Mindig is olyan voltam, aki szimbolizál és nagy jelentőséget tulajdonít igazán apró dolgoknak is. Ezért van tele a szobám apró kövekkel, vagy a bécsi étterem söralátétével. Csak emlékek kötnek hozzá, amelyek számomra kedvesek. Ezeket szeretem megőrizni. Ha megfogom, megtapogatom, hirtelen ott találom magamat és elfog ugyanaz az érzés, mint akkor.

Nagy bajban akkor vagyok, amikor egy-egy eseményt, történést, réges-régi emlékeket kell újra felidéznem, amikhez nincsenek tárgyak, amelyek emlékeztetnének. Például a kb. második osztályos robotos bábelőadás. Nagyszerű volt, színek, fények, füst és egyebek. De semmi nem emlékeztet már ezeken az egykori élményeken kívül arra, hogy ez megtörtént. Akár álom is lehetett volna. Álom is lehetett volna a ma hajnal is. Vagy este. Vagy reggel. Vagy amikor már csak kifáradva feküdtünk egymás mellett egy nagyon pici ágyon, egy nagyon pici takaró alatt.

Igazán nagy bajban is vagyok. Legalábbis ami a nicknevemet illeti. Bevallom, a regisztráció idején zöldségemet még a szexuális tapasztaltok hiányára gondolva választottam. Persze, persze, sok minden másra is lehet még fogni, hiszen fiatal vagyok és az élet dolgaihoz is alig értek, de ez már mind csak valami kényszeres belemagyarázás volna. Tehát a névváltozás. Mellőlem azt súgják, a nevem legyen a Shrekből, az az aranyos, csizmás és nagy szemű K....

Elmúltam 18, elvesztettem zsebkendőmet, már nagyon sokszor és most valami olyasmit is amit az ember életében általában, sőt egészen bizonyosan csak egyszer szokott. Egyetemere járok. Nem keresek. Mégis, mitől lesz felnőtt az ember? Azt hiszem, ettől egészen bizonyosan nem, sőt. Ez inkább csak valami "játék", ami visszavisz egy picit a kalandvágyó, telhetetlen és mohó gyermekkorba. Amikor nincsen nem. Különben...

Valójában, mégsem ezek az érdekesek a tegnap estéből. Sokkal inkább, hogy az idilli gyertya-puha ágy-nagy szerelem hármasából csak az első kettő volt meg. Ez persze nem más, mint alkalmazkodás bizonyos sztereotip és előítélettől fröcsögő véleményekhez. Mégis, van üzenetem azok számára, akik azt gondolják, itt valami förtelmes kéjtanyáról vagy gépiesített szexről lenne szó. Nem. Határozottan tiltakozom. Még határozottabban. Még annál is határozottabban. Mert ehhez bizalmas viszony szükségeltetik. Az érzelmek fokozhatják ezt, de a kapcsolat alapja minden esetben a bizalom. A leghatározottabban tudom azt mondani, hogy ez köztünk meg volt/van és lesz is. Ez pedig egy nagyon izgató és izgalmas éjszaka volt. Meg este. Meg hajnal. Meg reggel is... :P

Nos, van még valami. Az ágy. Meg azok az átkozottul rosszul hangszigetelő téglafalak. Még nem találkoztunk élő emberrel. Remélem a szüleim számára legalább annyira kínos lesz, mint nekem/nekünk, ugyanakkor remélem annyira tapintatosak is lesznek, mint én/mi. Persze érdekes menet lesz elmagyarázni, hogy mi tulajdonképpen...
De hát ez a természetes, nem? Inkább csak túl szemérmesek vagyunk, mint erkölcsöket áthágók. Mindenesetre, ami történt, megtörtént. És ami jó, az jó. Szerintem ennyi elég is.

Jaj! Egyébként tegnap Tamás nap volt. Meg világ vége. Ha lehetne kérnem, többször legyen ehhez hasonló névnapunk, (mert hogy ő is Tamás) bár jómagam márciusban ünneplem. De hát, akkor, ha lehetne kérnem, többször legyen a tegnapihoz hasonló világ vége. Talán ez feszített. Nem halhat meg az ember szűzként. És ha már egy ilyen ragyogó alkalmat teremt az ilyen együttlétekre a világ vége, hát nem bánom, üsse kavics, elviselem.

Ha keretet kívánnék adni az írásomnak és a tudatosság látszatát szeretném kelteni, akkor most valami összefoglalóval, értékeléssel zárnám soraimat. Most úgy csinálom, hogy ezt az egészet elvágom egy ollóval.

Nyissz.