Az elmúlt időszakban akaratlanul, de észrevehető módon jutott kevesebb idő és elszántság arra, hogy a bloggal foglalkozzak. Tehát kevesebb bejegyzés mellett az író-olvasó kapcsolatok ápolására is kevesebb energiát fordítottam. A bejegyzés címe pedig jól definiálja önmagát. A közönség szolgálatában lenni minden olyan "intézmény" feladata, ahol emberek fordulnak meg. Természetesen ezen helyeknek megvan a maga működési rendje, amit nem borít fel az ilyen irányú elkötelezettség. Ez csak egy aspektusa a működésnek. Az elmúlt időszakban (remélem ez is észrevehető volt) igyekeztem a blog tartalmi jellemzőit is megváltoztatni. Összhangban az eddigiekkel, szeretném a folytatásos telenovellaszerű bejegyzések arányát csökkenteni. Igyekszem a hétköznapokban is érdekes, hasznos, más szárnybontogatók, előbújás előtt állók számára is tanulságos szösszeneteket írni. Nekem is rendkívül hasznos lett volna, egy korban és helyzetben is hozzám közel álló "belső" véleménye, sajátos nézőpontja. Bátorított volna azon az úton, amelyet egyedül jártam végig. Most pedig részben szeretnék egy ilyesmi segítséget adni. Ezért bíztatok mindenkit, hogy kommentben, emailben bátran keressen, én pedig igyekszem egy bejegyzés formájában választ adni a felvetett problémára. Bár "tuti biztos" és örök érvényű választ nem ígérhetek, azt viszont igen, hogy véleményemet vállalom ezekkel kapcsolatban. Rögtön hozzá teszem, hogy nem arról van szó, hogy pszichológiai "rendelést" nyitnék vagy annyi szabadidőm volna, hogy mindenkinek személyes törődést nyújtsak, viszont szívesen fogadom az én látásmódomat is formáló kérdéseket, felvetéseket. Közös gondolkodásra hívom az olvasókat. Ezzel a lépéssel hiszem, hogy újabb híd létesülhet köztem és az olvasóim között.

Mindez viszont csak részben befolyásolhatja a blog eddig megszokott üzemvitelét. Az életem a legjobb gyakorlati példákat és élményeket szolgáltatja a blog írásához. Ezeket a jövőben is meg kívánom tartani. Továbbra is marad a személyes hangvétel, viszont szem előtt tartom a követhetőséget. Figyelni fogok, hogy a bejegyzések jórészt önmagukban is érthetők és értelmezhetők legyenek. A folytatásos "melegregény" még várat magára.

Ezek legalábbis a jelenleg kitűzött irányvonalak. A változás apropóját az szolgáltatja, hogy jelen sorokkal töltöm meg a blog 300. publikált bejegyzését. 2011. áprilisában, valamivel több mint két éve ismertem fel a melegségem és mertem a menekülés évei után végre a szemébe is nézni. Utána pedig rögtön tükörbe. Azt hiszem kellő (de közel sem lezárt vagy mindent átélt) tapasztalattal eddig jó irányba haladtam és most látom elérkezettnek az időt, hogy ezekről újra, most már más szemszögből tudjak mesélni. Ezért az elkövetkezendőkben kiemelek néhány korábbi életeseményt, bejegyzést, amit átértékelve újra megfogalmazok. Izgalmas kísérlet ez, elsősorban nekem, de talán az olvasóknak is.