Kedveseim!
Az elmúlt napok, hetek próbára tettek. Rengeteget gondolkodtam, nem csak élet és halál kérdésén. Igen sok, az identitásomat érintő kérdés is felmerült bennem. Ki vagyok? Mit akarok? Hová tartok?
1. Rebrand
Rengetegképpen tudom meghatározni magamat. Jelen kontextusban elsősorban meleg blogger vagyok. Még. Ugyanis úgy érzem, aligha tudok újat nyújtani. Saját élettörténetem, érzéseim, élményeim persze sokaknak jelenthet valamiféle pluszt. Nincs tele színes világjáró képekkel, érdekes ételekkel, napi politikával. Nem is szólítom meg a nagy közönséget vele.
Azt hiszem a blog túlnőtt engem. Én nem akarok próféta lenni. azt gondoltam (és gondolom még egyébként még most is), hogy izgalmas dolog blogot vezetni. Izgalmas, mert az ember megoszthatja gondoltait, érzéseit a nagyvilággal és nem ritkán erre még visszajelzést is kap. Azt gondolom az én üzeneteim többsége a nagyvilágba való volt.
Meguntam. Nem akarok próféta lenni. Már egy jó ideje próbálom rebrandelni magam, úgy érzem sikertelenül. Van egy vágyott irány, de úgy tűnik nem tudok célra tartani. Egy rövid időre visszatérek a most véget érő szünet után, hogy esélyt adjak magamnak. Ez idő alatt próbálom abba az irányba terelni a blogot, amilyenbe én is szeretném. Egyelőre a régi bejegyzéseket is megtartom. Történészként nem is tehetek másként. Lenyomat ez az utókor számára. Magam számára is, az érdeklődő olvasók számára is. Azt várom ettől a néhány héttől, hogy sikerül tisztáznom magamban és eldönteni, mit is akarok valójában. Ez pedig nem csak a blog kérdését jelenti, hanem azt is, hogyan tovább az életemben.
Másképp szeretnék példát mutatni. Tudom, hogy a legjobb példamutatás mindig az, ha az ember saját cselekedeteivel vállalja ennek a felelősségét. Kétség senkiben ne merüljön fel, tudom ki vagyok és mire vagyok képes. Meglehetősen jól ismerem a képességeimet, a készségeimet és hogy ezeket hogyan tudom ki- ill. felhasználni. Most viszont úgy látom, sokkal inkább valami más utat kéne választanom, mint az eddig megszokott blog. Sokkal érdemesebbnek tartom a tudatosabban szerkesztett magazin jellegű blogot, mint a mostanit, ahol saját magamból merítkezem. Sokkal érdemesebbnek tartom olvasni, másoknak ajánlani. Mert annyira személyes, amennyi az írónak is belefér, és annyira személytelen, hogy az olvasónak még érdekes legyen. Persze ez meg könnyen erőltetetté válhat. Az írás azé, aki megírja azt, így sosem lesz egészen független...
És bevallom, a "saját magamon kívül emelkedés" képessége nem tartozik a birtokolt, elsajátított képességeim közé. Ezért különösen nehéz az engem is érintő kérdésekben magamtól függetlenül, az érintettségemet figyelmen kívül hagyva írni. Nem is tudom igazán, hogy fenntartható-e. De szeretném megpróbálni. Hát erre adok most esélyt és időt.
Bölcsész hallgatóként foglalkozom a szöveggel. Azzal, hogy hogyan kell megírni, olvasni, értelmezni, értékelni. Hogy mit jelenthet, hogy mire lehet forrás az adott irat. A "hogyan", azaz a módszer pedig rém egyszerű. Kérdésekkel. Nos, ez az a szemlélet, amit szeretnék itt is megvalósítani. Ennyit tudok magam tenni. Megközelíteni, kitapogatni és leírni, mit észleltem, hogyan érzem magam utána. Erre szeretnék vállalkozni a jövőben.
Ehhez vagyok "kevés". Nincs annyi kérdésem, kitapogatásra váró ötlet sem a tarsolyomban. A "meleg" életem pedig olyan szakaszában van, amikor max. a szex és párkapcsolat hiányáról írhatnók. Persze ez is elég jó téma...
Azt hiszem parttalan lenne tovább boncolnom ezt a témát. Tovább ugrok.
2. Köszönöm, jól vagyok
Sokan sokféleképpen érdeklődtetek hogylétem felől. Mindannyiótoknak köszönöm azt a figyelmet és érdeklődést, amit nekem szenteltetek, jól esik. Fontosnak tartom ezt kimondani. Köszönöm! S talán már jobban is vagyok, annyira, hogy gondolataim és érzéseim másfelé is kalandozhassanak. Idővel pedig "minden a régi lesz," pedig tudjuk, hogy soha semmi nem lesz már olyan, mint régen volt...
