaha leírtam, amit eddig valaha cselekedtem és a fenébe a világgal is. Repülni akarok. És nagyon tévednek azok, akik ezt lehetetlen szóval jelzik. Mert repülni nagyon is tudok! Kedves olvasó, te is tudnál, repülőjegy nélkül is! Mondandómat megerősítve húzok ide egy vonalat:
________________________________________________

Tabula rasa. Tiszta lap. Vajon jár nekünk az életben? Azt hiszem jól válaszolok, ha azt mondom nem. Pedig tiszta lapot keresni igen könnyű. Új helyen, új emberek közt csak önmagunk nehezítjük meg, nem is tudunk tiszta lapot adni. Mert hát ott lesz mögöttünk eddigi életünk. Felettünk pedig az ítélet, amit mások hoznak. Rólunk. Ki van mégis mellettünk? Szerelem, sóhajok, öröm?

Azt mondják, a jobb agyfélteke felelős az érzelmekért és a képekben való gondolkodáshoz. Elengedhetetlen a problémalátáshoz és megoldásért, hogy a két agyfélteke közösen fejlődjön. Az olvasóimat most egy ilyen vad utazásra fogom invitálni. Ugyanis a bejegyzéseimben teret fogok engedni ezeknek a vad hajtásoknak is. Igen, azt hiszem ez volt az, ami miatt már több visszajelzés is érkezett hozzám: nehezen követhetőek a bejegyzéseim. Igen, mert vadul szárnyalok képzeletem és vágyaim egén. Közben pedig szárnytollaimmal mázolom ezt a blogot különböző színűre.

Hogy mi köze van a lezárásnak, a tiszta lapnak és a szárnyalásnak a vágyaimhoz? Nyilván "költői" túlzás arról beszélni, hogy tiszta lapot kezdenék, erről szó nincs. A folytonosság híve vagyok. Ezzel a bejegyzéssel kissé megbontom az eddigieket, ez inkább hajtás a már meglévő papírlapon. Viszont egyértelmű, hogy célzattal írom ezt a bejegyzésemet is. Nyilván valamire szeretném felhívni a figyelmet. Nos igen, konkrét és megfogható oka, hogy ezzel illesszem be a blogomba verseimet. Arra támadt kedvem, igényem, vágyam, hogy verseket írjak és ezeket megosszam. Versek, rímsorok, képek, érzelmek, amik bennem keletkeznek. Persze nem "költőcske" vagyok, írásaim öncélúak. Szórakoztatom magamat, élvezem a repülést. Kimondatlanul pedig valami más is van ebben. Hogy ügyeljünk vágyaink, igényeink és tetteink harmóniájára. Ez nem konstans. Kár becsapni magunkat és egymást vagy ámítani. Ez a valami él és változik. Csak tudni kell megélni és változtatni. Én pedig verselni fogok. Írok sorokat, amik rímelni fognak meg olyat, ami nem. Ezt pedig így ilyen formán jelentem ki. És ha most hirtelennek vagy indulatosnak tűnök, az csak azért van, mert így van. Hirtelen jött és sok minden van most bennem.

Bejegyzésem elején még fogalmam sem volt, mi fog megihletni. Közben eszembe jutott, hogy ma van a naptári nyár első második napja. Így hát köszöntöm a borongós nyarat megérkezése alkalmából.

Kedves Nyár!

Szeretett vendég vagy nálunk,
Családtag, régóta várunk.
Hiányzott becéző hangod,
Az érintés, bársony karod.

Szeretjük hangod dallamát,
Szelíd mosolyod szépségét.
Arcod selymes tündöklését.
Kis karod ölelését.

Mert ilyenkor erővel telünk,
Te jelentesz lelket nekünk.
Az ajándék te magad vagy,
Az ősz maga mögött hagy.

Szeretjük hangod dallamát,
Szelíd mosolyod szépségét.
Arcod selymes tündöklését.
Kis karod ölelését.

Hozd magaddal szülőanyád,
Az én jóságos nagymamám.
Hogy szeretetében üljünk,
Hogy neki együtt örüljünk.

Szeretjük hangod dallamát,
Szelíd mosolyod szépségét.
Arcod selymes tündöklését.
Kis karod ölelését.

Búcsúzunk puha kaláccsal,
Érlelt bőszemű kalásszal.
Nemes italod az eső,
Hálás érte a malomkő.

