A fenébe mindennel! Mindennel, amit itt valaha leírtam, amit eddig valaha cselekedtem és a fenébe a világgal is. Repülni akarok. És nagyon tévednek azok, akik ezt lehetetlen szóval jelzik. Mert repülni nagyon is tudok! Kedves olvasó, te is tudnál, repülőjegy nélkül is! Mondandómat megerősítve húzok ide egy vonalat:
________________________________________________
Tabula rasa. Tiszta lap. Vajon jár nekünk az életben? Azt hiszem jól válaszolok, ha azt mondom nem. Pedig tiszta lapot keresni igen könnyű. Új helyen, új emberek közt csak önmagunk nehezítjük meg, nem is tudunk tiszta lapot adni. Mert hát ott lesz mögöttünk eddigi életünk. Felettünk pedig az ítélet, amit mások hoznak. Rólunk. Ki van mégis mellettünk? Szerelem, sóhajok, öröm?
Azt mondják, a jobb agyfélteke felelős az érzelmekért és a képekben való gondolkodáshoz. Elengedhetetlen a problémalátáshoz és megoldásért, hogy a két agyfélteke közösen fejlődjön. Az olvasóimat most egy ilyen vad utazásra fogom invitálni. Ugyanis a bejegyzéseimben teret fogok engedni ezeknek a vad hajtásoknak is. Igen, azt hiszem ez volt az, ami miatt már több visszajelzés is érkezett hozzám: nehezen követhetőek a bejegyzéseim. Igen, mert vadul szárnyalok képzeletem és vágyaim egén. Közben pedig szárnytollaimmal mázolom ezt a blogot különböző színűre.
Hogy mi köze van a lezárásnak, a tiszta lapnak és a szárnyalásnak a vágyaimhoz? Nyilván "költői" túlzás arról beszélni, hogy tiszta lapot kezdenék, erről szó nincs. A folytonosság híve vagyok. Ezzel a bejegyzéssel kissé megbontom az eddigieket, ez inkább hajtás a már meglévő papírlapon. Viszont egyértelmű, hogy célzattal írom ezt a bejegyzésemet is. Nyilván valamire szeretném felhívni a figyelmet. Nos igen, konkrét és megfogható oka, hogy ezzel illesszem be a blogomba verseimet. Arra támadt kedvem, igényem, vágyam, hogy verseket írjak és ezeket megosszam. Versek, rímsorok, képek, érzelmek, amik bennem keletkeznek. Persze nem "költőcske" vagyok, írásaim öncélúak. Szórakoztatom magamat, élvezem a repülést. Kimondatlanul pedig valami más is van ebben. Hogy ügyeljünk vágyaink, igényeink és tetteink harmóniájára. Ez nem konstans. Kár becsapni magunkat és egymást vagy ámítani. Ez a valami él és változik. Csak tudni kell megélni és változtatni. Én pedig verselni fogok. Írok sorokat, amik rímelni fognak meg olyat, ami nem. Ezt pedig így ilyen formán jelentem ki. És ha most hirtelennek vagy indulatosnak tűnök, az csak azért van, mert így van. Hirtelen jött és sok minden van most bennem.
Bejegyzésem elején még fogalmam sem volt, mi fog megihletni. Közben eszembe jutott, hogy ma van a naptári nyár első második napja. Így hát köszöntöm a borongós nyarat megérkezése alkalmából.
Kedves Nyár!
Szeretett vendég vagy nálunk,
Családtag, régóta várunk.
Hiányzott becéző hangod,
Az érintés, bársony karod.
Szeretjük hangod dallamát,
Szelíd mosolyod szépségét.
Arcod selymes tündöklését.
Kis karod ölelését.
Mert ilyenkor erővel telünk,
Te jelentesz lelket nekünk.
Az ajándék te magad vagy,
Az ősz maga mögött hagy.
Szeretjük hangod dallamát,
Szelíd mosolyod szépségét.
Arcod selymes tündöklését.
Kis karod ölelését.
Hozd magaddal szülőanyád,
Az én jóságos nagymamám.
Hogy szeretetében üljünk,
Hogy neki együtt örüljünk.
Szeretjük hangod dallamát,
Szelíd mosolyod szépségét.
Arcod selymes tündöklését.
Kis karod ölelését.
Búcsúzunk puha kaláccsal,
Érlelt bőszemű kalásszal.
Nemes italod az eső,
Hálás érte a malomkő.
Szeretjük hangod dallamát,
Szelíd mosolyod szépségét.
Arcod selymes tündöklését.
Kis karod ölelését.
Ints búcsút, ha menned kell már,
Helyedre is új vendég vár.
Köszönjük az ajándékod,
Hálámat versben megkapod.
2013. június 2.
