Kedves Olvasó! Mielőtt belemerülnél karaktereim közé, föltétlenül állj itt meg, mert feladatod adok neked. Gondolkozz egy picit: Mit jelentenek neked a határok? Mit értesz ez alatt? Mire gondolsz elsőként? Hol vannak ezek a határok?

Elsőként az országhatár jut eszembe. Az a határ, ahová 1920. június 4-én kényszerült az ország. Az a szent és sérthetetlen államhatár, ami befolyásolja és meghatározza az ország teljesítőképességét. Vajon nekünk embereknek is van olyan diktátummal ránk kényszerített határunk, amelyet folyamatos belső akaraterő ellenére sem tudunk megváltoztatni vagy ennél rugalmasabbak vagyunk?

Azt hiszem igen, képesek vagyunk megváltoztatni azokat, bár biológiailag jól leírhatók határaink, az utolsó szőrszálig is. Mit értek határ alatt? Pontosan nem tudom megmondani, ez intuitív munkát igényel. Azt hiszem, azért néhány határt megemlíthetünk. Például emelgetni szoktuk, a tűrőképesség határát. Talán ez ugrik be legelőször, ha magammal kapcsolatban határozok. Ha-ha, szóvicc :P

Vagy a béketűrés határa. Vagy gyakorlatilag bármilyen tulajdonságunknak lehet határa. De ezek, ellentétben az államot szabályozó keretekkel, képlékenyek, megváltoztathatók. Bár kétség kívül, legalább akkora harcot kell vívni, mint ha határrevízióról volna szó, biztosítékot jelent, hogy szuverén énünk lépéseit mi magunk hagyjuk jóvá, tehát az új határainkat is. Sem ellenjegyzés, sem jóváhagyás nem szükségeltetik másik részről. Így a következmények is elsősorban ránk és nem másokra van nagy hatással. Természetesen a határőrizet és védelem is belsőleg megszervezendő feladat. A kérdés inkább az, hol vannak, meddig feszíthetők és hogyan kezelendők. Ezen még gondolkoznom kell.

És egy kis zenei aláfestés, még a középiskolából... Ugyanis ma értem el a második X-t. Szörnyű. Öregszem :)

"Boldog órák, az ifjúságom szép idején, gyertek hozzám, vissza még."

Macskák: Éjfél

Éjfél, sűrű csönd ül a járdán
Mire gondol a vén Hold
Hogy csak mosolyog rám?
Lomha szél fú, rőt avar fut a lábam elé
Tépett ág jajong a fán

Holdfény derűs emléket ébreszt
Újra ébred a régmúlt, minden gyönyörűség
Boldog órák az ifjúságom szép idején
Gyertek hozzám vissza még!

Halvány lámpa villog fenn
Még áldott árnyék rejt el
Szúrós zaj kél, összerezzen a csend
Ha rámtör majd a reggel

Hajnal, ne tarts tükröt a vénnek!
Ha csak emlék az élet, talán szép marad még
Tán a kék éj, a holdvilág még ifjúnak lát
Úgy, mint egykor, régesrég

Füstben barnult új nap kél
A korhadt, pállott széllel
Kihunyt lámpát gúnyol az ömlő fényár
Ha elkullog az éjjel.

Nézz rám! Kicsit érints meg némán!
Maradj még, szelíd emlék
Színes hajdani nyár...
Érj csak hozzám, és feléled a boldog idő!
Jajj, a hajnal pirkad már...