Szeretjük hangod dallamát,
Szelíd mosolyod szépségét.
Arcod selymes tündöklését.
Kis karod ölelését.

Ints búcsút, ha menned kell már,
Helyedre is új vendég vár.
Köszönjük az ajándékod,
Hálámat versben megkapod.

2013. június 2.

Az index címlapon hozza, hogy Franciaországban összeadták az első meleg párt. Isten éltesse őket! :)
http://index.hu/kulfold/2013/05/29/egybekelt_az_elso_francia_melegpar/

Közben persze gyűlnek a megírandó témák, de ezekkel még kivárok. Nincs még itt az ideje. Viszont defalla kollégától kapott remek ötlettel szórakoztatom elsősorban magamat. És bízva abban, hogy az ötletem másokat is magával ragad, olyan asszociációs láncot indítok, aminek a végén egy olyan barátomat jelölöm meg, aki remélhetőleg folytatni fogja a sort. Remélem messze ér majd és nyomon követhető lesz, hogy a sok-sok emberen és gondolaton át hová jutunk az örömhírtől...

Tehát a szabály csak annyi, hogy minimum 10-15, maximum 20-25 szóból álló szabad asszociációra épülő szóláncot kell írni. A kezdő szó mindig az előző játékos utolsó szava. A követhetőségért pedig jelöljük meg, hol járt eddig és reményeink szerint hol folytatódik majd a sor, kinek adjuk át a stafétát. Lehetőség szerint értesítsük az érintettet, hogy tovább folytathassa. Hogy ne ezzel teljenek meg a blogok, mindenki csak egyszer szerepelhet, ezért kell feltüntetni, eddig kinél járt. Nekik már nem lehet újabb láncszemet adni. A résztvevőket a játék gördülékenységének érdekében arra kérem, hogy az értesítés utáni lehető leghamarabb kapcsolódjanak be, hogy minél többekhez eljuthasson. Én igyekszem majd nyomon követni, és pontosan egy hónap múlva összefoglalom, merre járt a játék és milyen szavak gyűltek össze.

Örömhír, születés, élet, boldogság, emberiesség, szeretet, egyház, Jézus, megbocsátás, harag, bűn, feloldozás, szabadság, vágy, szex, élvezet, játék, gyermekkor, tánc, vidámság, barátság, Jocó, család, iskola, tanulás, ...

Fabien, remélem játszol velem, a folytatást rád bíznám. :)

Rendszerhiba: Elfogyott a szókészlet.

Igazán remek, ámbár rövid napom volt. Egyre inkább úgy érzem, a nap 24 órája kevés ahhoz, hogy az elég legyen a tervezettekhez. Ma egy hosszú sétát tettünk Budán. Szeretem felfedezni és megismerni azokat a helyeket, amiket esetleg csak térképről ismerek. Igazán könnyű feladat ez, ha Budapesten vág bele az ember, mert nem lehet eltévedni. De ez lehet a minimális helyismeretnek köszönhető. :)

Néhány érdekességet emelnék ki, ami a sétaút alatt feltűnt vagy megfigyeltem. Ilyen például, hogy a Batthyány tér jobb oldalán álló ház (ha a vásárcsarnok felől szemléljük) színe piros. Szinte ugyan olyan árnyalatú az Iskola utca, Gyorskocsi utca találkozásánál álló ház, amiben étterem működik. Kíváncsi lennék, a két épület történetének van-e köze egymáshoz, avagy a "véletlen" műve a színazonosság. Esetleg az adott korszakra jellemző kedvelt árnyalat. Mindenesetre feltűnt és kíváncsivá tett. Utána járni majd nyugdíjas koromban fogok. Mindezek előtt tettünk egy kitérőt a Batthyány utcán át a Mária térig. Nagyon takaros tér, magával ragadó hangulattal. Engem picit az ausztriai nyelvi táborra emlékeztetett. A téren ugyanis egy pestis szobor áll, amihez hasonló a szálláshelyünknek otthont adó osztrák kisvárosban is állt. A műfaj nem ismeretlen, viszont meglepett ennek a helynek az eldugottsága. Innen az ötlet is: remek városvetélkedőt lehetne szervezni erre a környékre. Tele kalandos, hangulatos és információ gazdag környezettel. Megismerésre érdemes helyek. Azt hiszem még nem élveztem jobban városlátogatást, mint amikor idegen országban és idegen nyelven kellett megtudni, hogy miért is áll ott az a szobor. Sőt, hasonlót itthon is játszottam már. Kőszegen pont egy szerzetes nővért állítottunk meg, aki abban a városban tanult, ahonnan mi is érkeztünk. Azt mondják nincsenek véletlenek... :)

