Felötlött ma bennem egy kérdés: kiket hív a tudatlan nép buzinak? És rájöttem, hogy nem tudom megválaszolni a kérdést. Nyilvánvalóan a melegeket. Azt is tudom, hogy én mikor használom. De az ördögbe is, nem tudom kik azok a buzik, akiket egy-egy tüntizés alkalmával az ott jelenlévők emlegetnek. Rejtély. Valaki? Ötlet?

Az én értelmezésem szerint a testi vágyak megélőit buziknak és a lelki igények kielégülését keresőket meg melegnek hívom. Aztán valószínűleg ők pont olyan logikátlanok, amennyire én a rendszert keresem ebben. Szóval megette a fene a kérdést. Jó lenne azért egyszer két "mocskos buzi!" közt megkérdezni az illetékesektől. Gyanítom, hogy pont olyan szitokszó lett mint a "balliberális" meg a "zsidó". Mindenkire rá lehet húzni, aki nekem nem szimpatikus.

Magamat persze sikerült gondolkodóba ejtenem: vajon szét tudom-e választani a testi vágyakat (iszonyatosan megdugnak) és a lelki igényeket (iszonyatosan szeretnek)? Ez a kérdés nem a röviden megválaszolható kategóriába tartozik, így most megpróbálom ezt körüljárni. Annál is inkább, hiszen szingliként pont ez a két vágy, igény foglalkoztat, mozgat meg leginkább, ha a kérdéskör problematikájára tekintek.

Hogy azoknak a sztereotípiáknak, miszerint a mi melegek csak a szexnek élünk, igazat adjak és némiképp le is romboljam, először is állapodjunk meg néhány alapvetésben. Szexuális orientációtól és nemi identitástól függetlenül, a szex jó. Ez az alapvetés pedig sok mindent meg is magyaráz. Például azt, hogy vágyunk rá és szeretjük. Te is, én is. Remélhetőleg még elég sokáig így is marad. Hogy miért kerül előtérbe mégis az, hogy a melegek közt többen volnának, akik ezeket az örömöket keresik, azt nem tudom. Mert, hogy ez nem meleg tulajdonság. Furcsán is nézne ki, ha heteró nők és férfiak nem szeretnék, nem lelnék örömüket benne és csak a fajfenntartás, az utódnemzés szürke feladataként tekintenének az együttlétekre. Kendőzetlenül mondjuk ki, hogy aki él és mozog, az dug is. Vannak akik gátlástalanul és "röptében a legyet is", mások meg a hagyományosabb módon. Ágyban, párnák közt és azzal, akit szeret. És ez a szeretet nem a szex szeretetét, hanem a partnerem szeretetét jelenti. Itt jön képbe az sztereotip képzet, hogy a melegek ilyesmire egyenesen nem is képesek. Ez ott ütközik ellentmondásba a "buziellenes" propagandával, hogy jellemző érvként szokták felhozni, hogy a "négy fal között csinálják", pedig hát kérem, a heterók is ott teszik. Én még nem láttam szexelő embereket az utcán. Akkor mégis mit látnak azok az emberek, akik a homoszexuálisokat a négy fal közé kívánják? Csak nem a szeretetet, ami egy-egy összefont kézben vagy csók formájában jelenik meg? Hagyjuk is ezt a vonalat...
Összességében arról lehet szó, hogy valamiféle féltékenység dolgozhat a gyűlölködőkben. Meg valami megfelelési vágy, megfelelni a társadalmi konvencióknak, elvárásoknak.

A szex tehát jó, megegyeztünk. Ettől még nem lesz buzi senki, a szó fentebb meghatározott értelmében legalábbis. Annyi bizonyos, hogy könnyebb megélni ezeket a vágyakat, ha nincs a családalapítás és a gyermekvállalás kényszernyomása a fejünk felett. Így ez a fajta kalandvágy is inkább a fiatalokra jellemző, ugyancsak függetlenül identitástól és irányultságtól. Partnerek cseréjéről lehetne vitázni, jó-e, szabad-e aztán úgy sem jutnánk sehová. A magam részéről megadom a bizalmat azoknak, akik úgy tesznek, hogy felnőtt módra teszik. Abban pedig semmi erkölcstelent, gátlástalant nem látok, ha két független, felnőtt férfi úgy dönt, hogy egymás társaságát szeretnék élvezni. A zsák megtalálja a foltját, az az érzésem, hogy ezzel másoknak, akik kapcsolatban élnek, aligha ártanak. Vagy a heteróknak. Ahogyan egy nő-, vagy pasifaló heteró sem tesz rosszat. Nincs semmiféle különbség. Innentől kezdve pedig vagy mindenki buzi, aki szexszel, vagy senki.

Hogy túl szabados ez az életstílus? Lehet, de abban én nem hiszek. Amíg mindenki teszi a dolgát és nem mások kárára éli meg saját vágyait, addig ez nagyon is rendben van. Itt ez az egyetlen szabály, aminek meg kell felelni. S amíg nem épül légvár ebből a lufiból, addig lehet, sőt kell is élni a lehetőséggel. Az viszont megelőlegezem: a szex nem minden.

S mivel ennél hosszabbra nem húznám az okoskodást, ezért a szeretetről, lelki igényekről és mindezek összevetéséről majd egy következő részben fejtem ki a gondolataimat.