Elérkezett a mai nap is. Ma jegyet írattam be az indexembe, így hivatalosan is elkezdődhet a nyár. Itt rögtön helyreigazítom magam, mert egy kollégista szaktársamat megkértem, hogy az utolsó jegyemet is írassa be holnap. De ha ezt a küldetést teljesíti és leadja az indexemet, akkor bizony tényleg vége van. Az első évet elvégeztem. Még két év a diplomáig. De addig még doktort is avatunk majd a családban, mégis, ez a két év már nagyon rövid időnek tűnik.
Bár szeretek előre tervezni és jól esik a gondolat, hogy már a mesterdiplomámért dolgozok, most aktuálisabb az idei nyár programja. Éppen ezért kezd lassanként feltűnni, hogy a napocska azért tűzött le ránk ezerrel, mert megérkezett a nyár. A héten pedig "Évszak Expot" rendez a Főnök, ezért most az ősz mutatkozik be így a 26. héten, a nyár közepe felé haladva. Sajnos azonban a nyári programomat még meglehetősen sok talány övezi. Magyarul fogalmam sincs milyen szünidőm lesz.
Ami biztos: megünnepeljük az első évünk végét, hiszen ez jelentős mérföldkő. Az ötletgazda nem én vagyok, így a vendéglátással járó plusz feladatokra sem kell figyelnem, csak a lazításra. Körvonalazódik egy ásatás illetőleg előfordulhat, hogy önkéntes leszek egy telefonos lelkisegély-szolgálatnál, de ez top secret. Terveztem a mókán és szórakozáson kívül munkával tölteni a nyarat, de úgy tűnik a diákszövetkezet másképpen gondolja. Ezt a nézetkülönbségünket szerintem jövőre úgy hidalom át, hogy egy másik szövetkezetnél próbálok majd szerencsét, mint a legkisebb tapsifüles. Az idei nyaram így ismét a lehetőségek nyara lesz, nem pedig a munkáé. Ennek fényében több civil (ez a szó trendi, divatos, sokat mondó és nagyon is őszinte) munkát is felvállaltam. Ezeket a szívügyemnek tekintem, ezért természetes a számomra, hogy lehetőségeimhez mérten aktív részvétellel és munkával veszek részt az ilyen kezdeményezésekben. Erre szeretnék most több energiát fordítani a nyáron.
Itt szeretném megjegyezni, hogy megint fellángolt bennem a "rettenetes" küzdő és harcos szellemű küldetéstudat. Jövő héten kerül megrendezésre a nagyonsokadik Budapest Pride. Amit egyébként üdvözítőnek tartok és legalább annyira őszinte és lelkes emberek állhatnak mögötte mint én, de ilyen nagyüzemben, ahogyan ezek a szerveztek, egyesületek működnek, azt hiszem már-már lehetetlen ezt megőrizni. Mert akarva-akaratlanul szerepekbe fognak kényszerülni. És nyilatkozni. És politizálni. Ez pedig aligha lehet őszinte. De most épp azt a periódusomat élem, amikor elég elhivatottságot, bátorságot és erőt érzek magamban ahhoz, hogy tevékeny részt vállaljak ilyen jellegű szervezet munkájában. Alapvetően elgondolkodtam, hogy érdemes lehet-e ellátogatni az idei programok közül valamelyikre, döntést még nem hoztam. Persze egyedül ez is sokkal kínosabb és kellemetlenebb...
Ígértem beszámolót az elmúlt hetekből, így most következzék a...
Krónika: 24-25. hét
Számomra már korábban feltűnt, az egyetem tényleg remek hely a pártalálásra. Adott a közös érdeklődési terület és felnőtt fejjel az ember sokkal tudatosabban képes ismerkedni. No, a múlt héten teljesen tudattalanul "csajoztam be". Igen valóban, az universitas polgárai számíthatnak egymásra, akár ismeretlenül is. Jegyzetek, beadandók, a felsőbb évesek infói segítenek minket, elsőéveseket. Meg az a négy fal, ami egy térbe zár bennünket. Azt hiszem ez a legfőbb közösségkovácsoló erő. A keretek adnak nekünk teret. Például a közös utazás. Valami ilyesmiben volt részem, amikor egy leányzóval beszélgettem, ismeretlenül. De igazán jól telt el az a röpke egy óra. Az ember ilyenkor felfedezheti önmagát is meg a környezetét is. Tényleg közösek a gyökereink.