Aztán tovább kanyarogva megérkeztünk a Hagyományok Háza elé, a Corvin térre. Házi feladat az olvasók számára, hogy a Budai Vigadó homlokzatán álló neveket összegyűjtse, és tallózása. Van köztük olyan, aki nekem elsőre nem mondott semmit, ezért nekem is gugliznom kellett, mikor hazaértem. Út közben találkoztunk még néhány izgalmasnak ígérkező hellyel. Ilyen volt a Tisztáshely ajtaja is, ahol én picit tovább időztem. A plakátok tanulsága szerint, ez egy olyan közösségi hely, ahová suli után várják a fiatalokat. Programokkal, közösségi térrel várják az érdeklődőket. Érdemes a honlapjukra kattintani, ahol részletesebben írnak magukról. Nekem kifejezetten tetszik a "tisztás-metafóra". A hely alapvetően a Református Egyház koordinációjával jött létre, de betérve egy katolikus templomban is láttuk a plakátot. A webes ismertető alapján egy igazi ökumenikus hely, mert több I. kerületi plébánia is bekapcsolódott a munkába. Aztán pedig egy izgalmas, de sajnos igen rövid gyalogos közön át értünk a Tabánba. Bár megint nem sikerült felfedezni, a padon kipihentük hosszúra nyúlt belbudai sétánkat.

Pihenés után, ki-ki a maga dolgára sietett, én a további izgalmakat ígérő előadásra igyekeztem az egyetemre...

Lassan véget ér az első egyetemi tanév utolsó szorgalmi időszaka. Egészen pontosan számomra ma már véget is ért. Jöhet a próbatételekkel tűzdelt vizsgaidőszak. Ez mellett pedig új elfoglaltságot is találtam, ami már talán több, mint egyszeri alkalom és túlmutat az általános érdeklődésen. Közel fél éve fogtam adatbázis építésbe, amelynek végére, ha minden a tervek szerint alakul, az összes itthon megtalálható kötet, hangzóanyag és egyéb adathordozók kerülnek rögzítésre a legfontosabb könyvészeti adatokkal. Ami pedig őrületesen jó és vonz ebben, az maga a feladat. Kihívás ennyi kötetet rendezni és örömmel tölt el amikor sikerül ezt megoldanom. Élvezem a problémamegoldási részét is. Jelenleg több mint 200 kötet adatai sorakoznak az adatbázisban. Nagyjából feleennyi könyv hever a szobámban is, amelyek arra várnak, hogy szisztematikusan, kereshető rendszert alkotva kerüljenek vissza a polcokra. És még legalább kétszer ennyi könyv és magazin nyomja a polcokat, amelyek még hiányoznak a digitális tárból. Így tehát a feladat adott, a középhosszú terveim szerint a nyár közepére szeretném elvégezni a legégetőbb teendőket, majd utána újból kezdődik a feladat, a mélyleíró részel. Jó játék, hiszen sosem ér véget. Gyakorlatilag én szabom meg a kereteket, ezért nem is tervezem, hogy fülszövegeket vagy borítókat is digitalizáljak, ez majd a nyugdíjas korom hóbortja lesz.

A vizsgáimhoz pedig néhány kötelező olvasmányt is kivettem a helyi könyvtárból. Szabályosan ledöbbentett, hogy...

a, 10 ezer kötetes könyvtárunk van
b, könyvtári keretprogrammal digitális adatbázis és katalógus épül

Kapva kaptam a lehetőségen és felajánlottam, szívesen segítek az adatbázis építésében, időnként vállalom az adatbevitelt. Az itthoni munkámnak így szakmai eredményei is lesznek, illetve fordítva. A könyvtári önkénteskedéssel profibb adatbázist építhetek itthon.

Persze ehhez a feladathoz igen jó monotonitás tűrés kell, ami persze nincs meg bennem maradéktalanul. Végtelenül unalmassá, megterhelővé és fárasztóvá válhat igen gyorsan a munka ezen része. Ezért lassú, hosszú ideig tartó munka részeredményeit is értékelni kell. Jelenleg örülök, hogy az összefoglalt kötetekkel készen vagyok és ezzel már kellő gyakorlatot szereztem a folytatáshoz. A kedvem töretlen, a siker garantált. Végre egy újabb olyan feladat, ami élvezettel tölt el és a munka szépsége miatt csinálhatom, nem azért mert muszáj, kötelező vagy elvárt. A saját tempóban és beosztásommal. Ez jó dolog.

