Kedveseim!
Mindenképpen szükséges jeleznem, hogy megvagyok, bár amint azt az utóbbi bejegyzéseimben sejtetem, egyáltalán nem felhőtlen boldogságban. Bár két megírt, ám befejezésre váró bejegyzése is lapul a publikálásra várók között, ezek befejezését most elhalasztom. Semmiképpen sem szeretnék most ezekkel a témákkal foglalkozni. De ígérem, hogy ha túl leszek/leszünk az előttünk álló nehéz időszakon, jelentkezni fogok. Addig türelmeteket és megértéseteket kérem. A következő napokban így nem várható újabb bejegyzés.
Megüresedett egy hely az életemben, ami pótolhatatlan űrt, szép emlékeket és fájó érzést hagyott most maga után. S nem szeretném ezt sem a blog írásával, sem egyéb "élvezeti" dolgok hajszolásával betölteni. Az élet a halállal kezdődik, tartja a keresztény szemlélet. Akárhogyan is tekintünk erre, az élet bizony megy tovább. Nekem, nekünk viszont az a "dolgunk", hogy ilyenkor kicsit megálljunk és időt hagyjunk az érzéseinknek, emlékeinknek. A búcsúzás időszaka ez. Koronként és kultúránként változik ez. Nekem, itt és most erre a pihenésre van szükségem.
