Egy hete indított sorozatomban annak próbálok utána járni, milyen nehézségek adódhatnak egy fiatal meleg életében. Színesítve ezt saját tapasztalataimmal, mások vélekedésével. Nem titkolt célom ezzel teret adni a közös gondolkodásnak. Íme az enyémek, ami lehet vitaalap vagy az egyetlen igazság. Kinek mi. És persze a legfontosabb, hogy érzéseinket megéljük. Ez a legfőbb üzenet. Legyen az határtalan öröm, boldogság avagy félelem, harag és csalódottság. Ezeknek helye van az életben. Ezek adnak nekünk szárnyakat, amivel fel tudunk emelkedni egy-egy mélyrepülés után.
Az előző részben érintettem néhány olyan helyzetet, amibe egy meleg kamasz/fiatal kerülhet. A kamaszkor és a melegség, mint problémakör persze ennél sokkal nagyobb. Olyan krízishelyzeteket tartogat, amire rengetegféleképpen lehet reagálni. A folytatásban is ezekkel foglalkozom. A kamaszkor, az otthoni kérdések és a lépéskényszer után azzal, hogy mit jelent a coming out, hogyan fogadhatják ezt otthon.
Ahogyan azt korábban is megírtam már, számomra a meleg lét önmagában hordozza az előbújást is. Egy életet igen nehéz lehet titokban leélni, ezért a léleknek is segítséget hozhat, ha erről beszélni tudunk. Azt hiszem, ha egy coming out gondolta felmerül és a szándék is megfogalmazódik, akkor már réges-rég túl jutottunk azokon a kérdéseken, hogy mi lenne jó nekem? és mit akarok én? Ezeket tisztázva csöbörből vödörbe kerülve a következő kérdés rögtön az: mit fog ehhez szólni a közösség?
Itt fontos leszögezni, hogy erre a kérdésre nem tudok választ adni, ahogyan kétségek közt őrlődve sem lehet felelni rá. Egy nehéz és sorsdöntő beszélgetés előtt tisztán látni embert próbáló feladat, főleg ha a vége is beláthatatlan. Ilyenkor nehéz önmagamban bizalomra lelni. A kulcsszó ez empátia. Egy működő családban vagy baráti kapcsolatban számíthatunk rá, hogy hideget, meleget is kaphatunk az előbújásunkra. Ennek oka az az elutasító közeg, amiben élünk és az, hogy nem vagyunk ahhoz szokva, hogy érzéseinkről és vágyainkról ilyen nyíltan beszéljünk. De a változás ügyében tudunk mi magunk is tenni, ha előbújunk.
Még most is ugyan azok az érzések kavarognak bennem, mint amikor az első előbújásom történt. A gyomrom görcsöl, a lábam remeg, a hangom elcsuklik. Rettenetesen féltem és izgultam. Így utólag persze már látom, nem is volt ez olyan borzasztó. Akár az érettségi... :P Ma már odáig jutottam, hogy magabiztos hangon, szégyenérzet nélkül tudok beszélni a másságomról és pont így tudom elmondani a hozzám közel állóknak.
Azt emlegettem hogy, a kulcsszó az empátia. Nem csak a minket meghallgató fél empátiája. Bár mi vagyunk rászorulva, mégis előnyhöz jutunk, ha mi magunk is empatikusak vagyunk a minket hallgatóval szemben. Ha megértjük, hogy ez bizony számukra is nehéz és feldolgozandó infó. Egy kialakult képet döntünk vele romba. Ezek persze mind igazak akkor is, amikor önmagunk elfogadásáról van szó. Nem is nagyon lehet ezt a kettőt szétválasztani. Az érzések szinte ugyan azok. És a folyamat is. Elengedni valamit és elfogadni az új helyzetet egy gyász hosszú folyamatát takarja. Persze sokkal nehezebb formaságok nélkül (fekete ruha, ravatal) elveszíteni és elbúcsúztatni valakit, aki továbbra is a körünkben marad. Kudarcélmény lehet ez szülőnek és meleg gyereknek egyaránt.
