Már korábban terveztem, hogy igyekszem egy átfogó és a részletekre is koncentráló bejegyzést összehozni. Mindig valami olyan elképzelés él a fejemben, hogy majd egy nagyon profi és egyébként is minden apró részletre kiterjedő cikket írjak különféle, főként melegeket érintő kérdésben. Erről mindig nagyon nehezen tudom lebeszélni magam, nem vagyok szakértője a témának. Csupán érzéseim vannak és képességem arra, hogy rátekintsek ezekre a folyamatokra. Fel tudok vázolni a fejemben élő, lehetséges képeket. Erre fogok most vállalkozni. Teszem mindezt azért, mert legutóbbi bejegyzésemhez fűzött megjegyzés elindított bennem egy hosszú gondolatsort. Teszem mindezt azért, hátha olvassa néhány zöldfülű, akinek segítséget jelent majd, hogy mások gondolatait is megismerheti. Példamutatás. Ez a célom. Egy picit arra, hogyan lehet ezt csinálni, és picit arra, még hogyan lehetne. Hogy bátran találja meg mindenki a saját útját. Ez lehet a cél.
Mielőtt belecsapnék a lecsóba, íme az alapeset, illetve néhány kulcsszó, kérdés, amire választ szeretnék kapni. Adott egy 16-19 éves kamasz srác, történetünk főhőse meleg. Megannyi problémával kell szembenéznie. Nem csak az önelfogadással, hanem mások előítéleteivel is. Olyan nehézségekkel, amelyek abból fakadnak, hogy ő meleg. Coming out, egyáltalán megélni a melegségem, ezzel a családban boldogulni. És persze mindezeket érzelemmel megtölteni.
A kamaszkor
Jól emlékszem milyen, talán én most élem meg ezt a korszakomat. Amikor az identitásomat keresem; ki vagyok én? A köznapi értelemben inkább értjük azt az időszakot, amikor a gyerek szeret ellentmondani és mindenben az ellenkezőjét tenni, mint ahogyan azt szülő szeretné. Ez a szülői szemszög. A gyerek oldaláról pedig a nyilvánvaló szándék, hogy függetlenebb, hogy önállóbb, hogy nagyobb és felnőttesebb legyen. Krízishelyzet, mivel csupa olyan dologgal találja szemben magát főhősünk, amivel korábban még nem találkozott. Új megoldási stratégiákat kíván. Küzdelmet, lemondást, kitartást, ami meghozhatja a vágyott eredményt. Kalandtúra ez, a kincs pedig a személyiségem. Látni kell: ez minden fiatal felnőtt életében olyan időszak, amire vegyes érzelmekkel gondolunk vissza. Memóriánk pedig szelektál, becsap, hazudik: a jót jegyzi meg a legjobban. Ha őszinte vagyok, nekem is csak "kiskamaszkori" rossz emlékeim vannak. Azóta keresem önmagam és ezt a keresést rendkívülimód élvezni tudom. Kihívások és nehézségek sora. Mit vegyek fel? Elég jól nézek ki? Mit gondolnak rólam mások? Milyen vagyok én? Tényleg meleg vagyok? Ezekre a kérdésekre keresi a kamaszgyerek a válaszokat, pedig sokan a felnőttkorban sem találják a válaszokat. Ebben a folyamatban lehet segíteni a fiatalokat.
Mi a helyzet a csajokkal?
Sok meleg fiú rémálma ez a kérdés. És nem csak azért, mert melegek. Ez csak a ráadás, erről beszéljünk egy picit később. Előtte essen néhány szó a heteró fiúkról és lehetséges hozzáállásaikról ehhez a kérdéshez. Ez az Achilles-sarka a bejegyzésnek. Nem kérdeztem meg heteró barátaimat, milyen érzéseik voltak/vannak ezen kérdést illetően. Jellemzően, azért van egy-két válasz a fejemben. Ez viszont azért lehet csalóka, mert meleg vagyok, noha ezt akkor még "nem tudtam". Zavarba hoztak és nagyon kínosnak érzem még most is az ilyen firtató kérdéseket. Egyrészt, mert ez az én dolgom. Másrészt zavar, hogy erről nem beszélhetek minden helyzetben, amit már a melegségemhez kötök. De jöjjenek azok az általános mondatok, ami "hagyjál a picsába a hülyeségeddel" jelentéssel bírnak egy heteró és meleg fiú szájából egyaránt. Remélhetőleg ismerősen cseng majd. Ilyen például: "Lányok? Ráérek még arra?" Sőt, az is előfordulhat, hogy az idősebb rokonok bátorítanak: "Csak nőkkel ne kezdj!" Kíváncsi lennék, ezt 20-30 év házasság és több gyerek után melyikük gondolhatja komolyan. És vajon hogyan fogadnák, hogy tanácsukat betartva tényleg nem nőkkel, hanem fiúkkal kezdek.