Végül egy, a bejegyzéstől elkülönítendő szolgálati közlemények:

szolg. közl. 1.0 Az oldalsó linkek, amelyek más blogokra mutatnak tartalmaznak lezárt, tovább nem frissített vagy elköltözött blogokat. Azt gondolom, hogy ezek tükrözik az akkori ajánlásomat és a bloggerek akkori véleményét, amit akkoriban tartottam ajánlásra érdemesnek, ezért indokoltnak tartom ezeket továbbra is szerepeltetni.

szolg. közl. 2.0 Szeretném felhívni az olvasóközönség figyelmét, hogy a lista bővült. www.defalla.blog.hu

szolg. közl. 2.1 Kaptam egy díjat a fenti blog szerzőjétől, amit ez úton is köszönök. Erről bővebben itt.

Minden év tavaszán kistérségi biciklitúrát szerveznek, ez általában május 10-e körüli időpont. Ez a nap ugyanis a madarak és fák napja. Az eredeti szándék szerint a mezőgazdaságban hasznos madarak védelmét tűzték ki célul. Az első ilyen figyelemfelkeltő napot 1902-ben Chernel István ornitológus szervezte meg Magyarországon. Azóta viszont a hangsúly a védett madarak felé tolódott. Ahogyan a természetbarát.hu írja: "Az "Év madara" program célja és küldetése olyan fajok vagy madárcsoportok társadalmi szintű bemutatása, melyek védelmében a lakosság egészének vagy egyes csoportjainak (például: gazdálkodók, vadászok, pedagógusok és természetjárók) különösen fontos szerepe van."

Az év madara

2013-ban az év madara a gyurgyalag lett. Mellékelek egy képet is róla, nagyon színes kismadár. A részletes biológiai jellemzést mindenki elolvashatja itt. Az alábbiakban néhány összegyüjtött érdekességgel szolgálok. Hazánkban az "Év madara" díjat 1979-ben már megkapta a gyurgyalag. Akkor indult ugyanis a Magyar Madártani Egyesület programja, ami azóta is minden évben kihirdeti az év madarát.

A gyurgyalag szerintem első pillantásra nagyon hasonlít a jégmadárra. Nem csak színeiben, hanem mert mindkét madár azonos rendbe tartozik. Közös vonásuk, hogy mindketten parti falakba, löszös meredélyekbe vájt odvaikban laknak. Termetük is hasonlatos. Bár sem jégmadarat, sem gyurgyalagot nem láttam, lakhelyük hasonló a parti fecskéjéhez, amit viszont már láttam. Érdekes, hogy ezek a madarak egy "lakótelepen" laknak és ott osztozkodnak a "lakásokon". Egy igagazi madárlakóközösség alakulhat ki ott. :)
Ahogyan Magyarországon minden madár, úgy a gyurgyalag is védett. Eszmei értéke 100 ezer forint, ami valószínűleg nem pótolja az elpusztított madár jótékony munkáját.

További olvasgatásra a Természetbarát oldalait (www.termeszetbarat.hu/cikk/az_ev_madara_2013-ban_a_gyurgyalag) illetve az MME részletező leírását (www.mme.hu/termeszetvedelem/tovabbi-fajvedelmi-programok/gyurgyalag.html) ajánlom.

