A címben teszem fel a tételkérdést. Van-e? Lehet-e? Érdemes-e keresni azokat a tanulságokat, üzeneteket, mondanivalót, amit egy-egy hétköznapi dolog mögött látunk. Nem túl erőltetett? A pszichoszomatika módszere is ilyen következtetésekre, szimbólumokra, üzenetekre épít. Így értelmezzük a verseket, prózai alkotásokat. Sőt, gyakorlatilag a képzőművészet bármely ága is szimbólumokkal teli. Miért pont a hétköznapokat kerülné el?
Nyilván egy-egy történet mást üzen nekem, mert átélem és gondolkodom úgy, ahogyan. És mást üzen neked, mert te nem éled át, viszont elolvasod és gondolkodsz úgy, ahogy. Nehéz is volna minden apró részletében hasonló eredményre jutnunk, de különös világ lenne az is, ha semmiféle közös gondolat nem lenne a történet körül. Sokan vagyunk és sokfélék.
Ma egy nagyon kedves kis történetbe csöppentem bele néhány perc erejéig. S persze lehet, hogy a fentebb írtak mind igazak is. Más-más üzenetet hordoz. Kedves hozzászólást, közönyt, bájos mosolyt. Vagy olyan üzenetet, amit nekem is. Sokkal nagyobb vonalakban, mint ami dolog egyszerűségéből fakad. Hazafelé sétálva az egyik közeli utcában egy három fős csipet-csapat állt körül egy vödröt. Ismeretlen gyerkőcök voltak, azt hittem a meggyet dézsmálják. De valahogy nagyon a vödörre koncentráltak és fölötte tanakodtak. Már kezdett nagyon furdalni a kíváncsiság. "Mit találtatok?" - kérdeztem feléjük lépve. Egyébként olyan 7-9 éves formák lehettek. Kedvesen és mosolyogva mutatták a vödröt. Ha hiszitek, ha nem, ezek a tündérek egy madárfészket csináltak egy fiókának. Az alján fűszálakból készült fészek, benne egy végtelenül aranyos madárka ücsörgött némán. Gondolom megszeppent a segítő kezektől. A gyerekek elmesélték, hogy biztosan kiesett a fészekből, talán kilökhették. Ezért a mama madár sem fogja keresni. Sőt, egy macska meg is harapta, de közbe tudtak avatkozni. Megmentették a madarat és most szeretnék felnevelni. Még pár kérdést feltettem nekik, hogy szerintük jön-e érte valaki, vagy hogy vajon túl éli-e, megtanul-e repülni. Végül sok sikert kívántam és igazán remélem, hogy legalább totyogni megtanul szegény pára.
És hogy mennyi mindent hordoz magában ez a 2-3 perc? Csak címszavakban...
nyitottságot, gondoskodást, felelősséget, barátságot, bátorságot, közösséget, csupa olyan dolgot, aminek hiányát annyiszor tapasztaljuk mi felnőttek is. Csupa olyan dolog ami hiányozhat belőlem is. Önfeledt gyermeki lélek, a nyár szabadsága. Az egész picit arra emlékeztet, milyen voltam én. Madarat ssoem neveltem, de hasonló kalandokból bőven kijutott. Egészen bizonyos vagyok benne, hogy személyiségformálóak. Nekem, nekünk, felnőtteknek is. Hogy választ is adjak: igen, van üzenete.
