A film tényleg szomorú. Ahogy néhányunknak a valóság is, mert hasonlókat éltek át. Ez a film tanulság lehet nekünk, hogy soha nem szabad feladnunk, mert akkor a vége csak szörnyű lehet!

Én igazából azokat, akik az öngyilkosságon gondolkodnak, úgy fenékbe tudnám billenteni, hogy a Holdig repülnének! Egyszerűen nem értem meg őket? Mi a francnak kell annyira sajnálnunk magunkat, hogy a vége egy esetleges hídról leugrás legyen? (Egyébként ezen én felszívtam magam nagyon! Miért kell megszívatni az autópályán haladó sofőröket?!?)
Persze, persze. Sírjunk, sajnáljuk magunkat - én is ezt teszem -, de aztán rázzuk meg magunkat, hiszen én, Te, Mindenki értékesebb annál, hogy ilyen könnyen megadjuk magunkat!

Ha jól emlékszem, ez egy igaz történeten alapuló film. Tehát nem lehetett lila ködös, vattacukor véget rittyenteni. És gondolom ez a film leginkább a szülőknek szólt. Nagy felkiáltójellel a végén: Vigyázzatok a gyerekeitekre, mert ha ennyire bigottak lesztek, még a végén nagy baj is lehet belőle!

Én azt tanultam ebből a filmből, hogy erősnek kell lennünk akkor is, ha az élet két vállra fektet időnként! Élni igenis érdemes és senki idiotizmusáért nem szabad lemondani róla! Soha.

Pusszantás! Az élet gyönyörű! Úgy kell élni az életet, ahogy Amelie élte! Észre kell venni az apró szépséget és jót, ami majd egy jó nagy adag boldogsággombóccá áll össze!

Sok ilyen gombócot mindannyiunknak!

(Remélem most mosolyogsz!)

Én is láttam a filmet. Nagyon elgondolkodtató. Számomra különösen azért, mert mindhárom témában érintve vagyok/voltam: másság, vallás, öngyilkosság. Úgy terveztem, hogy megnézetem a szüleimmel és ezután bújok nekik elő. Az élet másképp hozta, de jó volt úgy is. Hatalmas erejű filmnek tartom, ami még talán azokat is elgondolkodtatja, akik nem kerültek semmilyen kapcsolatba a meleg világgal. Gimis osztályfőnöki óra kötelező részévé tenném. A sírás pedig jót tesz az egészségnek. Aztán légy erős és mosolyogj! :)

szombaton megnéztem én is, 1 órát bőgtem utána. szerintem sosem szabad mások problémáit, érzéseit ledegradálni, mert nem tudhatja senki mi megy végbe benne. sejtés lehet, de az érzéseit nem érezheti senki.

Ez volt a második meleg témájú film, amit életemben láttam. Hát a szemem nem maradt szárazon. Ugyanakkor meg is erősített abban, hogy biztosabb legyek önmagamban.

@Aubin: Nos, én pont ezek hallatán döntöttem úgy, hogy megnézem. És a film közepééig minden "rendben" volt. Érdekes, tanulságos és hasznos lehet azok számára, akik kíváncsiak arra, mit jelenthet elfogadni másokat. Az első emlékem, amikor ezeket a sorokat írom, az a kép, amikor az anya üvöltve kéri, hogy nyissák ki a rácsot... megrázó film

@zold.fulu: Igen, nagyon! Nekem az a hosszú rész volt a legmegfogóbb, amikor az anyja próbálta helyretenni magában a bűn/nem bűn dolgot. Ez, ugye, örök kérdés. És hát a végén, amikor szimbolikusan átöleli azt a srácot... na, annak is üzenete van.