Egy ideje gyűlnek a befejezetlen bejegyzéseim, amiket így soha nem is posztoltam. Írtam Ferencz Józsefről, az elsőről, mert a nyaralásos beszámoló is hasonlóképpen járt, mint szerencsétlen Jóskánk. Ott virít az első, de második sose lesz. Ebben a fene nagy hőségben valahogy a tekervényeim sem tudják a szavakat úgy egymásután rendezni, hogy azok egy klassz bejegyzéssé álljanak össze. Valójában a hőségen kívül más elfoglaltságaim sem engedték meg, hogy beszámolókkal színesítsem a blogot. Sem időt, sem teret nem engedett ez meg a számomra.

Azt viszont fontosnak tartom, hogy életjelet adjak magamról. Így most jelzem, a nagy meleg ellenére jól vagyok. Aktív hetet tudhatok magam mögött, most pedig elkezdődik a nyár második felvonása. A hatalmas szabadidő sok-sok lehetőséget hordoz magában. Szeretném megnézni a szigeti szökőkutat este, sötétedés után is. Nappal kevésbé élményszerű a víz- és fényjáték. Az elmúlt időszakban sikerült megismernem új embereket is, ez mindig nagyon izgalommal teli. Ezzel kapcsolatban ambivalens érzéseket tudok megfogalmazni. Hiszen ott van z új kapcsolatok jelentette élmény és újszerűség, meg a félelem tőlük. Az elfogadás, a beilleszkedés. Ezeket az akadályokat mára már egészen jól át tudom ugrani, szerintem kellően lazán tudok viselkedni egy ilyen helyzetben. És elég magabiztosan is. Igénylem is ezeket az új kapcsolatokat.

Kapcsolataimra tekintve látom, hogy hol szorul javításra. Szerencsére ebben a nyári uborkaszezonra jut idő a barátaimra is, igaz nehezen összeegyeztethető, mikor ki hol van és mikor ér rá. Személyes kapcsolataim felfelé ívelnek, jó látni, hogy ennyire fontosak vagyunk egymásnak. Az egyetlen dolog, aminek a hiányát érzem, az egy mélyebb, bizalmas kapcsolat. Mostanában többször lefutott egy párbeszéd a fejemben. Ebben semmi megrendítő vagy meglepő nem hangzott el, csak őszinte szavak. Zavar, hogy a melegségemről nem, vagy nem mindenkivel tudok beszélni, pedig igényem lenne rá. Hiszen néha kerülök ez miatt magam alá, néha örömmel tölt el, jó lenne, ha ezekről az érzéseimről másoknak is mesélhetnék. Pedig lenne miről...