Havazás ide vagy oda, ma 165 éve tört ki Pest-Budán a forradalom, ami később szabadságharccá nőtte ki magát. Történelmi tudatunk és emlékezetünket nagyban meghatározó eseménye. Ilyenkor kerül trikolorból készített kokárda a mellkasunkba. Az ünnep üzenetét sokan, sokszor és még több formában próbálják meg értelmezni, ne adj' Isten közreadni. Ez azonban politikusi feladatkör. Mint ahogyan politikusi feladatkörré vált az időjárással való harc is.
Pedig meggyőződésem, hogy az ünnep a nemzeté. Jól emlékszem, amikor még a közoktatás minden szintjén márciusra készültünk. Az ünnepi műsorban érintettek a szövegkönyvet olvasgatták, az osztályok pedig a termek díszítésével foglalatoskodtak. Március forradalmi hónap. Előkerülnek a katonadalok, Kossuth-nóták. Rájöttem, hogy az ilyen dalok nagyszerűsége és egyedülállósága pont ebben rejlik. Ezt csak együtt lehet és együtt jó énekelni. A korszak pici darabjai ezek. Bátorságról, szerelemről, búcsúról és előretekintésről. Erőt hordoznak.
Március, a tavasz mindig reményt jelent. Reményt, hogy hamarosan kitavaszodik. Ilyen reményt jelenthetett a hősöknek, a bátraknak is, akik 1848-49-ben fegyvert ragadva szállt harcba hazánkért. Példamutatásukkal, a reményteljes előretekintéssel, az áldozatkészséggel, bátorságukkal vívták meg csatáikat a független Magyarországért.
Ma rengeteget énekeltem. Kár, hogy az interneten nagyon kevés jó minőségű felvétel található és azok is csak a legismertebbek közül néhány dalra terjed ki.
Legyen az ünnep igazán közösségi, igazán nemzeti. Énekeljünk együtt, közösen! :)
|
Esik az eső ázik a heveder |
| Kossuth Lajos táborában Két szál majoránna Egy szép barna, de magyar huszár Sej lovát karélyozza Ne karélyozz, magyar huszár Mert leesel róla! Nincsen itt a te édesanyád Sej, aki megsíratna! Ne sirasson engem senki Jól vagyok tanítva! Sem léptébe, de sem vagtába Sej, le nem esek róla! Mert a húszár a nyeregbe Bele van teremve Mint a rozmaring a jó földbe Sej, belegyökerezve |
Kossuth Lajos, Kossuth Lajos Debrecenből elindult. A lovárul, a lovárul A rézpatkó mind lehullt. Hajtsd meg, kocsis, Azt a lovat, hadd fusson, Én utánam szegény Magyarország Soha többet ne sírjon! De szeretnék, de szeretnék Én Kossuthtal beszélni, Megkérdezném, megkérdezném, Lehet-e még remélni? Megmondanám Én azt neki magának: Nagy adója, sej, de nagy adója Van a magyar hazának. |
Ui.: Legalább annyira méltatlan a mai időjárási körülményekből politikai tüzet csiholni és szítani a feszültséget, mint a nemzeti ünnepeken nagygyűléseket szervezni. Legyen inkább egy lecke mindannyiunk számára. Az anyatermészet erőit az emberiség nem fogja tudni rabigába hajtani. Előrejelezni lehet, felkészülni lehet, de hiába szabályozzuk a folyót, áradás lesz. Hiába mérjük, a földrengés pusztító erejű marad. A szél pedig hófúvást hoz majd. Nem is tudom mire gondol a legtöbb ember, amikor szid, felelősöket keres, lemondást követel egy ilyen helyzetben. Szélmalom harc. Hogy képzelik ezt mégis? Az első gondolatom az, hogy sosem láttak még ilyen jelenséget. Néhány órán belül ugyan olyan járhatatlanok lesznek az utak. Na ezért ki a felelős?! Faszkalapok... Elsősorban nézzen szét önmagban mindenki. Ha konkrét felelősöket keresünk, a szélsőséges időjárást az emberiség felelőtlensége okozhatja. Tessék csak otthon pihengetni autókázás helyett. A károgókat egy pofon kíséretében kéne sarokba állítani... Az emberi hülyeség dühítő és határtalan...
Ui: Milyen érdekes, hogy pont a mai napon segít k bennünket az osztrák autópályakezelő és a Vöröskereszt.
