Néhány szóban a mai fővárosi eseményekről, külsős, de meleg szemmel...

Szerintem ma az ország nagy részén, (még a zalai falucskában élő 80 éves Máris néni is) tudott arról, mi zajlik Budapesten. Feltéve, ha hallgat rádiót vagy legalább a fél7-es híradót megnézi. Így aztán nem is ecsetelem tovább, mindenki tudja, hogy ma volt a "Meleg Büszkeség Menete" névre keresztelt rendezvény. A melegek szerintem "hivatalból" tudják, azért, mert ott vannak, vagy azért, mert ellenzik a dolgot. A maradék (többségi) emberek pedig rendkívül jól tájékozottak és értesültek róla a médiából. Vagy a Kodály köröndön laknak...

A hét elején a Klubárdióban elmondtam, hogy szükséges egyfajta figyelemfelhívás, hiszen a tolerancia és az elfogadás (egyébként nem csak a melegekkel szemben) csak odafigyeléssel, visszhanggal igen hatásos. (http://www.klubradio.hu/index.php?id=212%23c 2. rész vége, 3. rész eleje)

Szóval adott a helyzet. Mi melegek (még ha én magam nem kívánok részt venni ezen a felvonuláson) éppen azért igyekszünk figyelmet szerezni, küzdeni az elfogadás és a tolerancia mellett, hogy ne legyen miért küzdeni. Kézbe vesszük a színes zászlócskákat, szivárványszín karkötőket kötünk a csuklónkra és végigsétálunk az Andrássy úton. Mindezt azért, hogy többet ne kelljen ezt megtenni. Vagy azért, hogy többet ne kordonok közt kelljen megtenni. Vagy azért, hogy mindezt másokkal együtt, közösen lehessen megtenni.

Gyakran és egyre gyakrabban undorodom meg a politikától. Pártpolitikai és önös érdekek mentén nem lehet a közérdekért tenni. Még akkor sem, ha ezt bizonyos ideológiákkal támasztjuk alá és szentül hiszünk benne. Az ország a lakosoké, nem pedig a szűk pártelité, akik X évente átadják egymásnak a stafétabotot. Amikor a rendőrség és a szervezők közti üzengetésről olvasok, újra és újra értetlenkedem és egyre inkább érzem azt az undort. Amikor az egyik teszi a dolgát, a másik is, végeredményben mégis egymásramutogatásra és mocskolódásra számíthatunk. Ebből van már kicsit elegem.
Visszatérve oda, ahol elkezdtem, tényleg a miénk az ország. Azt gondolom, hogy lehet diktatúrához hasonlítani Magyarországot és fasisztázni a kormányt. Lehet, mert ez is megengedett. Lehet diszkriminációra hivatkozni, egy-egy felszólítás kapcsán. Azt is lehet. Csak éppen ott kerül ez a dolog a süllyesztőbe, amikor több ezer rendőr vigyázza mások biztonságát. Szerintem ez egy diktatúrában nem szokás. Nem szokás megvédeni a melegeket. Megtették. Megvédték. Ennyit a mai napról.

Szeretném az időt előre pörgetni pontosan egy évvel, a következő pride időpontjáig. Játszadozzunk a gondolattal, mi lenne, ha nem lennének kordonok. Vajon "buli" lenne kimenni kopaszon, fekete szerelésben "buzizni"? Menő dolog lenne-e az úton sétálgató embereket megverni, leköpni. Lehet még mindig zöldfülű vagyok, de szerintem nem. De lehet, hogy túl "egészségesen" gondolkozom és csak én tartom lehetetlennek a helyzetet, hogy ok nélkül kössön bele egy ember a másikba. Ha ilyen alacsony lenne a tűréshatár, bizony hamar kinyírnánk egymást. Hiszen a pénztáros nem mosolygott úgy, a boltban, ahogy én szerettem volna... Legalább két pofon és még jól meg is kell tépni, hogy megtanulja a dolgát. Na ezt inkább tartom fikciónak mint egy olyan kiegyensúlyozott világot, ahol lehet kordonok nélkül Budapesten felvonulni. Szerintem 2000 évnyi civilizálódás után túljutottunk azon a szinten, amikor életre-halálra kell megküzdeni valamiért. Legyenek azok királykisasszonyok vagy bizonyos jogok.

Én nyugodt vagyok és bízom a történelem fogaskerekeiben. Hiszem, hogy minden folyamat, tendencia kiforrja magát. Mindennek meg van a maga forradalma, amit az emberek igénye hajt. Hiszen az őskori cserekereskedelem óta ma már eljutottunk odáig, hogy néhány óra leforgása alatt összedől az egész világ kereskedelme. Éppen ezért vagyok biztos abban is, hogy minden beporozott virág gyümölcsöt fog hozni, ha vigyázunk rá a tavaszi fagy idején. A feladatunk tehát, hogy a tavaszi fagy idejéig megvédjük magunkat, megvédjük a kisebbségeket és a hátrányosan megkülönböztetett embereket és ha ez a folyamat a jelenleginél előbbre mutat, ha az a mostaninál magasabb szintű és a legtöbb igényt kielégítő lesz, ha valódi változást hoz, akkor ez a gyümölcs be fog érni. Lehet nem az én életemben. De én gondos kertészként vigyázok majd a palántára, amíg tudok. A nap sütni fog, az eső meg esni.

Szép estét Nektek, ma mindenkit szeretek! :)

Búcsúzásul hallgassatok zenét: Lady Gaga - Born this way

(zeneszöveg angolul és magyarul itt)