Fabien barátommal a mai délutánt a kellemes Rudas fürdőben töltöttük. Nekem igen jól esett kikapcsolódni, hiszen a vizsgaidőszak után sem sikerült igazán nagyot szusszanni. A regisztrációs hét pedig külön izgalmakat hozott, az órarend nagy nehézségek árán állt össze. Bár a héten akadt még pihentető és kényeztető lustálkodás, sőt, vendégem volt az a srác is, akivel már többször összegabalyodtunk. Talán lehet belőle valami komolyabb is, de ez egy másik történet. Szóval kijutott a jóból és a rosszból is a héten, ezt, mármint a jót koronáztuk meg a mai fürdőzéssel.
A Rudast nem rég újították fel, nagyon szép és igényesen kialakított belső tér fogad. Kevésbé szép és igényes vendégfogadással. De gyanítom, ez Fabien számára emlékezetesebb, én csak jót mulattam rajta. Magát a medencéket rejtő kupolás terem is kellemes, török kori hangulat jellemzi és félhomály. Abban egyetértettünk, hogy ezt még lehetne akár fokozni is. Külön öröm volt, hogy a szemüvegem nem, vagy alig párásodott, így nem csak a kupolát és az építészeti remekművet vehettem szemügyre. Remélem mindenki érti, mire gondolok ;-) Igen, volt néhány kifejezetten helyes, adoniszi fiatal férfiú is. Mindent a szemnek, szól a mondás, így hát figyelmemet ez kötötte le. Bár összességében nagyon vegyes társaság gyűlt össze, késő délutánra egészen sokan lettünk, azért mindenki találhatott csemegét szemének, lelkének, fantáziájának. Lélekről azért beszélek, mert a fürdőzés mindenképp társas esemény. Akadtak egyedül pancsolók is, a legtöbben párosával vagy kisebb társaságban érkeztek. A vízben egymás mellett ücsörögve, álldogálva, félig elfekve pedig nagyon jókat lehet beszélgetni. Szociális kapcsolatainknak jót tesz, nem beszélve a víz gyógyító hatásáról. Testi-lelki megújulást hoz egy ilyen fél napos pihenés. Engem feltöltött a fürdőzés, a beszélgetés is. A fantázia pedig abban nyilvánul meg, hogy a legutóbbi bejegyzésben felemlegetett helyzet, az ismerkedés "semleges helyen", vajon hogyan realizálódhat a valóságban. Nos igen, határozottan meg kell tanulnom fiúzni. :P Ötletekből nincs is hiány: rá lépni a másik lábára, ami máris beszédhelyzetet teremt és ami egyébként könnyen előfordulhat egy forgalmas fürdőben. Vagy a klasszikusabb, "Nem ismerhetlek valahonnan..." jellegű szövegek, ami lehet, hogy átlátszóbb, de célratörő. És szintén beszédhelyzetet teremt. Egyébként egy nyugodtabb napon szerintem könnyebb idegeneket is bevonni a medencében folytatott beszélgetésekbe, ha azok köznapiak. Ennek tényleg csak a fantázia szab határt.
Jaj és a gőz! Van egyfajta különös rajongásom a szaunákért, gőzkamrákért. Bár ezek inkább élményalapúak, mint a fürdő- vagy szaunakultúra része, szívesen kínzom magamat ilyen helyeken, ha tehetem. Itt a Rudasban, a legjobb a dézsából kiönthető jéghideg víz volt, amit csak a bevállalósabbak (és én) választottam a tusolás helyett. Némiképp rombolja a török kort idéző hangulatot, de élvezhető az olyan lökötteknek, mint én. Minden medencét is végigpróbáltunk, így azt mondom, legjobb a 42 fokos termálvíz, ahol ugyan csak öt percet szabad tartózkodni, mégis felpezsdít. Második helyre pedig azt a medencét sorolnám, ahol az a minden tekintetben férfias jelenség tartózkodott, akit csak A Cuki néven emlegetnék. Legalább 10-20 métert sétáltam mögötte, azon gondolkozva, milyen ürüggyel szólítsam le. Szerettem volna a hangját is hallani. Most már egészen biztos, hogy talpraesettebbnek kell lennem ilyen helyzetekben. Távozásunkig úgy tűnt egyedül van, de akkor előbukkant egy másik fiú, láthatóan vele érkezhetett. Együtt közlekedtek. Szóval második helyet nem is tudok hirdetni. Mindenesetre igazán jól esett a mai délután a szemnek is, a testnek is, a léleknek is. Különösen nyugtató volt, mert a Széll téren neonáci gyülekezés volt, ellentüntetéssel, rendőrökkel. Ez után pedig nagyon megnyugtatott Fabien jelenléte és a fürdőzés is nagyon jól esett. Abszolút olyan esemény, ami méltó befejezése a hétnek.
Élményalapú beszámolóm vége felé pedig külön köszönet és dicséret illeti a kiváló társaságot, mert a sok-sok óra olyan gyorsan telt el, hogy a kupola teteji színes világítók szinte észrevétlenül sötétedtek el. Hiába, jó emberek közt hamar telik az idő és gondtalanul. Hát ha ez jelent valamit, akkor azt, hogy ismétlésre érdemes!