Ez pedig igen jó érzéssel tölti el a szívemet. Megnyugtató, hogy nem maradunk egyedül, főleg nem, ha ismeretlenül is ilyen mérhetetlen kedvességgel, jó szándékkal és jóindulattal vesznek körül engem és téged is.
Mint ahogyan a fenti írásból kitűnik, az utolsó vizsgám eredménye is bekerült a neptun rendszerébe, így egy kellemes jó csengésű átlaggal zártam az idei félévet is. A summa cum laude minősítéstől messze van, de a befektetett energiával arányos és nagyon is jutányos átlagot tudhatok magam mögött. Így legalább lesz hová fejlődnöm a következőkben. ;-)
És hogy valami egészen frisset is megosszak. A szemüvegem eltörött, ezért szükségeltetik egy új. Csütörtökön megyek és felhajtok valami optikust, ahol elkészítik nekem az újat. Ez egy váratlan kiadás, ha úgy tetszik vis maior. (latinosan ejtsd: visz májor nem pedig major!) Izgatott vagyok miatta. Tanácstalan vagyok, elképzelésem sincs milyen szemüveget válasszak. Csütörtökig pedig meg kell álmodni...
Végül, de nem utolsó sorban jegyzem, hogy szingli lettem, de a párkapcsolati státuszom az elmúlt hónapokban egyáltalán nem befolyásolta a blogot. Ezért valójában ilyen szempontból érdektelen. Viszont olyan lépést léptem meg, ami a személyiségem fejlődésének alapkövét jelenti. Mert egyfajta öndefiníciót is magában hordoz: mi az ami már sok, ami elviselhetetlen. Határokat húztam és most szűkebbek, hogy aztán kiterjeszthessem. Egy lépés a vágyaim felé, egy lépés, hogy ne önfeladást és beletörődést jelentsen egy kapcsolat.
És, hogy a témahét alatt se felejtsük el milyen évszak is van...
(némi instrukció az énekléshez: az áh-áh részt tessék nagy átéléssel, Csepregi Évát megszégyenítve nyögni! :P)
Neoton Família: Nyár van
Nyár van, alig fürdőruhában,
Égetem magam a napon.
Nyár van, terepszínű világban,
Feltűnő vagyok, tudom.
És ha lesben áll egy cápa, ÁH-ÁH
Áldozatra várva,
Szinte felfal a szemével.
Mi legyen?
Valahol messze délen,
Örökös napsütésben,
Szirén énekemmel elkábítom.
Valahol egész délen,
A szerelem tengerében,
Én is megfürödnék, elárulom.
Nyár van, szenvedek a szobában,
az emlék fölkavar, nagyon.
Nyár van, éppolyan meleg nyár van,
Elfelejteni nem fogom.
Látom, lesben áll egy cápa ÁH-ÁH,
Áldozatra várva,
Szinte felfal a szemével.
Ajajaj!
Valahol messze délen,
Örökös napsütésben,
Szirén énekemmel elkábítom.
Valahol egész délen,
A szerelem tengerében,
Újra megfürödnék, elárulom.
Látom, lesben áll egy cápa ÁH-ÁH
Áldozatra várva
Szinte felfal a szemével
Ajajaj!
Valahol messze délen,
Örökös napsütésben,
Szirén énekemmel elkábítom.
Valahol egész délen,
A szerelem tengerében,
Újra megfürödnék, elárulom.
Valahol messze délen,
Örökös napsütésben,
Szirén énekemmel elkábítom.
Valahol egész délen,
A szerelem tengerében,
Újra megfürödnék, elárulom.
