Szerettem volna megkerülni a témát, de attól tartok, minimális érintettségem lévén, és az ügy csillapíthatatlansága okán néhány gondolatomat papírra vetem, a rendkívül idézőjelbe tett értelmiségi, rendkívül időzőjelbe tett hallgatókról. Meg a diákokról. Akik jobb híján tüntetgetenek. 

Ugyanis már lassan elmondható, hogy hetek óta tüntetnek azok a naplopó egyetemisták és lógós középiskolai tanulok, akik erre ráérnek. Mert nincs ám vizsgaidőszak. Vagy mert önnön pecsenyéjük sütögetéséhez most a legmegfelelőbb a piaci hangulat. Kérem, amit önjelölt hallgatók és a választott érdekképviselet művel, az színjáték. Képmutató színjáték. Hogy miért használok ilyen kemény szavakat? Emlékezzünk vissza, egy évvel korábbra! Hm. Sejtettem. A feledés homályába merült, hogy egy éve ilyenkor, még mélyen hallgattak a keretszámokról. Majd valamikor január közepén, a jelentkezési határidő előtt egy hónappal közölték, hogy 20 ezres nagyságrendű csökkenés várható, ami az államilag finanszírozott helyek számát illeti. Hol volt, az állítólagos érdekképviselet ekkor? Nem, ennél most sokkal ingerültebb vagyok. Hol a f*szban volt az érdekképviselet akkor? Meg a boldog egymásra találás hallgató és diákok közt? Talán az akkori változtatások kevésnek bizonyultak? Amikor a 800 körüli államilag finanszírozott jogász helyet 100-ra csökkentette majd, azt a 100-at mind, két fővárosi egyetem kapta? Hm? Majd, ha erre bárki kompetens elfogadható választ ad, majd akkor megváltoztatom a véleményemet. Addig nem. Mert mocskos, legalább annyira mocskos ez is, mint a nagypolitika. Bérért, fizetésért dolgozó érdekvédelmi szervezetektől elvárható, hogy kiálljon mindenkor a képviseltekért. Ezt tavaly nem tette meg. Miért? Hol volt? Mit csinált? Dühös vagyok, mert engem cserbenhagytak. Dühös vagyok, mert ez egy nyílt, mindenki előtt ismert és tudatos, tervszerűen levezényelt reform. Bárki emlékezhet az akkor vázoltakra. Hol volt eddig bárki? Hol volt eddig mindenki?

Bátran vonom kétségbe ezek után a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája "hallagatói" jelzőjét és a valóságban betöltött szerepét.

És bátran fosztom meg az utcára vonuló csürhét, akiknek tanulnivaló híján nincs jobb dolguk, mint, hogy tüntetgessenek. Foglalkoznának a karácsonyi ünnepekkel vagy a megoldásra való törekvéssel. Például azzal, hogy tárgyalóasztal mellé ülnek. Örvendetes, hogy többnapi utcai hadjárat után, végre arra használták a valagukat és a szájukat, amire való. Hogy leüljenek és ésszel, értelmiségi módon kezeljék és oldják meg a problémát. E helyett mi történik? Önjelölt szónokok és ki tudja milyen alakok formálnak véleményt az utcán. Eszetlenül, barom módjára.

Nem tudok azonosulni az utcára vonulók módszereivel és eszközeivel. Nem tudok azonosulni azzal a propagandával, amit a kormány és a demonstrálókat szervező közösség folytat. Nem tudok azonosulni azokkal a véleményekkel sem, amelyek az egyetemi helyek mesterségesen magason tartott hallgatói létszámát tartják követendőnek. Nem tudok azonosulni az elmúlt napokban zajlott eseményekkel és a megfogalmazott célok eléréshez választott magatartással, hozzáállással.

Határozott véleményem, hogy ezt, valóban értelmiségi viselkedéssel, egyenrangú partnerként, kompromisszum kész, a célokat szem előtt tartó politikával mindkét fél számára elfogadható megoldás születhet. Ebbe nem fér bele az utcai hőzöngés.

Lássunk ésszerűen és világosan. Feleslegesen képzünk olyan (diplomás) szakembereket, amire nincs piaci igény. Képtelenség. Minek? Ugyanakkor kétkezi szakemberhiánnyal és gazdasági nehézségekkel küzdünk. Érdemes fejjel a falnak menni?

Világos. Ha olajat, földgázt exportálok, fizetnek nekem. És a szellemi tőke? Azt kifizeti valaki? Még jó, hogy az állam, a saját pénzén emberi erőforrásba fektetett tőkéjét szeretné viszont látni. Talán az ország nincs annyira jó helyzetben, hogy az állam más országok számára képezzen orvosokat. Talán biztosítani kéne, hogy annyi orvos képződjék, akik itthon is munkát találhatnak. Mi ebben olyan botrányos? Ha a érdektelen kamuszakot vagy seggtörlésre sem alkalmas diplomát szeretne valaki, fizesse meg a néhány évnyi lébecolás árát. Az állam pedig támogassa azokat, akik kellő tudással, elhivatottsággal és érdeklődéssel rendelkeznek azok iránt a szakmák iránt, amit választott, és amelyet az állam, saját érdeke szerint finanszíroz.

Azt gondolom kár rémeket látni. Logikus, ha a pék annyi zsömlét sütött, hogy nem tudta eladni, akkor legközelebb annyit süt, hogy az elég legyen. Ha meg kevés, akkor az újabb nap tapasztalataira hagyatkozva a következő napon megint igyekszik pontosan annyi zsömlét sütni, amennyit el tud adni. Ez egy ilyen műfaj. Lesznek kárvallottjai. A rendszer túl komplex és bonyolult ahhoz, hogy mindenki érdekét szem előtt tarthassa. Addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk elér. Kár a gőzért. Inkább készüljetek a vizsgára, ezért fizeti az állam a ti képzéseteket is!

Aki pedig valódi hátrányhelyzetbe kerülve érzi magát, az vegyen egy nagy levegőt. ... Még egyet. ... Tervezzen okosan, legyen tartalék. Az álom eléréséhez pedig tegyen is. Az egyetemre továbbra sem kell kék vér, királyi származás. Minden lehetőség ott van a jelöltben. A képességeiben, a tudásában rejtezik az egyetem. Csak tudni kell előhívni. Rajtad múlik, hogy önerőből, vagy egy alul kvalifikált rendszer nyújtotta szánalomból kerülsz egyetemre.

Ébresztő!