Amint azt megígértem, folytatom, pontosabban elkezdem megírni élményeimet, tapasztaltaimat, észrevételeimet a nyaralással kapcsolatban. Mert, hogy öt nap igen rövidnek tűnhet, most megpróbálok rácáfolni. Mivel a napi program egy fél napot leszámítva strandolás volt, ezzel nem szeretnék külön foglalkozni. Sokkal inkább néhány olyan helyzetet, szituációt, meglátást, véleményt igyekeznék összefoglalni, amit érdekesnek találok.

Ebben a beszámolóban essék szó az úszómesterekről. Vén nénikről, akik morognak és füttyögnek, nem is tudom, kit mentenének ki esetlegesen... De ő róluk ennyi elég is. A fürdőben, ahol voltunk kettő helyesebb és fiatalabb srác dolgozott úszómesterként. Egy vidéki fürdőtől talán nem elvárható, hogy sportos, helyes legényekkel zavarják meg a hölgyeket fürdőzés közben, ezért ők sem a legjavából valók voltak, de a szememet szívesen tartottam rajtuk. Mivel szemüveges vagyok, ráadásul rövidlátó, ezért sokszor nem is élvezhetem a látványt. De nemrégiben elkészült az új szemüvegem, amihez mágneses napszemüveges keret is széria tartozék volt. (Hozzá teszem nagyon menő és láthatatlan mögötte a dioptriás szemüveg.) Így hát teljesen észrevétlenül tudtam "szemezni". Bár azt azért nem hiszem, hogy ez teljesen feltűnésmentes volt. Különösen akkor kaptam észbe, amikor a mellettem napozgató hölgyemény jelent meg a színen. A kabin kulcsot szerette volna felhasználni, hogy valamilyen kapcsolatba kerüljön történetem főhősével, nevezzük Attilának - mert tényleg ez volt a névtáblájára írva. Róla annyit kell tudni, hogy menő "jellegű" napszemüvegben, póló nélkül süttette magát, a csípője bal oldalán pedig csillagok vesztek el a nadrágjában. Izgi lett volna egész éjjel csillagokat lesni. :P Illetve volt még egy csillag a jobb hüvelykujjának tövében. Talán még az oldalán is, amit általában a keze takart, de ezt lehet már csak én képzelem oda utólag. Mindenesetre vékony, szálkás testalkató, kis cuki bajusszal méregette a vízben lévőket. Vissza a hölgyeményhez, aki először napozást színlelve próbálta a figyelmet magára felhívni, később pedig a húgocskáját győzködte arról, hogy menjen és adja oda a kabinkulcsot. Jelentem hugica (kb. 8-9 év körüli) bevállalósabb volt, még elméleti síkon is, mint nagyobb testvére. Persze az egész csak terv maradt, a kulcsot anyuka tette el. Én pedig odébb álltam.
Legközelebb ebéd időben jártam arrafelé, amikor is hölgyeményünk erőteljesen bámulta Atist, az úszómestert. No de, ezt csak akkor vettem észre, amikor már visszafelé igyekeztem a pokrócunkhoz. Hát nem bírtam ki nevetés nélkül. Eszembe jutott, hogy fél órával korábban ezt csináltam én is, csak éppen a medence másik feléből. Bár szalmakalapban és napszemüvegben talán feltűnőbb jelenség voltam, akármennyire is próbáltam álcázni.
Másikukat Patrik néven futtatták. Kevésbé volt levetkőzős és kevésbé volt helyes, nem is keltette fel túlzottan a figyelmemet. Inkább csak a kora miatt figyeltem fel rá. Nem is volt állandó helye, mindig más medencéhez osztották be. Így aztán nem tartottam megfigyelés alatt.

Vajon szempont egy úszómester kiválasztásánál, hogy jól nézzen ki? A véneken kívül, mindig fiatal, sportos, jóképű (néha már túlságosan műmájer) úszómesterek vigyáznak ránk a partról.