A nyári hétköznapok legnagyobb előnye nekem és a diákok számára, hogy pontosan olyanok, mintha iskola idő alatti hétvégék lennének. Semmittevés a köbön és ez azt jelenti, hogy rengeteg lehetőség van megtölteni ezeket a napokat valami izgalmassal, valami élménytelivel, valami emlékezetessel. Különösen itt, ahol sem izgalmas parkok, sem élményteli plázák, sem emlékezetes bulihelyek, éppen ezért többre van szükség, mint helyek és szolgáltatások kiválasztása. Személyes kapcsolatokra, kreatív ötletekre. Ha valamire, erre biztosan megtanít a hely, ahol élek. Csináld magad!
Így hát egy régi lány barátommal csaptunk egy nagyon klassz estét. Kreativitásunk pedig a csillagos égig ért. Szó szerint, mert egy üveg ital kíséretében fürkésztük az eget. Gyakorlatilag elmeséltük azt a fél évet, ami mögöttünk van, mindent alaposan kiveséztünk. Egészen mély és őszinte beszélgetés volt. Biztosan a sötét tette vagy a pezsgő(?), habzóbor(?) hatása, amitől amúgy is sokkal vidámabbnak láttuk a dolgot. Minden esetre egy jóleső beszélgetés földimogyoróval, a fűben fekve, csillagokat lesve, a gyermekkori barátoddal megfizethetetlen. És naná, hogy visszautasíthatatlan. De valahogy óra egyikünknél sem volt. A fűben fekve inkább egymásra figyeltünk, mint a mindenféle ketyerékre. Ez egy ilyen este volt. Néhány külsős körülményből próbáltunk következtetni, mennyi lehet az idő. Ilyen volt, az utolsó busz Pest felől. Akkor már tudtuk, hogy elmúlt hajnal egy is. Kezdett a levegő is hűlni, de ez ellen is védekeztünk. Egy szántőföldi sétával. Aztán valahogy úgy elröppent az idő, hiába jó társasággal mindig így van ez, hogy pirkadni kezdett. De az első busz még sehol. A kutyák viszont élénkebben ugattak, már embereket is lehetett látni az utcán. Az ég alja is mintha már elszíneződött volna, a Napocska előbújását várva. A buszhoz igyekeztek, így mi is megnéztük, mikor jön az első. Egészen furcsa volt a jó reggelt, ilyenkor. Hiszen még le sem feküdtem. 4 óra körül indultunk vissza. Hazafelé még köszöntem a pékségbe siető boltosnak.
Most pedig valami egészen újra készülök. Megidézni a régmúlt időket, amikor még a nyári táborokban az utolsó éjszakán állítottak kalandos próbatételek elé a felsőbb évesek. Éjszakai túra azokon a helyeken, ahol már csukott szemmel is tudom, hol vannak gödrök, ugatós kutyák vagy pletykás szomszédok, izgalmas és nagy kihívás is. Remélem nem csak én, hanem az útitársaim is élvezni fogják a nyáresti barangolást szülőfalumban.