Az év fája

Az év fája címet a házi berkenye kapta. Őszinte leszek, semmit nem tudok ehhez a névhez kötni. Meglehet, hogy a berkenye nevet már hallottam, fajismeretem szegényes ezért nem is igazán tudnám az információs oldalak nélkül elképzelni, mi fán terem a berkenye. Pedig a leírások alapján ez a fa fajta is gyümölcsöt hozó, igazi csemege. Tőlünk nyugatabbra kezdik újra felfedezni. A berkenye ültetők legyenek végtelen türelemmel, mert a fa csak 20-25 évesen hozza meg az első virágait és termését is csak a földre hullás után, a naspolyához hasonlóan lehet megenni. Mert ugye ez a lényeg egy gyümölcsfa esetében. :P
Az év fája mozgalmat Magyarországon az Országos Erdészeti Egyesület 1996-ban indította útjára. Célja, hogy a hazai erdők kevésbé ismert fafajait mind a szakmai, mind a nagyközönség számára bemutassa, közelebb hozza. Ez mellett az Ökotárs Alapítvány programja is meghirdet egy Év fája programot, ahová olyan történeteket várnak amelyek szereplője egy konkrét fa. Tehát nem fafajta, hanem egy létező vagy egykoron létezett fa, amelyekhez történetek, legendák, valós események köthetők, amelyek egy közösség (baráti, családi, ...) számára meghatározó. Részletesebben itt: www.evfaja.okotars.hu A verseny a napokban indult és június 10-ig lehet nevezni. A verseny nyertese ringbe száll az Európai Év Fája Versenyben, amelyet a megelező években is magyar fa nyert.

További oldalak: www.azevfaja.hu, www.evfaja.okotars.hu, www.kisalfold.hu 

Az elmúlt időszakban akaratlanul, de észrevehető módon jutott kevesebb idő és elszántság arra, hogy a bloggal foglalkozzak. Tehát kevesebb bejegyzés mellett az író-olvasó kapcsolatok ápolására is kevesebb energiát fordítottam. A bejegyzés címe pedig jól definiálja önmagát. A közönség szolgálatában lenni minden olyan "intézmény" feladata, ahol emberek fordulnak meg. Természetesen ezen helyeknek megvan a maga működési rendje, amit nem borít fel az ilyen irányú elkötelezettség. Ez csak egy aspektusa a működésnek. Az elmúlt időszakban (remélem ez is észrevehető volt) igyekeztem a blog tartalmi jellemzőit is megváltoztatni. Összhangban az eddigiekkel, szeretném a folytatásos telenovellaszerű bejegyzések arányát csökkenteni. Igyekszem a hétköznapokban is érdekes, hasznos, más szárnybontogatók, előbújás előtt állók számára is tanulságos szösszeneteket írni. Nekem is rendkívül hasznos lett volna, egy korban és helyzetben is hozzám közel álló "belső" véleménye, sajátos nézőpontja. Bátorított volna azon az úton, amelyet egyedül jártam végig. Most pedig részben szeretnék egy ilyesmi segítséget adni. Ezért bíztatok mindenkit, hogy kommentben, emailben bátran keressen, én pedig igyekszem egy bejegyzés formájában választ adni a felvetett problémára. Bár "tuti biztos" és örök érvényű választ nem ígérhetek, azt viszont igen, hogy véleményemet vállalom ezekkel kapcsolatban. Rögtön hozzá teszem, hogy nem arról van szó, hogy pszichológiai "rendelést" nyitnék vagy annyi szabadidőm volna, hogy mindenkinek személyes törődést nyújtsak, viszont szívesen fogadom az én látásmódomat is formáló kérdéseket, felvetéseket. Közös gondolkodásra hívom az olvasókat. Ezzel a lépéssel hiszem, hogy újabb híd létesülhet köztem és az olvasóim között.

Mindez viszont csak részben befolyásolhatja a blog eddig megszokott üzemvitelét. Az életem a legjobb gyakorlati példákat és élményeket szolgáltatja a blog írásához. Ezeket a jövőben is meg kívánom tartani. Továbbra is marad a személyes hangvétel, viszont szem előtt tartom a követhetőséget. Figyelni fogok, hogy a bejegyzések jórészt önmagukban is érthetők és értelmezhetők legyenek. A folytatásos "melegregény" még várat magára.

Ezek legalábbis a jelenleg kitűzött irányvonalak. A változás apropóját az szolgáltatja, hogy jelen sorokkal töltöm meg a blog 300. publikált bejegyzését. 2011. áprilisában, valamivel több mint két éve ismertem fel a melegségem és mertem a menekülés évei után végre a szemébe is nézni. Utána pedig rögtön tükörbe. Azt hiszem kellő (de közel sem lezárt vagy mindent átélt) tapasztalattal eddig jó irányba haladtam és most látom elérkezettnek az időt, hogy ezekről újra, most már más szemszögből tudjak mesélni. Ezért az elkövetkezendőkben kiemelek néhány korábbi életeseményt, bejegyzést, amit átértékelve újra megfogalmazok. Izgalmas kísérlet ez, elsősorban nekem, de talán az olvasóknak is.