Az én nagyim egy cukorfalat. Ma este, amikor a lottó számokat töltöttem, hogy még időben feladjam a nyertes szelvényt, a híradó szólt. Az ajánlóban pedig az x-faktor (jelentsen ez bármit), felkonfja volt látható és hallható. Tudjátok, azzal a "eddig még nem látott felvétellel", ami az egészet különlegessé teszi.
Szóval gyanútlanul ülök a fotelban, a nagyi halkan megjegyzi, hogy nem csípi az Alföldit. "Tudod, azért, mert meleg,...azaz homoszexuális." Van mögöttem annyi rutin, tapasztalat, türelem és készség a váratlan helyzetek kezelésére, hogy erre reagálni tudjak. Beszélgettünk egy picit a témáról, a színházról, amit ő csinált, a korábbi Heti hetesben vállalt szerepléséről. Megállapítottam, hogy nem érdekel. De egyem a mama szívét, azt mondta: "Engem csak az idegesít, hogy hallani a hangján." Erre már csak annyit tudtam mondani, hogy ha ez így is van, az nem a mi dolgunk.
Persze örülök, hogy hozzátette, attól még csinálhat jó színházat, lehet jó szakember. Csak a hangja...
Hát mama, az én hangomból mit lehet hallani? Ugye nem azt, amit a tv, a rádió és az újságok írnak rólam, hanem, amit te magad tapasztalsz. Kedvességet, szeretet és féltő odaadást, amiért ma elfelejtetted időben beadni az inzulint...
