"Vele álmodtam, róla álmodtam az éjjel..." - kezdődik az ismert táncdalénekes, a néhai Szécsi Pál egyik slágere. Nos, én nem a dalban emlegetett Karolinával álmodtam, hanem egy szép fiúval.
Különös, mert az álmaimban előforduló helyek és alakok is általában teljesen lehetetlenek és valótlanok szoktak lenni. Mégis, láttam ezt a srácot egy ágyon fekve, szőke hajjal, iszonyat jó testtel, gyakorlatilag tökéletesen. Félmezetelenül, farmerban. Sokat elárul ez a gondolataimról, amik tényleg sokkal ártatlanabbak, mint amúgy mostanában szoktak lenni. Azt hiszem könnyen elfogadnám a helyzetet, meg a srácot is. A különös ebben az álomban az volt, hogy úgy érzem, éreztem, hogy ez a srác nagyon is valós, létező alak. Korábban sosem volt hasonló gondolatom az álmaimról. Most viszont erős a gyanúm, hogy a srác él, létezik, talán ő is álmodott velem. Ugye milyen jó volna? Egyszerűen csak megálmodni a jövőt, megálmodni a párunkat, az egyszeri kalandokat.
Van ebben a történetben valami vágyakozás is. Nem egy szexre éhes fiatal vágyakozása, hanem a szépségre nyitott és azt megismerni vágyóé. Sokkal inkább csak megérinteni, hozzá simulni, összebújni és egy hatalmasat aludni. A ma délutánt ennek jegyében aludtam át, de nem álmodtam vele újra. Talán még visszajön és a folytatásról is mesélni tudok.
