A megfelelően találó és konszolidált címek helyett inkább sorszámozom a bejegyzésemet. A "Vágyak és igények" elég találó volna, de... de inkább maradok a sorszámnál. Nálam prűdebb olvasóknak és 18 éven aluliak számára csak nagykorú felügyelete mellett ajánlom a továbblapozást.
Mert hát mi mindannyian emberek vagyunk. Bizonyos fokig pedig tagadhatatlan és leplezhetetlen állati ösztönök is előtörhetnek belőlünk. Ezeket pedig amolyan "emberi" keretek közé igyekszem szorítani. Már ameddig tudom.
Azt azért nem kell sokáig ragoznom, hogy nevemhez hűen, jómagam még teljesen tapasztalatlan vagyok. Bár párkapcsolatnak nevezem azt a "valamit", szex nem volt. Hogy ez akkor most mi is volt, egy külön posztot érdemelne. Ez a valami, a legérzékibb testiség helyett, csak vágyakkal teli mezítelen egymásnak feszülés volt, mély lélegzetekkel, és zavarba ejtő csodálattal. Amikor valami nagyon értékeset fogsz a kezeid közt, az izgalmadat visszafojtva, szinte teljes extázisban forgatod. Hiszen valami olyan tárgyhoz, dologhoz jutottál hozzá, ami korábban tabu volt. Így volt ez akkor is, így lenne most is. A különbség csak a sokkal nagyobb bátorságban van. És a vágyakban.
Már képes vagyok túllépni az őrült rajongásomon. Bár legalább akkora szenvedélyes szenvedéssel húznám végig a kezemet a talpától a combján és az oldalán át a nyakáig. A tehetetlenség és a tudatos visszafogottságom úgy érzem megszűnt. Bizonyos gátlások és tiltások még érvényben vannak, ezért kell a bizalmi viszony, a lelki egymásra hangoltság. A korábbi hozzáállásomhoz képest, mintha minden gátlás, korlát, erkölcsi normát magam mögött hagyva bújnék ki a magam bőréből, én inkább azt mondom, a tudatosság után, most valami sokkal elemibb, sokkal ösztönösebb vágy kerített hatalmába. Huh. Nem jó érzés, amikor a tehetetlenség erői hatnak. Szenvedő alanya leszek saját magamnak. És a helyzet az, hogy egy csapásra elvethetném az egészet, de már nem akarom! Mást akarok. Érzéki érintéseket, mély levegőt, várakozással teli feszültséget, aminek két férfi könnyen véget vethet egymásközt. Élvezni az életet. Átadni magamat 19 év után valami igazán autentikusnak. Bűntudat nélkül. Bátran. Élvezettel. Szabad akaratból. De még milyen akaratból. Annyira sok energiát felemészt a gyeplő, amit vissza kell húzni. De egyedül ülni egy elszabadult kocsin, értelmetlen.
Szeretném, akarom, vágyok rá. Egyre türelmetlenebbül.
És ha lehet még fokozni...
Je t’aime je t’aime
Oh oui je t’aime
Moi non plus
Oh mon amour
Comme la vague irrésolue
Je vais, je vais et je viens
Entre tes reins
Je vais et je viens
Entre tes reins
Et je me retiens
Je t’aime je t’aime
Oh oui je t’aime
Moi non plus
Oh mon amour
Tu es la vague, moi l’île nue
Tu vas, tu vas et tu viens
Entre mes reins
Tu vas et tu viens
Entre mes reins
Et je te rejoins
Je t’aime je t’aime
Oh oui je t’aime
Moi non plus
Oh mon amour
L’amour physique est sans issue
Je vais je vais et je viens
Entre tes reins
Je vais et je viens
Je me retiens
Non, maintenant viens
