Igazán remek, ámbár rövid napom volt. Egyre inkább úgy érzem, a nap 24 órája kevés ahhoz, hogy az elég legyen a tervezettekhez. Ma egy hosszú sétát tettünk Budán. Szeretem felfedezni és megismerni azokat a helyeket, amiket esetleg csak térképről ismerek. Igazán könnyű feladat ez, ha Budapesten vág bele az ember, mert nem lehet eltévedni. De ez lehet a minimális helyismeretnek köszönhető. :)

Néhány érdekességet emelnék ki, ami a sétaút alatt feltűnt vagy megfigyeltem. Ilyen például, hogy a Batthyány tér jobb oldalán álló ház (ha a vásárcsarnok felől szemléljük) színe piros. Szinte ugyan olyan árnyalatú az Iskola utca, Gyorskocsi utca találkozásánál álló ház, amiben étterem működik. Kíváncsi lennék, a két épület történetének van-e köze egymáshoz, avagy a "véletlen" műve a színazonosság. Esetleg az adott korszakra jellemző kedvelt árnyalat. Mindenesetre feltűnt és kíváncsivá tett. Utána járni majd nyugdíjas koromban fogok. Mindezek előtt tettünk egy kitérőt a Batthyány utcán át a Mária térig. Nagyon takaros tér, magával ragadó hangulattal. Engem picit az ausztriai nyelvi táborra emlékeztetett. A téren ugyanis egy pestis szobor áll, amihez hasonló a szálláshelyünknek otthont adó osztrák kisvárosban is állt. A műfaj nem ismeretlen, viszont meglepett ennek a helynek az eldugottsága. Innen az ötlet is: remek városvetélkedőt lehetne szervezni erre a környékre. Tele kalandos, hangulatos és információ gazdag környezettel. Megismerésre érdemes helyek. Azt hiszem még nem élveztem jobban városlátogatást, mint amikor idegen országban és idegen nyelven kellett megtudni, hogy miért is áll ott az a szobor. Sőt, hasonlót itthon is játszottam már. Kőszegen pont egy szerzetes nővért állítottunk meg, aki abban a városban tanult, ahonnan mi is érkeztünk. Azt mondják nincsenek véletlenek... :)

Aztán tovább kanyarogva megérkeztünk a Hagyományok Háza elé, a Corvin térre. Házi feladat az olvasók számára, hogy a Budai Vigadó homlokzatán álló neveket összegyűjtse, és tallózása. Van köztük olyan, aki nekem elsőre nem mondott semmit, ezért nekem is gugliznom kellett, mikor hazaértem. Út közben találkoztunk még néhány izgalmasnak ígérkező hellyel. Ilyen volt a Tisztáshely ajtaja is, ahol én picit tovább időztem. A plakátok tanulsága szerint, ez egy olyan közösségi hely, ahová suli után várják a fiatalokat. Programokkal, közösségi térrel várják az érdeklődőket. Érdemes a honlapjukra kattintani, ahol részletesebben írnak magukról. Nekem kifejezetten tetszik a "tisztás-metafóra". A hely alapvetően a Református Egyház koordinációjával jött létre, de betérve egy katolikus templomban is láttuk a plakátot. A webes ismertető alapján egy igazi ökumenikus hely, mert több I. kerületi plébánia is bekapcsolódott a munkába. Aztán pedig egy izgalmas, de sajnos igen rövid gyalogos közön át értünk a Tabánba. Bár megint nem sikerült felfedezni, a padon kipihentük hosszúra nyúlt belbudai sétánkat.

Pihenés után, ki-ki a maga dolgára sietett, én a további izgalmakat ígérő előadásra igyekeztem az egyetemre...