Nemrégiben egy igen aranyos hírecske jelent meg a facebook üzenőfalamon, miszerint megalakult a Jobbik helyi ifjúsági tagozata. Az alapítókat is ismerem. Viszont azt nem gondolom, hogy helye volna egy olyan faluközösségben, mint a mienk. A többség más értékeket vall magának. Ezek a szélsőséges, értelmet és érzelmeket nélkülöző vad gondolatok sosem vezetnek jó irányba. Azt hiszem a nemzethez tartozást nem erőben, hangerőben mérik. Hazafi nem akkor leszek, ha zsidózok és cigányozok. A közös pontokat keresve találhatjuk meg egymást. Ezt utasítja el a szélsőjobboldal. A szeretet – érezzük azt bárki, vagy bármi iránt – egy bensőséges és intim kapcsolódást jelent egymáshoz. A Himnusz emelkedett éneklése is lehet ilyen. Amikor a szeretteim fülébe súgom, mennyire jól esik a közelsége. De semmiképpen nem mások gyűlölködésével, hőzöngéssel, erőszakkal fejezem ki a szeretetemet. Fura világot építenek ezzel. Hol marad a gyengédség és az őszinteség?
Az a határozott véleményem, hogy a párt vonzásába azok kerülnek, akik nehezen fejezik ki érzelmeiket, vágyaikat, akik az önálló gondolkodásról lemondva, egyszerű jelszavak mögé kívánnak sorakozni. Igazán remélem, hogy a többségben van tartás.