Az viszont igaz, hogy ez a későbbiek során égető kérdéssé válhat egy meleg férfi számára. Amikor már "illik", sőt egyenesen "kell" egy barátnő. Mert a nagyinak, anyukénak, haveroknak produkálni kell valamit. Ha nem, akaratlanul is pletykálkodni kezdenek majd, "talán meleg". Én ebben a coming outhoz vezető kizárólagos és szükséges utat látom. Mások az életfogytig tartó titkolózást, az alibi kapcsolatokat. Itt látszik, hogy ki, mit hozott magával. Milyen stratégiákkal tudja megoldani a problémákat, hogyan tud egy-egy krízist megoldani. Bátraké a szerencse, meg ugye kockázat nélkül nincs igazi siker, ezeket a süketeléseket sokkal nehezebb elhinni, amikor az ember a saját bőrén tapasztalhatja a legkellemetlenebb következményeket. Ezért segíthet a gondolkodás, a közös gondolkodás pedig a legjobban. Ugye ehhez kell egy megelőző előbújás, hogy a kérdéseimet, gondolataimat valakivel megoszthassam. Lásd: blog. :-)
Apa, anya, ő itt a barátom!
Rögtön egy személyes dologgal kezdeném: rettenetesen szeretném ezt a mondatot kimondani. Ez még várat magára. Hogy miért? Mert az énkeresés folyamatában rengeteg a zavaros tényező. A bejegyzést elindító hozzászólásban próbáltam összefoglalni röviden a lényeget. Maradva a kamasz fiúk nehézségeinél, tudjuk, hogy a csajozós kérdések mögött természetes érdeklődés lapul. A szülő féltése, talán az, hogy ezen mérje le nevelésének sikerességét, főleg az apai büszkeség, ami itt számításba jöhet. "Ez az én fiam!" De amíg a fenti mondat akár meleg, akár heteróspecifikus kimondásához eljutunk, rengeteg kérdés merül fel. Ugye bár már csak a tény, hogyan tálalom ezt otthon. Egy fiú számára szerintem nehezebb az érzelmeit felvállalva arról beszélni a vasárnapi családi asztalnál, hogy egyébként randizgat egy lánykával és szeretné bemutatni, mert beleszeretett. Sokkal nehezebb téma az első csók, az első szex, a rengeteg kérdés, ami ilyenkor felmerülhet. Nehéz lehet megtalálni azt az arányt, mi tartozik ebből a szülőre, mi a barátokra és mi az, ami kizárólag az én páromra/partneremre. Ezek a kérdések éppúgy felmerülnek egy meleg fiúnál is. A helyzet mégsem ugyan az. Sokkal nehezebb különválasztani a meleg-kérdéstől. Könnyű abba a hibába esni, hogy ezt a homoszexualitásra fogják. Nem, ez szerintem sokkal inkább az adott életszakasz sajátosságára fogható. Viszont könnyen összemosódik a kettő. Például arról beszélgetni, hogy milyen volt a randi, egészen "egyszerű" lehet. Heteróként. Melegként viszont azért nehéz beszámolni róla, mert hallgatni "kell" a másságról. Ez a kavarodás pedig csak jobban összekavarhatja hősünket, akinek el is kell jutni erre a pontra.
A folytatásban erről szedem össze a gondolataimat.
Mindezek előtt, nézzük a legfontosabbakat még egyszer, néhány mondatban. A kamaszkor tehát egy olyan válságos és problémákkal teli időszak, ami "rendes" körülmények közt, jól működő családban is hozhat változásokat. Egy meleg fiúban többszörös identitásválság nehezíti ezt a folyamatot. Segíthet, ha ezeket az érzés- és gondolatkavarodást tisztázni sikerül.
Folyt. köv. hamarosan...
