Ha képekben és szimbólumokban gondolkodunk, én elég gyakran teszem azt, akkor az ősz az elmúlás és a halál szinonimájaként, szimbólumaként jelenik meg. Igazán nem szeretnék senkit depresszióba taszítani, de kinézett valaki az elmúlt napokban az ablakon? Esetleg sétált odakint? Az ősz itt van!
Az időjárás hamar fordult a napos száraz időről a borongós, esős, már nem annyira kellemes időre. Még a szél is feltámadt, a Napocska sem melegít már olyan kellemesen, pedig szeptemberben még igazán jól szokott esni. Dörög. Lassan elkezdődik az iskola, a veteményesben már csak a paradicsom terem még egy-két friss gyümölcsöt.
Elgondolkodtam, milyen is a viszonyom az ősszel. Rájöttem, hogy ez a kedvenc évszakom. A sárga-bordó átmenetes leveleivel, a hosszú álomra készülő természettel, az utolsó gyümölcsökkel. Még az iskola is ilyen, egy picit már azt is várom. Lehet pont ezért gondolom úgy, hogy az ősszel nem véget ér valami, hanem elkezdődik. Felkészülés a télre, és elkezdődik a tavaszvárás hosszú időszaka. Pedig menyi izgalmat rejt az ősz! Lehet faleveleket gyűjteni, makkot, gubacsot, gesztenyét. Hullani fog a dió meg a mogyoró a kopasz fákról.
Azt hiszem, ma már pizsiben alszom az alsógatya helyett és az ágyhuzatba is belehúzom a takarómat. Ha így megy tovább, hetek múlva már forró kakaót szürcsölgetve kucorodok le a könyv mellé, amit a tavasszal tettem félre erre az időszakra. Nyolc órakor már sötét volt kint. Mit lehet tenni, itt van az ősz. Újra.
Rengeteg kihívás, új cél született ezen a nyáron ezek eléréséhez pedig mozgékony, aktív őszi-téli időszak elé nézek. Ebben a cudar időben pedig egy valamire biztosan több idő fog jutni: magamra és a belsőmre. S hát, ha úgy alakul, másnak is jut majd télen a meleg szeretetemből. :-)