Előbújásaim történetei szerintem megtalálhatók a coming out címke alatt, ezért ezek részletezésétől most eltekintek. Tapasztaltam már elfogadást és elzárkózó elutasítást is. Azt is megéltem, hogy milyen folyamatai vannak a gyásznak. A kezdeti sokk után a tagadás a legnehezebben elfogadható. Én úgy éreztem, identitásomat és ezzel együtt engem kérdőjeleznek meg, amihez senkinek nincsen joga. Más kontextusban tapasztaltam meg az ezt követő önmarcangolást. Ez egy teljesen "logikus" lépés. Hiszen a szülő eredményességének mércéje a gyereke. Manapság pedig nem eredmény, ha valaki bátran beszél érzéseiről és azokat meg is éli. Pedig ez az igazi eredményesség. Amikor az igazságérzete, lelkiismerete az őszinte útra tereli a vívódó kamaszt. Ezért elismerésem minden sorstársamnak, aki ezeket az akadályokat átlépve képes másságáról beszélni, azt feltárni és megmutatni. Mindeközben és ez alatt persze folyamatosan bombáznak minket a különféle érzések kívülről és belülről. Ijesztő szembesülni először akár az elfogadásról, akár elutasításról legyen szó.
Amikor először fogadták el a másságomat, akkor férfiasan bevallom, nem nagyon tudtam vele mit kezdeni. Nem erre számítottam. hihetetlenül pozitív élmény volt, de akkor és ott felfoghatatlan. Egyből arra gondoltam, hogy ez ebben a formában biztosan nem is igaz. Ezeknek a félelmeknek az igazolására vagy megcáfolására a legjobb módszer, ha időt hagyunk rá. Türelemmel és céltudatossággal fordulunk a kérdéshez.
Nekem szerencsém van. Azok, akik most fognak találkozni valódi énjükkel és az előbújáson gondolkodnak, ők is szerencsések, ők sincsenek egyedül. A továbbiakban még néhány olyan segítséget ajánlok, ami nem csak az előbújásban, hanem az elfogadásban is segíthet.
Legelőször a melegvagyok.hu oldalt ajánlom. Anno én is megírtam a történetem, ez azóta lekerült, de itt a blogban talán még elolvasható. Erőt lehet meríteni és közvetett tapasztalatot szerezni. Jó látni és érezni, hogy másokat is hasonló érzések dúlnak fel legbelül a másságuk kapcsán.
Ide tartozik, de külön hívom fel rá a figyelmet. A fenti honlapon érhető el a Meleg szemmel videóblog is. Rövid, 10 perces kisfilmekkel dolgoznak fel különféle témákat. Köztük az előbújással kapcsolatos kérdéseket is.
Harmadikként említem meg Fischer Eszter pszichológus könyvét, ami a Meleg a gyerekem?! címet viseli. Szerettem volna erről hosszabban írni, de miután megvettem, gyorsan kiolvastam és anyám kezébe nyomtam. Azóta úgy el dugta, hogy apám ne találja meg, hogy azóta is azt állítja nem tudja hová rakta. Pedig ez a kis könyv remekül összefoglalja mindazt, amiről én is írtam eddig. Különböző problémákat vet fel, amire különböző nézőpontokat próbál megmutatni, bemutatni. Nem csak a szülőnek segítség. Nekem például segített megérteni, mi zajlik le bennem, másokban, hogy mi ez az egész, amit homoszexualitásnak hívunk. Széles mosollyal olvastam, mert a gondolatai közel álltak a sajátjaimhoz.
Végül, de nem utolsó sorban ajánlom mindezek közül az általam leghatékonyabbnak vélt segítő lehetőséget. Ez pedig a segítségkérés. Tanártól, iskolapszichológustól, házi orvostól, telefonos lelkisegély-szolgálattól vagy olyan más felnőttől, akiben bízunk és a segítségére is számíthatunk a kérdésben.
A gyakorikerdesek.hu-t kifejezetten kerülni érdemes. A különböző chatek névtelensége csábító lehet, ezt mindenki mérlegelje maga. Sajnos olyan hivatalos és megbízható(bb) információs oldalt, mint az a-ha.hu vagy a kamaszpanasz.hu, meleg témában nem ismerek.
Összességében tehát az előbújás sosem csak az adott pillanatban kimondott szavakat jelenti, hanem a folyamatot, ami azt követi majd. Ennek a lépésnek a megtételére bátorságra és akaratra van szükség. Nekem pedig meggyőződésem, hogy idővel adni fogja magát, addig pedig a továbbiakhoz szükséges erő gyűjtésére is lehet koncentrálni. A coming out feltételez már önismeretet és önbizalmat is. De ezt mindenki maga érezheti majd meg igazán.
Egy hét múlva a vágy-szex-szexualitás kényes hármasának témájával folytatom.
