lélekharang: általában a templom legkisebb harangja, melyet önmagában haldoklás, illetve halálesetnek, egy lélek e világból való távozásának hírüladására használtak. A lélekharang 1. hívja a híveket a haldokló mellé, hogy imáikkal kísérjék el élete legsúlyosabb perceiben (lélekváltság); 2. tudatja a halál beálltát a hívő közösséggel, s a megszólaltatás módja azt is kifejezte, hogy férfi vagy nő-e a halott; 3. este az Úrangyala imádság után a halottakért való imára hívja a hívőket. A lélekharang a lélekajánlás és a haldoklókról való gondoskodás fontos eszköze volt, főként kisebb városi közösségben és falun. Az élet modernizálása, a kórházi halál gyakorisága a lélekharang jelentőségét háttérbe szorította. A lélekharang nem tévesztendő össze a temetés alatti kiharangozással.

Magyar Katolikus Lexikon